Szilágyi István-Arany Jánoshoz, Máramaros-Sziget, április 9. 1847. (Q330333)
From wikibase-docker
data in repository, letter, Petőfi-adattár II./64., 1987
| Language | Label | Description | Also known as |
|---|---|---|---|
| English |
Szilágyi István-Arany Jánoshoz, Máramaros-Sziget, április 9. 1847.
|
data in repository, letter, Petőfi-adattár II./64., 1987
|
Statements
9 April 1847Gregorian
0 references
K: MTAK Kézirattára. M: AJLev 1. k., 79-83.-Válasz a 63. sz. levélre.- Mennyire bálványozottja volt egykor ennek: a Hond 1844 folyamán két verset közölt P-től, és néhány, rávonatkozó elismerő megjegyzésnek is helyet adott, de az 1844. dec. 21-i számban Nádaskay Lajos már igen sok fenntartást tartalmazó bírálatot írt P verseinek első kötetéről és A helység kalapácsáról. 1845 folyamán P és a Hond viszonya már kifejezetten ellenségesre fordult, és mindvégig az is maradt. Lehetségesnek tartjuk, hogy a levél - elírás folytán a PDl helyett említi a Hond-t. A PDl ui. -miután P és Vahot (az utóbbinak a Tizek kompromittálását célzó manővere folytán) szembekerültek egymással - ebben az időben már felhagyott P népszerűsítésével. Az 1847. márc. 28-i számnak az ÖK1 megjelenését hírül adó rövid közleménye az alábbi, fanyar hangú megjegyzéssel kezdődik: „Népszerű költőnk, Petőfi, egy idő óta nem szorult a mi dicséretünkre . . ." Az Élk 1845 folyamán (a Hirlapi méh, ill. Hirlapi őr rovatban) csakugyan számos alkalommal nyilvánított kedvezőtlen véleményt P egyes írásairól, és a lap Irodalmi Őr c. kritikai mellékletének 1845. aug. 16-i és szept. 6-iszámaiban jelent meg Császár Ferenc súlyosan elmarasztaló bírálata is. A következő évben módosult az Élk-nek P irányában tanúsított magatartása: a lap már 1846 első felében több, P költészetét meleg hangon méltató írást tett közzé. [Oltványi Ambrus jegyzete] (Hungarian)
143-144.
0 references
[Válaszol az Arany levelében olvasott hírekre.] [...] Igaz! Petőfi!. . . Hát örülök az acquisitiónak. Azonban Petöfit én jól ismervén: megvallom, váratlan előttem nem volt. Ő ha érzelemben egy rokont, hasonlót talál gondolkozásban: annyira megtelik szíve nemes buzgalommal, hogy lecsillapítására mulhatatlanul ezt a lépést kell tennie. De sajnálom, hogy embereit megválogatni nem tudja. Ő mindent maga után mér, hiszi hogy a ki hozzá nyájas barátságot, megelőzőleg sokszor, mutat, az okvetlenül olly becsületes ember, mint ő maga... Az Életképeket értem s a Honderűt. Mennyire bálványozottja volt egykor ennek, s nem szeretett amaz előtt; s most mint fordítva a kocka ... Bárcsak vele együtt lehetnék Szalontán. Meg kellene neki irni! ... Beszélni szeretnék vele... Én irni sem merek, mert nem tudom hol van. Mondják,mindig kószál. Lelkét viseli magán verse. Azonban, a Válasz mégis felette áll tűzben. [...]
0 references