Derain, André

André Derain (Chatou, 1880. június 10. – Garches, 1954. szeptember 8.), francia festő, szobrász, grafikus és formatervező, a fauvisták→ egyik legfontosabb képviselője.,

Derain 1898 és 1899 között Párizsban→, Eugène Carrière→-nél tanult festészetet. Alkotói pályájának 1904-1914 körül van egy különösen termékeny korszaka, amikor barátaival, Vlaminck→-kal, Matisse→-szal, Picassóval→ közös szellemi légkörben alkotott, az utóbbival Spanyolországban tett látogatást 1910-körül. Számos más műfajban is kísérletezett: fametszeteket, kerámiát, fotókat készített. Festészetében megjelenik az ősi kultúrák iránti érdeklődés is: hatással volt rá volt a British Múzeumban tett látogatása (1906), az afrikai és az óceániai világ plasztikái, tárgyai.

Korai stílusát együtt alakította ki Maurice de Vlaminckkal és Henri Matisse-szal. E két festővel együtt Derain 1905 és 1908 között a fauvizmus egyik fő képviselője volt. A többi fauvistához hasonlóan ő is tájképeket és alaktanulmányokat festett erős, ragyogó, tiszta színekkel, spontán kompozícióit tört ecsetvonásokkal és lendületes vonalakkal hozta létre.

Derain 1908-ban szakított a fauvizmussal, amikor átmenetileg Paul Cézanne→ posztimpresszionizmusát követte.

Derain munkáiban hamarosan tükröződni kezdett a régi mesterek tanulmányozása is. A színek szerepe csökkent, a formák pedig szigorúvá váltak; az 1911-1914-es éveket néha gótikus korszakának nevezik. 1914-ben az első világháborúban behívták katonai szolgálatra, akkoriban kevesebbet alkotott. 1916-ban illusztrációkat készített André Breton→ első könyvéhez, a Mont de Piété-hez.

Derain néhány évig a kubizmus→ stilizált formáit alkalmazta, de az 1920-as évekre akt-, csendélet- és portréfestményei egyre inkább klasszicizálódtak, és fokozatosan eltűnt belőlük a korábbi spontaneitás és impulzivitás. Művészete az 1920-as évek után gyakorlatilag nem változott.

Derain dolgozott dekoratőrként is, továbbá szcenográfiai terveket készített az Orosz Balett→ számára: Gyagilev→ Boutique fantasque című balettje nagy sikert aratott az ő elképzeléseivel 1919-ben, ezután még számos balettterv fűződik a nevéhez.

Könyvillusztrációkat (fametszeteket) készített François Rabelais, Antonin Artaud→ és André Breton→ műveihez, továbbá Apollinaire→ L’enchanteur pourrissant (1909) című kötetéhez. Max Jacob→ versgyűjteményét is illusztrálta 1912-ben.

.Az 1920-as évek jelentették sikereinek csúcsát, mivel 1928-ban elnyerte a Carnegie-díjat a Csendélet halott vaddal című alkotásáért, továbbá kiállított Londonban→, Berlinben→, Frankfurtban→, Düsseldorfban→, New Yorkban→ és Cincinnatiben is.

Franciaország második világháborús német megszállása idején Derain főként Párizsban élt. A német propaganda igyekezett megkörnyékezni, mert számukra ő képviselte a francia kultúra presztízsét. Derain 1941-ben elfogadta a hivatalos németországi látogatásra szóló meghívást, és más francia művészekkel együtt Berlinbe utazott, ezért sokan kollaboránsnak nevezték. 1954-ben halt meg Garches-ban, amikor egy mozgó jármű elütötte.

A Mában→ egyetlen festményének jelent meg reprodukciója 1919-ben, egy fauvista virágcsendélet ablakkal – a kép színeit természetesen az olvasó nem láthatta, hiszen a borítófeliraton kívül a lapot fekete-fehérben nyomták.

André Derain. „Festmény”. Ma 4, 8. sz. (1919): 199. 8x12 cm