Együtt a zivatarral (Q24425)

„Nagy, fényes hőségek után, melyektől hetekig szenvedünk lógó nyelvvel, megpuhult agyvelővel, munkátlanságra és álmatlanságra kárhoztatva, tehetetlenül, a nap és éj minden órájában, nyelve bosszuságunkat és dühünket, szeretem nézni a fölvonuló, sötét zivatart, mey tombolva nyargal végig a tájon, a záport, mely áztatja a tikkadt göröngyöket, a villámot, mely megvilágitja a viztől csorgó, még mindig poros falombokat s főkép szeretem hallgatni a mennydörgés komoly apai hangját, a villámcsapásokat is és sohase sokallom fülsiketitő lármájukat vagy pusztitásukat, mert ugy érzem, hogy legméltóbban ők adnak kifejezést eddig magamba fojtott haragomnak és kétségbeesésemnek.” (Hungarian)

0 references