Annotáció Q330367

39. K: Lh. ism. (vö. fenti 25. sz. jegyz.). — M: Bayer 274., levélben megküldött másolat alapján; Baróti 383., az eredeti forrásból, a 6. sz. lapalji jegyzetben. Ez utóbbi közlés betűhív szövegét adjuk. Bayer megjegyzi, hogy az általa közzétett , mindhárom napiparancs Moulholand ezredestől való" (erről az osztrák tisztről l. feljebb 34. sz. jegyz.).

Az 1841. jan. 25-én történt másodfokú alkalmatlansági felülvizsgálat vagy szuperarbitrium (I. fenti 36. sz. adat és jegyz.) alapján végleg határoztak P elbocsátásáról, erre azonban ténylegesen csak több mint egy hónap múlva, Sopronban (tehát ugyanott, ahol 1839. szept. 6-án katonának állt) kerülhetett sor. A leszerelők (rokkantak és „kiszolgáltak": idejüket letöltöttek) nagyobb csoportját febr. 10-én indították útnak Zágrábból (I. előző adat és jegyz.), és febr. 20-a körül érkezhettek a leszerelés helyére, Sopronba, mert 22-én szolgáltatták be a köpenyeket (l. Baróti 284.; tévesen Zágrábot ír Sopron helyett, ahová a köpenyeket még kétségkívül magukkal vitték). Baróti szerint még az 1840. febr. 7-i ezredparancs intézkedett úgy, hogy az obsitosok „viselt egyenruhájukat, sipkájukat, bakancsukat és fehérneműjüket" megtarthatják, köpenyüket azonban vissza kell szolgáltatniuk. (Baróti 384., a 2. sz. lapalji jegyzetben.) Baróti febr. 14—15-re teszi a transzport megérkezését, Dienes ezt (TanPet 38.; 84. sz. jegyz.) kétségbe vonja: túl korainak találja. A leszerelés Dienes véleménye szerint kb. egy hetet vett igénybe. Ez idő alatt kapták meg az „obsitot": ti. a katonaságnál eltöltött időt és az elbocsátást tanúsító búcsúlevelet. Petőfi „obsitoslevele" nem maradt fönn. Katonaélet című versében így ír erről a nevezetes okmányfajtáról:

Ha pedig az időd lejárt,

Obsitot kapsz, de mekkorát!

S tudod mért kapsz ilyen nagyot?

Hogy legyen itthon paplanod.

— In Folge der h[ohen] General-Commando-Verordnung stb.: az itt említett két főhadparancsnoksági rendelet egyikét, az 586. számút I. fent 37. sz. alatt; a 610. sz.-ról pedig ennek jegyzetében szólunk.