Adattári adat Q330334

Február 8-án. Erdőd. 847.

Mi olly magasztos, mint földünk szerelme a nap iránt, és ez előképe az én`szerelmemnek. Jól tudja ő nap kedvesének hütlenségét, mikor ez őt elhagyja, de mégis szereti őt, mert lelkévé vált szerelme. Nézd, mint borúl el bánatában, ha nem láthatja őt, elsötétül a féltés rémteljes fájdalmában, ha ez elválik tőle; de mint örül,ha az reggel ismét visszajő, fájdalom könnyüi, mellyeket kedvese távolléte miatt sírt, egyszerre az öröm ragyogó harmatává lesznek, mig azt a nap forró csókjai föl nem szárítják; s ekkor olly epedve tárja elébe legszebb virágait, nem gondolva vele, ha azok az égető sugarak, a lángoló szenvedély és a boldogság özöne elhervadnak is, hisz csak kedvese számára neveli őket, neveli könnyeivel is, csakhogy szerelmesének örömét szaporíthassa.

Oh lásd, így szeretlek én, mint lelkem mennyországát, szeretlek, mint földi üdvességem teremtőjét. Ha téged nem bírhatnálak, elsötétülne életem, de rémes éjjelét nem vígasztalhatnák csillagok, hanem a`fájdalom tépné szét szívemet, és szabadulásérti könyörgésem az átok vísszapattanó szavai lennének. Most tudod,mennyire szeretlek! tudod, mennyire bírod szívem minden érzeményét, lelkem minden gondolatát; - - - De hátha talán elveszti becsét szerelmem már most előtted, mert forró lelkednek nem kell többet érte küzdeni! - - -

Oh irgalom! mondd, hogy most még jobban szeretsz.

Küzdj ezentúl egy szent célért, a hon javáért; és küzdhetsz bátran, mert tudod, ha most pillanatokra megtörhetnék ifju erődet, lesz már most, kilelkednek erőt, új életet adhat; s ha sikere nem lenne fáradságodnak, van kebel, hova fájdalmadat temetheted; van lény, kinek nem lesz saját fájdalma, csak ha te szenvedsz, nem lesz öröme, csak a te boldogságod felett; ki egy világ szenvedését bírhatja el addig, míg téged bir! - - -