Függő beszéd

Latin: oratio obliqua; angol: indirect speech/indirect style; francia: style indirect/discours indirect; német: indirekte Rede

Narratológiai értelemben függő beszédnek mások beszédének szabad, nem szó szerinti idézését nevezzük. Pl.:

„Jean Tomoioaga ezredes tudta, cimborája még nem járt túl a kerítéseken, ezért figyelmeztette, a sorompó után erősen emelkedni kezd a pálya, indulás előtt nem ártana alaposan bezsírozni a tengelyeket.” (Bodor Ádám: Sinistra körzet; Bodor 1992, 69.)

A függő beszéd az egyenes beszéd ellentétfogalma, mivel itt az elbeszélő nézőpontjának megfelelően reprodukálódik az átvett szöveg. Genette áttett beszédnek (discours transposé) nevezi. Az ő fogalmi hármasában ez a köztes tag, az →elbeszélt beszédnél mimetikusabb, amely elvileg képes kimerítően átadni az elhangzottakat, de ez a forma nem kelti fel az olvasóban a szószerinti hűség benyomását. (Genette 2007, 175.) A függő beszéd látható szintaktikai beavatkozás az idézett szövegbe, az olvasó joggal feltételezi, hogy tartalmi módosulásokkal is jár, tömörítéssel, egyszerűsítéssel. Az idézett szöveg itt ki van szolgáltatva a szavakat közvetítő elbeszélő értelmezésének.