Hajnóczy Péter Berkes Erzsébetnek (Q480968)

Kedves Berkes Erzsébet, boldog vagyok, hogy az irodalomban Sükösd Mihálynak tanítványai és követői vannak. Boldog vagyok, hogy Maga is az. De Sükösd megjegyzéseiben súlyos tárgyi tévedések és olyan arcpirító, érthetetlen elvárások találhatók, amelyeket – mivel az ÉS hasábjain maga ezekkel egyetértett – úgy érzem, kötelességem ezeket Maga és az ÉS olvasói előtt feltárni. Először: dipszománia. „Időnként fellépő, órákig, esetleg napokig tartó intoxikációig fejlődő extrém alkoholabusus, amelyet hosszabb ideig, esetleg hónapokig tartó absztinens időszak követ. Egyesek szerint látens epilepsziás megnyilatkozás, bár nem jár amnesiával.” Ez valahogy „nem stimmel”, ahogy Maga és Sükösd is elfelejtette felütni az Orvosi Szótárt. Tehát ne használjunk idegen szavakat, kifejezéseket, amelyek értelméről még „leghalványabb gőzünk” sincs. Odacsapott, furcsa kifejezésektől hemzsegő – nézze, számosan akadnak olvasók közül, akik ismerik az idegen szavak magyar megfelelőjét – meglehetősen tolakodónak, és személyeskedőnek érzem azt a kitételt, amellyel maga Sükösddel ismét oly nagyszerűen egyetért. Idézem: „…eljut-e valamilyen, az önéletrajziságon túli, felüli regényformáig?” Ide figyeljen, ez olyan képtelen elvárás, amelyet – mutatis mutandis – egy kifaggatott személyről beszerezhető információk és akták mennyiségével elégedetlen személyzeti osztályvezető véleménye. Ilyen elvárás, kedves Berkes Erzsébet, ha körülnéz a világ négy égtáján, legalábbis, ami az irodalmat jelenti, nincs; illetve egy bizonyos, nem túl jelentős pontokon van. Ezek: klisék, amelyek révén az író embert a dobozok dobozaiba lehet rakni és szabdalni, és hála a kliséknek, nem kell gondolkodni, egyik klisé igazolja a másikat, a másik az egyiket; a félreértés lehetetlen. (Ezeken a bizonyos, nem túl jelentős földrajzi pontokon azonban – ki tudja, miért – jelentősebb irodalmi művek születtek, mint más, előnyösebb fekvésű földrajzi pontokon.) Ezt Magának mint elkötelezett kritikusnak ismernie kéne, mert – nem gondolhatok mást – nyilván ezért tartják el Magát ebben a romantikus, strukturalista, a töpörtyűspogács égett talpáért meghalni kész, vérző, egyre szegényebb országban. Hajnóczy Péter