Adattári adat Q335939

95. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz

Beje, október 28. 1847.

[. . .] Petőfiről egy betűt sem tudok, semmit, semmit, nem ír, haragszik; pedig bíz isten nincs oka. Enígértem, hogy az Életképekbe is dolgozom, szavamat meg is tartom; s van e panaszuk? Lásd Jancsikám! én elég verset csinálok, a millyet ollyat; ha az Életképeknek kizárólagos dolgozó társa leszek, minden hónapban egy verset adhatok csak; nem nyügözése ez a szabadságnak? aztán én adósságba vagyok sülyedve, minden szabados eszközöket használnom kell hogy pénzem legyen, miért hát ez a kapcáskodás? Add az ördögnek kis ujjodat: egészen elkap. – Én kizárólagos embere vagyok Imrének, és ha akarom maradok; de én fél énemet az Életképeknek adom, s ők nem elégszenek meg vele, hanem egészen kívánnak. Én írok mindenüvé, csak a Honderübe nem, tapasztalat mondja ezt, és tanított meg, hogy ne kizárólagoskodjam. Aztán elvégre is, a mit ígértem, megtartom, szószegő nem vagyok, mi kell tovább?

Kérlek Petőfiröl írj nekem sokat, mint van? Sokkal kevélyebb vagyok minthogy ezt most, haragván reám – ő tőle kérdezzem; de sokkal jobban szeretem őt, mint sorsa iránt közönyös lehessek, tehát írj nekem a gazemberről!

[...]

Én sem pályázok Szécsi Máriára, annyi bizonyos, remélem Petőfi sem, azonban te miért ne pályáznál? bolondság volna egymást nyügöznünk. [. .]