Annotáció Q330292

128. K: A Szerződés mindkét, a szövegben említett (csak jelentéktelen apróságokban eltérő) példánya fennmaradt. K1: PIM Kézirattár P-an. P 49. 2 nagy ívrét levél; a szerződésszöveg és a záradék Petőfi keze írása. Mindkettő alatt Emich és Petőfi sk. aláírása, viaszpecsétjeikkel. Közlésünk alapjául ez az Emich tulajdonában volt példány szolgált. Emich erre vezettette rá a költő, majd az özvegy elismervényeit a szerződés szerint fölvett részletekről. Ez a példány a Petőfi Társaság auyagából való, s a szakleltári bejegyzés szerint az Athenaeum irodalmi és nyomdai Rt. ajándékozta a Társaságnak. Az pedig, hogy az Athenaeumhoz hogyan került, az okmány hátoldalán olvasható hivatalos átruházási nyilatkozatból tűnik ki: „Jelen okmányt minden jogok és kötelezettségekkel az »Athenaeum« társaságra átruházom, kezeskedve ezen okmányon olvasható aláírások valódiságáért, de egyebekben minden más kötelezettség nélkül. Pest, 1868. július 7^én. Ifjabb Emich Gusztáv [sk.] mint atyám id. Emich Gusztáv meghatalmazottja." (Fritsch Henrik és Halász Dezső mint tanúk sk. aláírásával.) Alább a „Petőfi Ház 1907." köriratú bélyegzővel. Az okmány fénym.: PAlb (1898.), a kötet 152—153. közti melléklete. — K2: OSZK kézirattár, Fond VII. 49. sz., két nagy ívrét levél. A szerződésszöveg Emich keze írása, az aláírások és viaszpecsétek a K1-ével azonosak. Ez a példány P részére készült, s öccse, Petőfi István hagyatékából 1880-ban került a Nemzeti Múzeum (később pedig az OSZK) birtokába (Il. a hagyaték átvételi jegyzékében: MKsz 1880. 197., ill. 206., a 49. sz. tételt). — M: PetMuz 1889.351— 354., Ferenczi Zoltán közlésében, a K2 alapján. A K1 első közlését — a PAlb(1898) fent említett mellékletétől eltekintve — I. VP 5. k. 170—-171., ill. 249., de az elismervények szövege nélkül. Emiatt s a jegyzetek elavult volta miatt láttuk szükségesnek a fontos okmányok újbóli közzétételét P okmányainak e gyűjteményében.

P-nek Emichhel kötött első szerződését, mely 1961-ben került elő, az első akadémiai kritikai kiadás „Pótlás"-ában tettük közzé (l. VP 7. k. 638-639., ill. 6554-656.). Ez az Összes költemények 1847. évi egyetlen, „ezer példányra terjedhető" kiadására vonatkozott. EF második megállapodás 1. és 2. pontja szerint P ezt a kiadást egyszer s mindenkorra, „örök áron" átengedi Emichnek. A szerződés 3. pontja és az ahhoz 1848. jan. 1-jén fűzött záradék értelmében a költő „ezentúl megirandó" költeményeinek az elsővel kb. azonos terjedelmű kéziratát ugyancsak egyszer s mindenkorra előre leköti a Kiadónak. Ezt ő maga már nem tudta Emichnek átadni, a szerződésben vállalt kötelezettségeket azonban mindvégig szem előtt tartotta: 1847-től kezdve nem adott ki külön verskötetet, s költeményeit évről évre gondosan összeírta. Ezekből, a külön letisztázott (részben befejezetlenül maradt) darabokkal együtt (Szécsi Mária, Bolond Istók, A táblabíró, Lehel vezér, Az apostol) végül majdnem kitelt az előzővel azonos terjedelmű újabb kötet; ennek kéziratát a költő halála után özvegye szedte össze, s bocsátotta a kiadó rendelkezésére. A kézirat átadása az 1850. jún. 29-i elismervény szövege szerint ekkor vagy röviddel e dátum előtt történt. Emich is pontosan eleget tett az általa vállalt fizetési feltételeknek. A saját szerződéspéldányára rávezetett elismervények bizonyítják, hogy 1847-től 1851-ig a teljes vételárat (1500 + 2000 pftot) kifizette: az előbbi összeget a költő 1847-ben 3 x 500 pftos részletben vette fel; az újabb kötetért megállapított 2000 pft az 1848. jan. 1-i záradéknak megfelelő módon került kifizetésre: P 1848. februártól (amikor Emich hozzájárult egy jóval korábbi előleghez) 1849. júniusig 100—200 ftos részletekben megkapta az összeg felét s 1849 júniusában még 100 ftot a második 1000-ből. Ezután egyéves szünet következett, s a hátralékos 900 ftot Júlia — a teljes kéziratanyag átadása után — 1850. jún. és 1851. jan. között 7 részletben vette föl. Emich 1850 októberében a második kötetet Újabb költemények címen meghirdette, de ezt a hatóság közvetlenül a megjelenés előtt (erősen megcenzúrázott, sőt politikai szempontok miatt itt-ott meg is hamisított volta ellenére) elkobozta és bezúzatta. Csak néhány eldugott példány maradt fenn belőle. (Minderről 1. részletesebben Kiss József: A Petőfi-költemények kiadásának története 1850-től 1945-ig" című tanulmánya első fejezeteit (MKsz 1979. 1. sz. 43—48.).

Emich Gusztáv (1814—1869) könyvkereskedőről és -kiadóról s P-hez fűződő szoros kapcsolatáról I. VP 7. k. 400., ill. részletesebben: Kiss József fent idézett i. t. részletét. -— A második elismervény szerint P 1847. okt. 1-jén vett föl Pesten 500 pftot, holott ekkor mint ifjú férj Júliával Koltón tartózkodott. Valószínű tehát, hogy ezt az 500 pftot is (Emich hozzájárulásával) már június végén — előre keltezett aláírással — fölvette.