Annotáció Q330293

From wikibase-docker
Revision as of 09:28, 19 May 2023 by JakabÉva (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

[JúI.] (Kertbeny: ,,Gedichte von A.P.”) Kertbeny a kötet P-nek szóló ajánlását és bevezetését egyaránt 1849 májusából keltezte, a Heinének szánt tiszteletpéldányt pedig 1849. júl. 30-áról datált levél kíséretében küldte el a német költőnek. Ezek az adatok valószínűsítik. hogy a kiadvány július folyamán került ki a sajtó alól. (Kertbenyről I. „Petőfi-adattár.” Il. k., a 33. sz. levél jegyzetét; a fordításkötet megjelenésének előzményeiről, körülményeiről I. Kiss József: „P verseinek egykorú fordításai.” ItK I973. I. sz., 46-48.) A kötet bevezetéséről szólva Turóczi-Trostler József így írt: „Heine érzéke kellett hozzá, hogy kihallja Petőfi dalaiból egy újjászülető egészséges világ hangját. Amit pedig »lelki fülével« nem hall ki belőle, azt pótolja Kertbeny előszava, amely első ízben mitizálja s emeli Petőfi alakját olyan kozmikus magasságba, ahová már alig bírja követni a szem." Stb. (L. TTJ: MIVI 2. k., 573-574.)

zu DunaVecse: amikor Kertbeny P-vel megismerkedett, P szülei még Dunavecsén laktak; ebből következtethetett tévesen arra, hogy a költő ott született.

wo sein Vater lebt: a szülők 1845-től kezdve többször változtatták lakóhelyüket, 1848 nyarán pedig P magához vette őket pesti lakásába. Az apa 1849. márc. 21-én, az anya pedig máj. 17-én Pesten meghalt, tehát a fordításkötet megjelenése idején már egyikük sem volt életben.

das erste Bändchen stb.: P első verseskötete nem 1846-ban, hanem 1844 őszén jelent meg.

zehn Werke: ezt a tíz kötetet (valójában csak kilenc jelent meg) Kertbeny mindjárt jegyzékbe is foglalja: ez annyira hibás, hogy a tévedéseket összefoglalóan soroljuk fel. Már a csoportosítás is erősen kifogásolható, amennyiben a János vitézt – feltehetően az elbeszélés mesés elemei és furcsaságai miatt – A helység kalapácsával együtt a ,,Komikus eposz” cím alá sorolja, a Felhők ciklust (és a meg sem valósult Csillagtalan éjeket) pedig ,,Rapszódiák" cím alatt csoportosítja. Legfeltűnöbbek azonban sorozatos évszámtévedései (tíz közül csak egy a helyes!), valamint a címelírások, ill. sajtóhibák. Ezért itt a korrekciónak azt a módját választjuk, hogy az adott jegyzék rendjében haladva felsoroljuk a helyes címeket és évszámokat (a műfajmegjelölések és a címfordítások mellőzésével): Versek 1842–1844. Pest, 1844. – Versek 1844– 1845. [Tehát nem ,,Ujabb Költemények"!] Pest, 1845. – Szerelem gyöngyei. Pest, 1845. – Czipruslombok Etelke sírjáról. Pest, 1845. – János vitéz. Pest, 1845. (2. változatlan kiad. 1846.) – A helység kalapácsa. Pest, 1844. – A Csillagtalan éjek c. ciklust P csak tervezte (nem 1847-ben, hanem az előző év első felében, I. a PDI 1846. ápr. 30-i hírét; vö. EPN 188), de külön kötetben nem adta ki; csak találgathatjuk, hogy mely verseit szánta volna ebbe; ezek azután az 1847 elején megjelent Összes költeményeknek azt a verscsoportját gyarapították, amelynek darabjai előbb kötetben nem jelentek meg. Felhők. Pest, 1846. – Tigris és hiéna. Pest, 1847. [Ez az egyetlen helyes évszám Kertbeny jegyzékében.] – A hóhér kötele. Pest, 1846. Végül meg kell jegyeznünk, hogy Kertbeny – érthetetlen módon – kihagyja összeállításából kétségkívül legfontosabb forrását, az Összes költemények említett első, egykötetes kiadását (ÖK1). Hogy ezt használta, számos olyan fordítás bizonyítja, amelyeknek eredetijéhez csak ennek révén juthatott hozzá, így pl. a kötet ,,Szabadság, szerelem ” kezdetű jeligéjéhez (német nyelvű megfelelőjét I. a fordításkötet 349. lapján) stb.

