Rovarok beszéde (Q960)

"Én, lenge vizi tündérke, taviballerina üvegszárnyammal, karcsú barna testemmel alkonyattal — szinháznyitás idején —lejtem fátyoltáncomat, kék, lila, sárga zöld kardalosnőim között.” / "Betörők, képzeljétek, hogy mikoraz ötödik emeleten dolgoztok s rajtatok üt a rendőrség, egyszerüen leköptök, a nyálatokból hosszú, szivós selyemkötél keletkezik s azon leereszkedtek légtornászok módjára a földre.” / "A hölgyeket a tizennyolcadik században, mikor még szépségflastromot, krinolint viseltek, esténként egyénien szórakoztattam a gyertyalángnál.” / „— Az egyiptomi hitrege azt mondja,hogy Belzebúb, a Legyek Istene egyszer az orrát piszkálta s azt a csunyaságot, amit kivettbelőle, eldobta, abból született a légy, a szárnyas szemét, a repülő piszok.” / „— Kétszázötvenszer akkorát ugrunk, mint a testünk.” / „— Hopp, máris röpülök, egy rubintcsöppel, mely a lámpafényben biborlik, a meleg, harminchét fokos véreddel, egyéniséged egy parányával.” / „— Akármelyik operettmelódiával fölveszem a versenyt.” / A bőjtölő, jámbor remeték annakidején mézzel ettek meg bennünket.” / „— Feketesárga gyilkos, tőr kezében:" (Hungarian)

0 references

in edited collection

Zsivajgó természet

page(s)

70-73.

0 references