Adattári adat Q335986
82. Visontai Kovách László – Lisznyai Kálmánhoz
Szatmár Julius 17én 47
Petőfy ki Veled s kivel te Parisba és tudj isten minő -don és -irokba menni akarátok itt van, és úgy mint Bulver oldalán Ker[t]beny Carl Maria örvend életének angyali isteni Juliája oldala mellett, nála töltött két egész nap utánjöttide ismét tegnapelőtt estve visza[!], hol is az én sógoromnál Papp Endrénél egy kovártélyon vagyunk. –
Én igen igen beteg valék, de csak valék, – mert már javulok, csak hogy savanyút etc ennem nem szabad ez baj, –nagy baj, –és hideglelésem miatt mely 10–14 napiglan kinzott Erdélyi utam helyett itt kell fekve hol, hol pedig mostmár séfindálva az úr isten adta időt eltarisznyáznom, – s e hó végin pár napra Pestre megyek, s ha akkor véletlen ott leszesz elmondom, hogy Petőfi mit mivel sept. 8án !– Sokat emlegetünk vele mondjuk s mondja hogy nagy bolond az a Kálmus, eh de Krisztusi jó egy derék fiú is ám! –és kedves gyerek én nagyon szeretem mondám én, én is monda P. és így sokat beszélünk rólad, és többnyire estve felé emlegetünk, csak azért, hogy egész nap ne légy kénytelen csuklani. – P. épen most olvasta fel ma délután irt gyönyörü költeményét, – Phantasia melyben le ir keletet nyugatot, mindent mi szép nagy és dicső etc a világ csodái! és úgy végzi be midőn elönté phantasiáját a papíron s mind ezt két szemben látom; kedvesemnek sötét világú ábrándos szemében! –
[Itt következnek Petőfi saját kezű sorai.]
Ecsém P. hozzád fene gyanusitást ir hogy te irsz a Pester Zeitungba – mi a manó? – ez fene história, megmondom vigyázz magadra mert a váltó feltörvényszék még megkerit irnokúl, azt leszel gradálva iróbúl irnokká! – etc. [...]