ein sehr künstliches Epos: ti. a „Dorottya” (1799).

im Style des Piron oder Casti: Piron, Alexis ( 1689– 1773), francia költő, szatírák és vásári bohózatok szerzője; Casti, Giovanni Battista (1724-1803) olasz lírikus és drámaíró, I. Ferenc udvari költője.

Eine erste Liebe brachte die „Liebesperlen": hogy ki volt P ,,első” szerelme, máig sem egészen tisztázott kérdés; az azonban tény, hogy a Csapó Etelkéhez intézett Cipruslombok ciklus (1845 eleje) megelőzte az 1845 nyarán-őszén keletkezett Szerelem gyöngyeit, amelyet a költő Mednyánszky Bertának ajánlott.

einer unserer Kritiker nem tudjuk, ki volt ez a (német'?) kritikus.

Gerichtstafelbeisitzer im Neograder COmitat: Kertbeny a PHirl 1847. okt. 28-i számából értesült arról, hogy P-t – Gömör és Zemplén megye után harmadikként – Nógrád megye is tiszteletbeli táblabírájává választotta. a tudósításból kiszámíthatóan okt. 19-én (az adatot I. gyűjtésünkben).

darauf heiratete er seine zweite Liebe: Kertbeny fogalmazásából arra lehetne következtetni, hogy a táblabíróvá választás és a házasságkötés okozati kapcsolatban állt egymással, ami természetesen merő tévedés; P egyébként már hetekkel előbb, szept. 8-án feleségül vette Juliát; őt azért tekinti Kertbeny a költő második szerelmének, mert (mint láttuk) Etelkát és Bertát egy személynek véli.

Pesti Divatlap: P a PDI-nek – 1846 második félévétől kezdve – Vahot lmrével történt összetüzése és szakitásuk után nem adott többé verseket (ennek hátteréről, körülményeiről I. 1847. márc. 31-én Arany Jánoshoz intézett levelét. VP 7. k., 54-55).

als ich eines Tages mit Karl Beck stb.: vö. Kertbeny néhány évvel későbbi emlékezésével: „Beck Károly az ünneplett német költő, Pestre (szülőföldére) érkezett. s miután Petőfi költeményeiből néhányat szó szerint lefordíték előtte, vágy támadt benne szellemrokonával megismerkedni. – Petőfi meglátogatá Becket s nehány perc mulva igen megbarátkoztak. Petőfi maga fordított le magyarul nem értő honfitársának vagy 30 verset német prózában; ez utóbbi megigéré még akkor, hogy versekbe kidolgozandja, s nem sokára ki fogja adni.” (Szépirodalmi Szemle, 1853. 19. sz., 291, az ,,lrodalmunk tul a határokon ll.” c. cikkben). Karl Beck, a magyar származású német költő (1817-1879) 1846 tavaszán Pesten járt, s ekkor Petőfivel is találkozott; beszélgetésükről feljegyzéseket készített (vö. Kiss J.: ..P műveinek egykorú fordításai.” ItK 1973. I. sz., 38 39). Feltehető, hogy Kertbeny volt a közvetítő kettöjűk között, mert csak ezután, 1846 májusában hagyta el Magyarországot (vö. Martinkó András: ..P és Karl Beck." PMozaik. 160–174).

auch von Uhland, Karl Beck und Lenau: P ezektől a német költőktől semmit sem fordított.

das „Schenkenbuch" [,,Csárdakönyv.”] ti. Kertbeny e fordításkötetének ilyen című (II.) fejezete, amely nagyobb részében bordalokat tartalmaz.

ein Nürnherger Grübel: Johann Konrad Grübel (l736–1809) nürnbergi kézműves mester, aki városa dialektusában írt költeményeivel (1802) nagy sikert aratott; Goethe is kedvezően nyilatkozott róluk.

