Vaszary János

Vaszary János (Kaposvár, 1867. november 30. – Budapest, 1939. április 19.), festőművész és grafikus. A Mintarajziskolában Székely Bertalan volt a mestere, ezt követően Münchenbe és a párizsi Julién Akadémián is tanult. Első képét a Műcsarnok 1893-as tárlatán állította ki. Korai éveit a naturalizmus és a szecesszió, az 1900-as évek első évtizedében az impresszionizmushoz került közel. 1906-ban egyik alapítója volt a MIÉNK-nek, a Nemzeti Szalonban megtartotta első önálló kiállítását. Az első világháborúban haditudósító volt, ennek mindhárom tárlatán kiállított (az egyik tárlatról írt kritikájában Föld Tamás az ő képeit emelte ki a Mában→). 1916-tól 1919-ig tatai birtokán tartózkodott. 1919-ban az Ernst Múzeumban rendezhette meg első gyűjteményes kiállítását. 1920-ban a Képzőművészeti Főiskola oktatója lett, stílusa ekkoriban vált fokozatosan egyre lazábbá és vázlatosabbá. 1922-ben könyve jelent meg Természetlátás és képszerűség címen, amelyben művészeti elveit foglalta össze. 1923-ban megalapította az Új Művészek Egyesületét (UME). 1932-ben eltávolították a tanintézményből, ezek után haláláig Rázsó Klára magániskolájában oktatott. Kassák szerint a Nyolcakkal való rövid kapcsolata „csak egyik jellegzetes fordulója” volt „kitérőkkel, heves bizonyításokkal és türelmetlen ellentmondásokkal zsúfolt pályafutásában”.

Vaszary János. „Rajz”. Ma 2, 9. sz. (1917): 133.

Vaszary János. „Szénrajz”. Ma 2, 9. sz. (1917): 139.

Vaszary János. „Szénrajz”. Ma 2, 9. sz. (1917): 141.

Vaszary János. „Rajz”. Ma 3, 4. sz. (1918): 47.

Föld Tamás. „Nemzeti Szalon második sajtóhadiszállási kiállítása”. Ma 2, 5. sz. (1917): 79.

Kassák Lajos. Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.