Adattári adat Q335924
133. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz
Freywaldau, majus 11én 1848.
[..] Vettem leveledet Pesten, épen Petőfihez menvén adta Jókay a kezembe; felháborodásomat lehetetlen leírnom, lehetetlen azon remitő érzelmet; hogy vele találkoznom kell, annak kimutatása nélkül hogy leveled tartalmát és az ő szavait tudom. De meggyőztem magam érted; Petőfi nem is látta leveledet; Jókay is csak annyit tud hogy te irtad, mit a címről is láthatott; és iszonyú felháborodásomat vette észre.
Leveled édes Jancsim most is térdemen fekszik midőn e sorokat irom; de engedj meg átolvasni ismét nem merem; illy bánásmódot csak oktalan állat koromban várhattam embertől!
És te remítően hibáztál, megbocsáthatlan vétket követtél el; miben? megmondom.
1ör vagy egész terjedelmében kellett vala a Petőfi szavait velem közleni, betüről betüre – úgy is megbízott arra - és akkor sem hozzád nem irok baráti mentséget, sem hozzá nem fognak menni becsűletes szavaim, vagy
2ör Tökeletesen hallgatnod az egészről. Hosszas cifraság nélkül: teljesen megvagyok győződve hogy részed a pletykában nincs, és az egész dologba mint Pilatus a credoba keveredtél bele; tehát teljesen megnyughatol hogy én téged nem vádollak, vagy irántad érzelmem legkisebbet sem változott. Jót akartál.
Adorjánnal is beszéltem; barátom, ez az ember is tökéletesen ártatlan, Petőfi egyedül maga csinálta az egészet; csupán e nyomorúlt kutfőből: Hogyan mer más is Szécsi Máriat irni, mikor ő irt. – Itt az egész. Nem commentálom a dolgot tovább, nincs hozzá elég hideg vérem.
Előjött Petőfivel is annyi a dologból, mennyi előjöhetett; ügyet sem vet az egészre; azt felelte: bánom is ha lefosol, vagy Krisztusnak tartasz is e szamársagokért! Úgy látszik: nem értem többé Petőfit!
Petőfi nem haragszik rád, a legőszintébb barátod most is; mint nekem is volt; adja isten hogy rád ne kerüljön egyszer a sor; mi előttem, ki jellemedet becsülöm csaknem elmaradhatatlannak látszik. Ha rab tudsz lenni, jó; ha nem, akkor jaj neked is.! -
Szineriról (:Vahot) a legroszabb hiedelemben vagy; Hazucha volt értve, ezt az egész Pest tudja; valamint azt is hogy Hazucha még fel is szólította Vahotot, és kellemetlenség volt köztök sat. Rád, egy árva lélek sem gondolta. Vahot maga is csudálkozott midőn mondám neki; s azt mondta ,,éjnye ebatta! sajnálom, irok neki”
Két pont van leveledben:
1. Isten neki! irok, mig egy ember elolvassa; s ezt várom, és várják is tőled, mint ferfiutól.
2. A hol Petőfi barátságának vége, Ott irodalmi pályám is be van fejezve, érzem.
Ezt nem vártam; ezt szerettem volna nem olvasni, mert ez gyengeség; tehát istentől nyert szép tehetséged cérnára kötve, egy ember kezében van? Engedj meg, nem értelek! akkor én is letehetem a tollat, ha az iróság és az ő barátsága egy. – A Kisfaludy-Tagságot fogadd el! Jókay figyelmetlenségből nem szólt rólad, mert utjában egyiknek sem állsz. Ez alaptalan gyanú. – Azt sem hiszem, hogy Petőfi taggá léted miatt hűlt volna irántad. Ő bizonyosan nem hült, ezt tapasztaltam. Mit tudsz még e tárgyban? most már ird meg leplezetlenül! kaptál-e azóta tőle levelet? Sat.
Válaszolj édes Jancsim, hosszabban okosabban mint én irok; igen szét van lelkem testem tépve, máskor tán többet. Isten veled, ölel
igaz barátod
Tompa.
u.i. Én is kérlek e levél megsemmisitésére.