Kádár Erzsébet

Kádár Erzsébet (Elisabeth Karr, Kádár-Karr Erzsébet) (Budapest, 1898. május 14. – Budapest, 1960. szeptember 20.), magyar költő, író, publicista, forgatókönyvíró. Nem azonos a Nyugatban publikáló Kádár Erzsébet novellaíróval.

Az iparirajz-iskolát kezdi el, majd beiratkozik az orvosi egyetemre, de ott csak egy évet teljesít. Baloldali elkötelezettségű már kamaszkorától kezdve, 1918-tól tagja a Magyar Kommunista Pártnak, a Tanácsköztársaság alatt ifjúmunkás szervező a Közoktatási Népbiztosságon. A Mában több ízben publikál verseket (későbbi férjével, Székely Jánossal együtt csatlakozik a laphoz). A lapban 1918-1919-ben jelennek meg költeményei, de van köztük 1916-os keltezésű is. Alapszituációjuk gyakran – aktivista szellemben – a jobbá tevés gesztusa. Többnyire vitalitást tükröznek, az életenergia kitöréséről, az ebből másoknak is adni tudás képességéről szólnak (Levegőre!), vagy ez a vitalitás olyan mozgásként jelentkezik, amely a tájat is formálni képes (Nézd). Más költeményei (Versek 1–2.) mintha az agorafóbia legyőzését ábrázolnák vagy egy ünnepi pillanat megélését (Eső után). Máshol szinte vizualizálja a dinamikát, az erőkihasználást, vagy fordítva, mintha egy avantgárd (feltehetőleg absztrakt) festményt tenne át szövegiségbe. Mi volt ez? című darabja akár ekphrasziszként, akár absztrakt erődinamikai verstanulmányként is értelmezhető.  Fiatalkorától szilárd politikai véleménye a Mában szinte egyáltalán nem hagyott nyomot, lírája inkább az elvont aktivizmushoz-expresszionizmushoz köthető.  Ma-korszaka után is egy jó ideig nagyrészt az avantgárd versnyelvet használja (kivéve szerelmi líráját), később könnyen követhető, világosan megfogalmazott költeményeket írt lényegesen klasszikusabb formában.

Férjét követve 1922-ben Németországba emigrál. Kis ideig még magyarul alkot, s lírát, később átvált a német nyelvre és a prózára. Berlinben a Prometheus Filmgesellschaft és az Ufa (Universum Film), továbbá a német kommunista párt részére készít antimilitarista forgatókönyveket, illetve filmeket rendez. A párt lapjánál, a Die Rote Fahnénál, illetve a Welt am Abendnél munkatársként is tevékenykedik, továbbá az Illustrierte Neue Welt szerkesztője. Zsidó származása miatt Hitler uralomra jutásakor vizsgálati fogságba kerül, majd elhagyja Németországot, Párizsban lesz újságíró baloldali lapoknál (Inprekkor, Rundschau), de szerepel Henri Barbusse Monde című lapjában is. Alles ist umgekehrt című, önéletrajzi elemeket is tartalmazó regényéért 1937-ben megkapja az emigráns német (!) íróknak járó Heine-díjat, Döblin és Brecht is személyesen látogat el hozzá. Magyarul viszont csak 1958-ban, húszéves késéssel jelenik meg a regény Gyönyörű ősz címmel – életében ez az egyetlen Magyarországon kiadott könyve.

Párizsban is németül ír, főként prózát (novellát, regényt), illetve dialógus formájú műveket (drámát és forgatókönyvet). Hitler párizsi bevonulása után áttelepül Angliába. 1948-ban tér vissza Magyarországra, ahol baloldaliként fontos pozíciókat kap, a Magyar Külügyminisztérium sajtóosztályán alkalmazzák, később filmgyári lektor.

Kádár Erzsébet. „Eső után”. Ma 3, 10. sz. (1918): 116.

Kádár Erzsébet. „Levegőre! (R.Gy-nek.)”. Ma 4, 2. sz. (1919): 26.

Kádár Erzsébet. „Mérésre perdülőben”. Ma 3, 10. sz. (1918): 116.

Kádár Erzsébet. „Mi volt ez?” Ma 3, 5. sz. (1918): 56.

Kádár Erzsébet. „Nézd!” Ma 4, 4. sz. (1919): 63.

Kádár Erzsébet. „Úgy nem kell”. Ma 3, 10. sz. (1918): 116.

Kádár Erzsébet. „Versek I-II”. Ma 3, 2. sz. (1918): 26.