Gombaszögi Frida

Gombaszögi Frida (Grün Friderika Vilma) (Budapest, 1890. december 9. – Budapest, 1961. szeptember 6.), színésznő. A Gombaszögi lányok egyike, akik közül négyen színésznők lettek, bár csak ketten futottak be komoly pályát: Margit korán férjhez ment és finanszírozta húgai iskoláztatását, és Irén is fölhagyott a színészettel, amikor férjével Amerikába emigrált. Frida és Ella azonban évtizedekig játszott Budapest színpadain és filmen egyaránt. Frida főleg drámai szerepekben tűnt ki, Ella komikaként. Heltai Jenő→ a családról mintázta A tündérlaki lányok című darabjának szereplőit (az 1914-es vígszínházi bemutatón Ella a róla mintázott Sárikát játszotta). Gombaszögi Frida 1909-ben végzett a Színművészeti Akadémián, első nagyobb szerepe a Magyar Színházban Vivie volt a Warrenné mesterségében. 1916–1933 között a Vígszínház tagja, fontosabb szerepeit modern társalgási drámákban kapja, Molnár→, Csehov→, Ibsen→, Shaw→ darabjaiban is emlékezetes, például A három nővér magyarországi ősbemutatóján 1922-ben ő játssza Mását. Egy évet ki kellett hagynia: 1919. január 11-én egy rajongója merényletet követett el ellene, és kétszer rálőtt. Kétséges volt életben maradása, majd az, hogy képes lesz-e beszélni, de meggyógyult és játszott tovább. Későbbi sógora, dr. László Ernő eltüntette arcáról a sebesülés nyomait.    

Első férje Rajnai (Rajnay) Gábor színész volt, házasságuk 1909–tól 1918-ig tartott, majd 1922-ben férjhez ment Miklós Andorhoz, Az Est→ főszerkesztőjéhez, az Athaeneum Irodalmi és Nyomdai Rt.→ elnökéhez. Miklós Andor 1933-ban bekövetkezett halála után Frida abbahagyta a színészetet, és átvette az Est-lapkonszern igazgatását és irányítását. 1939-ben az első zsidótörvény megfosztotta a vállalattól, amit a háború után sem sikerült visszaszereznie. A német megszállást követően bujkálni kényszerült. 1945 után ismét játszott a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban, az 50-es évek elején Győrben és Pécsett. 1953–1956 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított.

A Ma→ 1917. január 15-én színikritikát közöl a Vígszínházban bemutatott Démonok (vagy A démonok) című előadásról. A szerző, Mácza János→ azonban nem foglalkozik sem a darabbal, sem az előadás egészével, csak cikke végén szemlézi a különböző újságokat, melyek a legkülönbözőbb módon vélekednek a látottakról, amit Pesti Napló vagy a Népszava→ megdicsér, az Esti Újság vagy a Világ megró. Mácza írásának fókuszában a két főszereplő színész áll, Gombaszögi Frida és Hegedűs Gyula, akik a drámaszöveg „kazla” fölött „két izzadt homlokú arc”, a robotosok. Mácza embernek, művésznek, asszonynak mondja Gombaszögit, kijelenti, hogy „mi – Gombaszögi Frida vagyunk”, és a legnagyobb elismeréssel szól róla.  

Mácza János. „A »Démonok« alkalmából (Gombaszögi Frida és Hegedűs Gyula a Vígszínházban)”. Ma 2, 3. sz. (1917): 46–47.

Zalai Katalin. „Gombaszögi Frida drámája, két felvonásban: Az Est-lapok konszern felszámolása és utóélete”. Múltunk – politikatörténeti folyóirat 61, 3. sz. (2016): 182–231.