Adattári adat Q335910
111. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz
Beje, Mart. 2-án 1848.
[Panaszkodik, hogy beteges, ,,lankadtság és életutálat” lepi meg.] „vedd hozzá még, hogy az emberekben ezerszer csalatkoztam. [...] Látd csak legközelebb is: írsz nekem, hogy Petőfi szuszog rám; én érezvén hogy ezt ok nélkül teszi irok neki – mert csúszni senki után nem szoktam, de a mit humanitás és barátság követelnek mindig meg-teszem, – irok mondom neki, fajdalmasan[!] emlitvén hogy illyesmit rólam fel tesz; imé itt van válasza: „Hát te azt gondolod [,] hogy én haragszom vagy csak nehéztelek is rád? ne kapkodj illyen magasan a levegőbe mert megfájúl a vékonyod –” nem commentálgatom e szavakat. Te se tégy erről többé előtte említést, hadd aludjék el az egész nyomorúlt pletykahistoria.
[A nemzeti és népies költészet kérdését fejtegeti.]
[...] és e tárgyban jól eligazodnunk csak személyes együtt lét után lehetne; lásd minden oda mutat hogy neked ap[r]il közepére Pestre kellene jönnöd; s én várom is hogy eljösz, azonban ha nem jönnél utasits Petőfihez vagy Vahot Imréhez pár sor nekem címezve; az az irj nekem levelet, melly magad helyett legalább Pesten várjon, ha nem jönnél.