Annotáció Q330445

129. Tudomásunk szerint egyetlen fennmaradt példányát, a költő néhány szónyi üzenetével (PIM Kézirattár, P-lev. P. 72. sz.), a kritikai kiadás levelezéskötete említi és leírja (VP 7. k. 358—359.). Ez azonban egyúttal a költő személyi okmányának is tekinthető, ezért ebből a gyűjteményből sem hiányozhat. Az említett üzenetet P minden valószínűség szerint 1847. júl. 2-án, Rimaszombaton hagyta ottani költőtársa, ismerőse Győry Dániel lakásán (I. uo.), tehát a névjegyet 1847 májusában vagy júniusában készíttethette Pesten; vagy május első felében, mielőtt leánykérőbe Erdődre utazott, vagy június második felében, felső-magyarországi utazására, ill. házasságkötésére készülődve. Hogy melyik nyomdában, s hány példányt csináltatott, arról semmiféle adat, támpont nem áll rendelkezésünkre.

A névjegynek a vezetéknév hat betűjéből álló „szövege" a maga tömörségével is sokat mond: az önérzetes költő 1847 nyarán, a márc. 15-én megjelent Összes költelmények nagy sikere nyomán, méltán hihette, hogy a Petőfi név közismert, felesleges bármit is hozzátennie. Mégis meg kell jegyeznünk: ugyan mivel is egészíthette volna ki ezt a névjegyen? Hiszen semmiféle rangja, magasabb iskolai végzettsége, állása nem volt, lakással nem rendelkezett, s nem lévén nemesi származású, még csak valami nemesi előnevet sem biggyeszthetett volna családneve elé. Márpedig az akkoriban szokásos névjegyeknek ezek voltak a hagyományos adatai.