Oud, Jacobus Johannes Pieter

Jacobus Johannes Pieter Oud (művészneve: J. J. P. Oud) (Purmerend, 1890. február 9. – Wassenaar, 1963. április 5.), holland építész, a De Stijl mozgalom→ alapító tagja. Testvére, Pieter Oud Rotterdam polgármestere volt.

Tanulmányait a delfti egyetemen végezte. Fiatal építészként Berlage volt rá hatással, és Theodor Fischer→ mellett is tanult Münchenben. Leidenben került kapcsolatba Theo van Doesburggal→. 1917-ben egyike volt a De Stijl mozgalom alapítóinak, de már 1918-ban kilépett belőle, noha továbbra is osztotta elképzeléseik nagy részét.

1918 és 1933 között Rotterdam városépítészeként, szociális értelemben véve progresszív lakóépületeken (munkáslakótelepeken) dolgozott. Ezek közé tartoztak a Spangen, a Kiefhoek és a Witte Dorp területén megvalósuló projektek. Oud megpróbálta összeegyeztetni a szigorú, racionális, „tudományos”, költséghatékony építési technikát a felhasználók pszichológiai igényeivel és esztétikai elvárásaival, a kettőt a „költői funkcionalizmus” elve szerint próbálta ötvözni.

1922-ben a Bauhausban→ tartott előadásokat, ugyanitt később könyvet is jelentetett meg (Holländische Achitektur, 1926).

1927-ben egy kisméretű házakkal beépített terasz megtervezésével ő is részt vett a nagy hatású stuttgarti Weissenhof Siedlungen kiállításon. 1932-től a négy legnagyobb modern építész egyikeként tartották számon (Ludwig Mies van der Rohe→, Walter Gropius→ és Le Corbusier→ mellett). Ellentmondásos viszonyt ápolt a mainstream modernizmussal.

A második világháború után Oud tervezte a holland háborús emlékművet Amszterdamban és a grebbebergi katonai temető emlékművét, ekkor már nem Stijl-stílusban. Újabb tervei a rotterdami Spaarbank és a De Utrecht irodaház, illetve az arnhemi gyermekegészségügyi központ voltak.

A Ma→ 2022/5-6. számában két kép jelent meg munkáiról, az egyik egy fotó, amely egy csarnokot mutat be lépcsővel, valamint egy tengerparti házsorról készült tervrajz. Ugyanez a két kép bekerült a Kassák Lajos→ és Moholy-Nagy László→ által összeállított Új művészek könyvébe→ is, de ott véletlenül egy Hardeveld→-épületet is neki tulajdonítottak.

A Munkában→ 1937-ben egy levélrészlet szerepelt tőle, amelyben az új építészet elveit foglalja össze.

Oud, J. J. P. „Csarnok lépcsővel. (Verlag Ernst Wasmuth A. G. Berlin.)” (fotó). Ma 7, 5–6. sz. (1922): 23. 13x10 cm.

Oud, J. J. P. „Tengerparti házsor (Verlag. Ernst Wasmuth A. G. Berlin.)” (tervrajz.), Ma 7, 6–6. sz. (1922): 16. 16x6 cm.

Oud, J. J. „[Az új épitészet problémaköréből.]”, Munka, 54. sz (1937): 1709–1710.