Adattári adat Q329670

121. Tompa Mihály – Szemere Miklóshoz

Beje, mart. 19. 1848.

[...] egész terjedelmében fel tudom fogni azon folytonosan gyötrő helyzetet, mellyben szegény kis lányodra nézve vagy; tudom mint szereted, tudom mint fáj állapota, vigasztalni pedig nem vagyok ostoba, hanem csak azt mondom Petőfivel: ,,ha férfi vagy légy férfi” könyebb ugyan ezt leírni ide, mint tenni. [...]

Petőfi nem egyedül fordítja Shakespearet hanem Arany és Vörösmarty is; jól fordít-e? vagy nem? nem tudom; elég az hozzá hogy jámbusai elég döcögősek.

Ad vocem Petőfi! Hja barátom, ő hamis legény, nemcsak neked van ő vele bajod, de másnak is. Röviden elmondom: Én ez előtt a nyomorúlt Adorján előtt nyilatkoztam Petőfiröl, egyenesen, csúszás-mászás nélkül mint férfihoz illik; kevéssel azután (Petőfivel azóta nem leveleztem mióta nálam voltatok:) Aranynak egy levelében ezt olvasom: Petőfi szuszog rád, hogy te őtet becstelenited, tehetségén alól nézed, hogy te ő vele minden áron futtatni akarsz, hogy Szécsi Mariádat is versenydühből írtad, ... mit annál inkább hisz, mert egy betűt sem írsz neki. Én tehát pár komoly szót írok Petőfinek, mondván: Nem hittem hogy olly' gyönge ember légy hogy az illyenekért haragudjál, t.i. a becsületes criticáért. Vá[la]szában a többek között ez áll: Azt gondolod hogy én haragszom rád? Ne ugrálj illyen fent a levegőbe, mert megfájúl a vékonyad. Fuss végig édes Miklósom ez aláhuzott sorokon, s meg-látod, mint szokott Petőfi még úgy nevezett barátival is bánni. Illyen ember ő, el van rémitőn kapatva, azzal sem Isten sem ember nem beszél. Én merném neked tanácsolni: hagyj fel azzal a Sárosy-féle dologgal; korán sem azért mintha én restelném neki küldeni, mert ez által csak én bizonyítám be előtte hogy igazam volt midőn azt mondám: hogy Sárosy ingerelt téged is ugy hogy neki nem volt igaza, midőn azt mondá hogy te ingerelted Sárosyt, a mi körülbelől mindegy; hanem azt nyered vele: hogy Petőfi marad a régi, Sárosy pedig ellenséged lessz. Én többet teszek mint elküldöm, elviszem barátom neki, és bele hozván a vitába, mikor ismét azt állítja, mit állított akkor csapom elébe; de megvagyok győződve hogy mi célt sem érünk vele; mert minél inkább megmutatod neki hogy igazad van, annál mérgesebb lesz irántad; én is igaznak tartván Rousseautól idézett szavaidat. Azonban Miklóska! küld el, küld el; én isten ugyse elviszem, sőt válaszolok is neked körülményesen Pestről. –[...]