Mattis Teutsch János

Mattis Teutsch János (Brassó, 1884. augusztus 13. – Brassó, 1960. március 17.), festő, szobrász és grafikus. Édesapja születése előtt elhunyt, édesanyja ezután újraházasodott. A nevelőapa nevét (Friedrich Teutsch) az iránta érzett tiszteletből vette fel. Brassóban az Állami Fa- és Kőipari Szakiskolában, 1901-02 között Budapesten az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában, majd 1902–05 között a müncheni képzőművészeti akadémián, szobrász szakon folytatta tanulmányait. 1906-tól 1908-ig Párizsban élt. 1908-tól a brassói ipariskolában tanított kisplasztikát és stílustörténetet. 1913-tól gyakran járt Budapesten, ahol tüdőbeteg feleségét gyógyíttatta. Bortnyik Sándor visszaemlékezése alapján eljárt a Rippl–Rónai József, Kernstok Károly és Vaszary János által alapított festészeti szabadiskola óráira is. 1917-ben kereste fel Kassák Lajost, hogy megmutassa neki linómetszeteit. Kassák éppen a Ma folyóirat első kiállításához keresett művészt, így megtetszett neki az ötlet, hogy egy kevéssé ismert, de Párizst és Münchent megjárt fiatal erdélyi festő expresszionista műveit mutassák be. A Ma munkatársai ódzkodása ellenére is az ő műveiből rendezték a kiállítást 1917 októberében, amely nemcsak a Ma első kiállítása volt, de Mattis Teutsch első önálló kiállítása is. A következő években művei rendszeresen jelentek meg a Ma hasábjain és kiállításain: 1918-ban csoportos és önálló tárlata is volt, 1919-ben pedig egy újabb csoportos kiállításon szerepeltek képei. 1918-ban alkotásaiból a Ma albumot is kiadott. Ugyanebben az évben a berlini Der Sturm egyéni kiállítást szervezett műveiből (a lap szerkesztője, Herwarth Walden a Mát olvasva figyelt fel munkáira). A Tanácsköztársaság idején Budapesten dolgozott, majd visszatért Brassóba. A berlini kapcsolat hazaköltözését követően is megmaradt, sőt, tervei között szerepelt a Berlinbe költözés is. 1921-ben Berlinben júliusban Paul Kleevel közös kiállítása volt a Der Sturm galériájában, ezután egészen 1923-ig szinte folyamatosan szerepelt képeivel a berlini galéria havonta-kéthavonta váltakozó kiállításain. Olyan művészek társaságában állított ki, mint Chagall, Kandinszkij, Kokoschka, Ernst és Franz Marc. Brassóba való visszaköltözését követően eltávolodott az időközben Bécsbe költözött Mától és Kassák körétől: 1920-1921-ben már csak három alkotását jelentette meg a Ma, szemben a budapesti időszakkal, amikor 1917-1918 között huszonhárom műve jelent meg a lapban, amiből négyszer a címlapon szerepelt. Brassóban ugyanakkor fokozatosan bekapcsolódott a romániai avantgárd mozgalomba. 1924-ben a Contimporanul című bukaresti avantgárd lap első nemzetközi tárlatán szerepelt, ahol mások mellett Kassák Lajos is kiállított. 1925-ben Párizsban nyílt egyéni tárlata, egyúttal az Integral című romániai avantgárd folyóirat párizsi munkatársa is lett. 1928-ban részt vett a berlini nemzetközi absztrakt művészetet bemutató kiállításon. 1928-tól részben anyagi okokból felhagyott a nyugat-európai utazásokkal és a nyarakat Nagybányán töltötte, művészetén ez azonban alig hagyott nyomot: a nagybányai környezet és az ott alkotó művészek nem befolyásolták stílusát. Német nyelven írta meg festészetről alkotott nézeteit, mely Kunstideologie címen 1931-ben jelent meg. Ugyancsak németül írt egyébként verseket is, ezek közül néhányat Tandori Dezső fordított le. 1929-ben és 1930-ban is szerepelt a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) kiállításán Budapesten (a kiállítási anyag alapján nem volt törzstag, vendégként hívták meg). 1944-ben megalakította a brassói Képzőművészek Szövetségét, melynek elnökségét is vállalta 1949-ig, majd pedig 1957-től 1959-ig. Művészete mindvégig egyéni útvonalon haladt. A szecessziótól jutott el az absztrakt expresszionizmuson át az alakos kompozíciókig (mely először az „új ember” keresését, majd pedig a munkásosztály idealizált alakjainak ábrázolását jelentette). Festményeket, linómetszeteket, fa- és kerámiaszobrokat is készített, tervezett freskókat is. Ahogy egy interjúban fogalmazott: „Állomásaim tulajdonképpen nem voltak. Mestereim se voltak. A huszadik század gyermeke vagyok, mint művész elejétől fogva biztos szemszögből figyelem azt, ami körülöttem történik, és utamon konzekvensen, egy vonalban haladok. A haladást pedig függetlenségem biztosítja.” Ez a függetlenség egyúttal elszigeteltséget is jelentett: dacára a mozgalmas berlini éveknek és a nemzetközi kapcsolatoknak, művei leginkább magyar és román közgyűjteményekben találhatóak meg. Ellentétben a Ma többi képzőművészével Mattis Teutsch nem volt kifejezetten aktivista művész.

Mattis Teutsch János. Linóleumalbum. Budapest: Ma, 1918.

Mattis Teutsch János. „Festmény”. Ma 3, 11. sz. (1918): 130.

Mattis Teutsch János. „Linóleummetszet”. Ma 4, 8. sz. (1919): 181.

Mattis Teutsch János. „Linóleummetszet”. Ma 6, 5. sz. (1921): 65.

Kassák Lajos. „Mattis Teutsch János katalógusából”. Ma 2, 12. sz. (1917): 195.

Hevesy Iván. „Mattis Teutsch János”. Ma 3, 11. sz. (1918): 129.

Hevesy Iván. „A MA grafikai kiállytásához”. Ma 4, 1. sz. (1919): 6.

Banner Zoltán. „Mattis Teutsch János. Egy életmű vázlata”. Korunk 24, 10. sz. (1965): 1369-1379.