Adattári adat Q338565

105.

Kj. jelű besúgó jelentése

Pest, 1846. jún. 12. Pest, 12. Jun. 1846.

Alexander von Petőfi, ein junger Mann von 25 Jahren, geborener Kumanier, ist nur seit fünf Jahren in Pest wohnhaft. Unleugbar ist Petőfi ein ausgezeichnetes poetisches Talent; dies beweisen seine im Drucke erschienen Gedichte. Nach seinem Benehmen und bizarren Außern halten ihn seine Bekannten für einen Sonderling, sogar halben Narren, gewöhnlich trögt er in der Stadt einen weißen Bauernhut mit einer Feder geziert und eine lange Tabakspfeife. Petőfi war schon einige Jahre Soldat. In der Gesellschaft ist er meist stumm, und nicht da bekundet er seinen revolutionären Geist, sondern in den poetischen Arbeiten. Petőfi soll in Versen gegen das Ministerium, die Monarchie Schmähungen moduliert und einen Aufruf an Ungarn für die Befreiung der Polen, dann ein revolutionäres Gedicht für Ungarn verfabt haben, die in seiner (sic!) Art alle Grenzen der Freiheit übersteigen. Diese drei Gedichte liest oder deklamiert Petőfi nur in vertrautem Kreise vor, bemetrkt er, dab man notiert, so unterbricht er seinen Vortrag. Petőfi tut mit diesem Versen sehr geheim, dies ist Ursache, daß Referent sie bis jetzt nicht erhalten konnte, obgleich sie zugesichert sind. Daß Petőfi in Gesellschaften Revolutionäres spricht, wollen viele in Abrede stellen, es ist aber dennoch so, denn er äußert often, dab er gegen sterreich einen tiefen Haß hege und hofft, ihn bald stillen zu können. Petőfi ist gegenwärtig Mitredakteur der Pester Modezeitung und ist in immerwührenden mißlichen Umständen, denn wo er bei Buchhändlern Verlagswerke hat, nimmt er 5 bis 2 ft. C. M. antizipatieren [!] zu leihen.

[Petőfi Sándor, 25 éves kunsági származású fiatalember csak 5 éve pesti lakos. Kiemelkedő költői tehetség. Viselkedése és bizarr külseje miatt különcnek, sőt félbolondnak tartják; tollas fehér parasztkalapban és hosszú szárú pipával jár-kel a városban. Néhány évi g katona volt. Társaságban hallgatag; forradalmi szelleme nem ott, hanem költeményeiben mutatkozik meg. Állítólag versben gyalázta a minisztériumot, a Monarchiát; továbbá fel- hívást intézett Magyarországhoz a lengyelek felszabadítására, egy forradalmi költeményt pedig Magyarország érdekében; ezek a maguk nemében a szabadság minden határán túl- mennek. Ezt a három költeményt csak bizalmasai körében olvassa fel vagy szavalja el, s mihelyt észreveszi, hogy valaki jegyzeteket készít, mindjárt megszakítja előadását; ez a titoktartása az oka, hogy a jelentéstevő ezeket a műveket, bár ígéretet kapott rá, eddi g nem szerezhette meg. Hogy társaságban forradalmi dolgokat mondana, sokan kétségbe vonják, mégis úgy van, mert gyakran nyilvánítja ki, hogy Ausztria ellen mély gyűlöletet érez, és reméli, hogy ezt hamarosan csillapíthatja. Jelenleg a Pesti Divatlap segédszerkesztője, és az állandó anyagi zavar állapotában él, mert ha egyik-másik könyvárusnál megjelenésre váró műve van, attól 5-2 Ft közötti összegeket kér előlegként.]