Arany János - Szilágyi Istvánhoz, Szalonta, nagypéntek. 1847. [ápr. 2.] (Q330332)

Igen kedves Barátom! Március 12-diki levelére nem ott kezdem a választ, hol azon levél kezdődik, hanem a legvégén, azon örvendetes tudósításra t.i. hogy julius elején ismét szerencsés leszek édes barátomat színről színre láthatni, ölelhetni. Az a két hét nekem ünnepem lesz. Bár csak összevágna a k[edves] b[arátom] látogatása a Petőfiével, ki azt nekem megígérte, s a milly karakán fattyú, hiszem, teljesíti is. Mert Petőfi (vagy: Ugyanis Petőfi) alig hallotta megjutalmaztatásomat, azonnal sietett elolvasni Toldit, és alig olvasta el Toldit, azonnal verset irt, és alig irt verset, azonnal levelet is irt egy negyedív papirnak averset egyik _a levelet másik oldalára irva. Melly vers sub 'Á itten mellékeltetik.Erre én temıészetesen válaszoltam, _ két féle képen, s válaszversem sub .//ˇmellékelem. Erre kaptam egy tömött levelét, illy megszólítással: „LelkemAranyom!" s illy aláírással: „igaz barátod Petófi Sándor", mellyben sokmindenféle szép dolgok _ népköltői triumpviratus (Arany, Petőfi, Tompa) stb.elmondatnak; különösen kedves barátomat érdeklőleg ezek: „Szilágyi Pístávallevelezel ugy-e? írd meg neki hogy eddig is szerettem, de most még jobbanszeretem, azt tudva, hogy ő ösztönzött téged az írásra. Eszköz volt ő a gondviseléskezében, melly ha elrejti is gyöngyeít, rendel számára halászokat, kik aztfelhozzák." [_ . .][Röviden jellemzi Szalonta kulturális viszonyait.][. . .] Toldit veszettül akarnák elolvastatni nyilvánosan, de nem teszem.Félek a N.J-né-féle kritikától. Atalában a szalontai krítíkától félek. A hol Jánosvitézre elmondják: „az is bolond, a ki az illyet kinyomtatja”, ott Toldi nem várhatkedvező fogadtatást. [. . .]