Adattári adat Q330360
57. Szendrey Júlia – Térey Máriához
Erdőd. Martius 13án 847
Édes Marim!
Most híven elbeszéltetem tollammal, milly jó dolgom volt addig, mig t.i. U. Endre itt volt!!! Nagyon meglepett, midőn vasárnap a templomból haza jövén, hallom, hogy Bandika itt van, de ám azért mégsem pirultam úgy el, mint ő (kis ő, még csak, jelentem!) mikor Papa bevezette; „furcsa!” mondta volna az Actuarius.
Vasárnap délután ide gyülekeztek az erdődi szépségek – perse Janka, mint primadonna köztük – s mi táncoltunk nagyba, s természetesen mulattunk. Jó volt a tánc, legalább nem kellett olly sokat beszélni, mi okból annyit klaviroztam is, hogy végre minden csárdástudományomnak vége lett.
Másnap szolgabíránk kíséretében Színfaluba mentünk két kocsival (:az az bizony egy kocsi sem volt közte, mert az egyik szán, a másik szekér volt:) és estig ott mulattunk. De mikor aztán haza jöttünk, meg voltunk akadva, mert ámbár Carolín itt volt, mégsem igen folyt a discurs, mert a kis Andriska csak akkor szolt egy szót, ha épen elkerülhetlen szükséges volt.
Másnap reggel indúlt haza lovagunk; lovagot mondok, mert lóháton volt. Nem híjában mondja a német: „alle guten Dinge sind drei”, mert nekem is ez a hannadik lovagiasan megjelenő gavallérom: Cavalier intime! Isten segítse, jobban mint a többit; mondják sokan; én csak nevetem, s gondolom magamban, -hogy akkor majd erre fogják aztán mondani „szegény tatár!" De annyit mondhatok, hogy ha természetesen megy a dolog, úgy fájdalom! a hóditásba múltkor nem haladtam előre, hanem rontottam, mit eddig épitettem, mert halld csak: lször nagyon náthás voltam, hogy alig láttam, tehát természetesen rútabb voltam még mint máskor; 2szor sehogy sem tudtam bájoló lenni, hanem hideg voltam, mint a jég, minden erőlködésem dacára olly hideg, hogy csak (nagy) Ő-m forró, szenvedélyes lelke nem fagyott volna meg közelemben.
A többiek, kiknek semmi köze és jogok hozzá, egészen entzükt vannak szépségétől, jó módjától, s minden mozdulatától. Perse az öregek is. Na én sem vagyok ellene, hanem arról nem tehetek, hogy még most nem tudok hideg érzéketlen szemeihez szokni, s ha rá nézek, mindég kedves szenvedélyes Őm képe tolakodík előmbe, ki ha rám nézett, szemeiben láttam forró lelkét lángolni. Aztán meg hiszen tudod, hogy mennyire ellenkezett tu[do]mányom mindég a tiéddel, mert a kék szemeket, mellyekből te mennyedet tudod kiolvasni én soha sem értettem, s most sem értem. De az a gondolatom keletkezett, hogy talán Uraynál is csak számításból megy az egész historia, s mert bizonyosnak tartja mind a mellett mint a gazdag Uray győzelmét, azért vesz magának olly kevés fáradságot; s mert még fiatalabb, semhogy egyszerre megbarátkozhatna romlatlan lelke illy, magamról mondom, bűnös számítással, azért olly gondolkodó és komoly. lrd meg véleményedet e felől édes :Marim, de úgy ám, ahogy igazán gondolod magad is. Meglehet hogy még mi is eljátszuk „Házasság a nagy világban”, csakhogy nem lesz olly tragicus, hanem még jó comott, mert legalább egyikünk sem alkalmatlankodna a másiknak.
[...]