Szendrey Júlia - Térey Máriához, Erdőd, március 27én 847. (Q330357)
From wikibase-docker
Revision as of 18:49, 25 March 2023 by JakabÉva (talk | contribs) (Created claim: Property:P18: K: PIM. M: MDSZJ 369. Az én reményem e boldogsághoz: Szendrey Júlia eredetileg arra számított, hogy 1847 márciusában (feltehetően a márc. 2-i nagykárolyi megyegyűlés alkalmával) viszontlátja P-t. Erre a találkozásra azonban nem került sor. P ekkor nem utazott Szatmárba. Márc.12-én azonban levelet küldött Júliának, s ebben a fenn nem maradt levélben (amelynek átadására Sass Károlyt kérte meg) bizonyára megígérte, hogy a közeljövőben Erdődre látoga...)
data in repository, letter, 1847
| Language | Label | Description | Also known as |
|---|---|---|---|
| English |
Szendrey Júlia - Térey Máriához, Erdőd, március 27én 847.
|
data in repository, letter, 1847
|
Statements
27 March 1847Gregorian
0 references
K: PIM. M: MDSZJ 369. Az én reményem e boldogsághoz: Szendrey Júlia eredetileg arra számított, hogy 1847 márciusában (feltehetően a márc. 2-i nagykárolyi megyegyűlés alkalmával) viszontlátja P-t. Erre a találkozásra azonban nem került sor. P ekkor nem utazott Szatmárba. Márc.12-én azonban levelet küldött Júliának, s ebben a fenn nem maradt levélben (amelynek átadására Sass Károlyt kérte meg) bizonyára megígérte, hogy a közeljövőben Erdődre látogat. (A Sass Károlynak szóló kísérő sorokat l. VP 7. k., 52.) Valószínű, hogy Júlia márc. 27-én kapta meg P levelét. (E napról keltezett naplófeljegyzésében is a P-vel való újabb találkozás kilátásait latolgatja.) P erdődi utazása azonban végül május közepére tolódott ki.[Oltványi Ambrus jegyzete] (Hungarian)
0 references
Édes Marim! Nem hozok fel okokat, mért hallgaték illy soká? te jó vagy, szeretsz engem, s azért megbocsátasz. Tudod-e, Mari, milly zavart boldogságba merülhet az ember, ha, midőn lelke egész erejével egy reményen csügg, s e remény teljesedéséhez közelg, ha már csak napokat számlálhat, midőn láthatja azt, ki szerelmes lelkének forró ábrándvilágát betölti, kit az őrültséghez hasonló indulattal szeret, kitől az élet legdicsőbb emlékét várja, egy szóval: ha lelkének felét találta fel, s ezt hosszú nélkülözés után végre láthatja. Az én reményem e boldogsághoz még igen bizonytalan, de ez is úgy elkábított, annyira hogy egy egészen külön világba élek általa, s csak boldogságot érzek. Minden összejő, hogy lelkemet egészen felforgathassa, de mind e zavart eszme bódultság csak egy véghetlen jó érzetet támaszt bennem. Sokszor gondolom: tán álmodok, vagy talán a levegőben egy adag kénégeny volt s épen én szívám ezt be, hogy illy felmagasztalt, meg nem fogható örömet érzek. Félek a felébredéstől, annyira kifáradok s kimerülve leszek, hogy nem élvezhetem többé az életet. Tán pár hetek múlva itt lesz Ö! sok baj fog fejem- s lelkemre gyűlni akkor, de legyen! [...][...]Schreiner tennap egy magyart küldött nekem saját szerzeményét. A ,temetésre szól az ének' thema fölött írt változatokat, s nekem ajánlá! igen örültem neki; [...]
0 references