Steen Blicher: Blicher, Steen Stensen (I782–1848) dán író, főként a jütföldi népcsoport képviselője a világirodalomban. (L. ViLex I. k., 973-974).

Bellmann: Bellman, Carl Michael (1740-1795) svéd költő, a dallamra irt bor- és helyzetdal mestere (uo. 805-807).

Prati, Giovanni (1814-1884) népszerű olasz költő; Kertbeny itt valószínűleg ,,Canti per il popolo” c., 1843-ban megjelent kötetére céloz. – due fontane, che di diverse effetto hanno liquore: két forrás, és mennyire különböző hatású folyadék!

(Die) Götter Griechenlands: Schiller költeményére céloz.

das Wort eines Freundes: nem tudjuk, kinek a megállapítását idézi Kertbeny.

– von J. Dux: a megjelölt lapokon található 16 fordítást ugyanis Kertbeny Dux Adolfnak (a J. sajtóhiba!) 1846-ban kiadott kötetéből (Ausgewählte Gedichte von Petőfi. Wien. Mörschner et Bianchi) vette át (a kötet leírását I. gyűjtésünkben, 1846. szept. eleje keltezéssel)

das Lied Seite 328 von L. Kompert übersetzt: a Ha férfi vagy, légy férfi c. versnek ez a – tudomásunk szerint – legelső fordítása Leopold Kompert (1822-1886) osztrák írótól való, aki 1843-1847 között Magyarországon élt (róla és fordításáról I. TTJ:MlVl 2. k., 535-536). Nevezetes körülmény, hogy ennek a fordításkötetnek ez az egyetlen egy darabja, amelynek eredetije az ÖK1 megjelenése után keletkezett; nem tudjuk, hogyan jutott hozzá a fordításhoz Kertbeny (nincs tudomásunk róla, hogy ez 1849 előtt valahol már megjelent volna): talán levélben kapta Komperttől.

Marquis de Custine, Astolphe (1790–1857) francia utazó, író.

A mottóként idézett versrészletekről: Scott versének magyar nyelvű műfordításáról nincs tudomásunk. Nyers átültetése: ,,Van-e a földön olyan halott lelkű ember, aki sosem mondta volna magában: »Ez az enyém, az én szüIőhazám!«, akinek a szíve nem vert hevesebben, amikor idegen földi vándorútja végén hazafelé fordította lépteit? Ha létezik ilyen, menj, nézd meg jól, mert az efajtát a költő lelkesedése sosem ragadja magávaI." – A második idézetei Kertbeny Giovanni Battista Niccolini (1782–1861) olasz író és történész fő művéből, 1843-ban írt és kiadott tragédiájából vette; ennek a címben megnevezett hőse, Arnaldo da Brescia XII. századi eretnek, aki egyszerre küzd a császári és a pápai zsarnokság ellen. Az idézett részlet fordítása: ,,Testvérnél többek azok, I Akiket ugyanaz a gondolat egyesít." – A Lenau-idézet forrásmegjelölése nyilván Kertbeny tévedése: nem (az ugyancsak magyar témájú) ,,Mischka”-versekből (,,Mischka an der Theiß; Mischka an der Maros”: Miska a Tiszánál; Miska a Marosnál) való, hanem az 1832-ben keletkezett ,,Die Heideschenke” I. versszaka (pontatlanul idézve). Műfordítása (Szabó Lőrinctől): „A széles magyar ég alatt | jártam, vígan bucsuzván | fától, falutól, s utamat | kint róva már a pusztán.” (,,Nicolaus Lenau versei.” Európa, Bp. I979. 34.) – Knittel verse (a kötet 276. lapján): a Legenda német fordításának felbukkanása meglepő, mert a vers 1873-ban jelent meg először nyomtatásban (vö. VP I. k., 395); Kertbeny tehát a kéziratban terjedt másolatok valamelyikéhez juthatott hozzá, esetleg már Magyarországról való távozásakor magával vitte.