Arany János - Szilágyi Istvánhoz, Szalonta, nagypéntek. 1847. [ápr. 2.] (Q330332)

Igen kedves Barátom! Március 12-diki levelére nem ott kezdem a választ, hol azon levél kezdődik, hanem a legvégén, azon örvendetes tudósításra t.i. hogy julius elején ismét szerencsés leszek édes barátomat színről színre láthatni, ölelhetni. Az a két hét nekem ünnepem lesz. Bár csak összevágna a k[edves] b[arátom] látogatása a Petőfiével, ki azt nekem megígérte, s a milly karakán fattyú, hiszem, teljesíti is. Mert Petőfi (vagy: Ugyanis Petőfi) alig hallotta megjutalmaztatásomat, azonnal sietett elolvasni Toldit, és alig olvasta el Toldit, azonnal verset irt, és alig irt verset, azonnal levelet is irt egy negyedív papirnak a verset egyik a levelet másik oldalára irva. Melly vers sub ˙/．itten mellékeltetik. Erre én temıészetesen válaszoltam, két féle képen, s válaszversem sub ˙//．mellékelem. Erre kaptam egy tömött levelét, illy megszólítással: „Lelkem Aranyom!" s illy aláírással: „igaz barátod Petőfi Sándor", mellyben sok mindenféle szép dolgok népköltői triumpviratus (Arany, Petőfi, Tompa) stb .elmondatnak; különösen kedves barátomat érdeklőleg ezek: „Szilágyi Pistával levelezel ugy-e? írd meg neki hogy eddig is szerettem, de most még jobban szeretem, azt tudva, hogy ő ösztönzött téged az írásra. Eszköz volt ő a gondviselés kezében, melly ha elrejti is gyöngyeit, rendel számára halászokat, kik azt felhozzák." [...] [Röviden jellemzi Szalonta kulturális viszonyait.][...] Toldit veszettül akarnák elolvastatni nyilvánosan, de nem teszem. Félek a N.J-né-féle kritikától. Atalában a szalontai kritikától félek. A hol János vitézre elmondják: „az is bolond, a ki az illyet kinyomtatja”, ott Toldi nem várhat kedvező fogadtatást. [...]