Szendrey Júlia naplóbejegyzése, Martius 25-én, 847. (Q330358)

A nő, ha nem ismeri a szerelmet, méltán kérdheti a végzettől: mért teremtél engem? A nő élete csak szeretet által lehet becses; csak szerelem adhatja meg ő neki azon dicső kört, mellyben élnie boldogság és öröm legyen. Az érzéketlen élete kárhozat; szintúgy mint kinek keblében az érzelem szelíd jótevő sugára helyett ennek tulsága által előidézett vad láng él; illyennek nincs valódi boldogsága. Küzdjön ő bár e szenvedélyessége ellen, veszteni fog, s lelkét az egymást üző indulatok mámora fogja rövid és tökéletlen örömekkel kábítani, mig végre kimerülve és elkeseredve látja, hogy sebesebben tüntek az érzelem árjai keblén keresztül, sem hogy azok mélyéről gyöngyöket halászhatott volna, s fájdalommal tapasztalja, hogy észrevetlenül szaggaták szét lelkének nyugalmát szilaj rohamaikkal. Nincs jobb az egyszerű csendes kedélynél; nem tépi össze önszívét, mig mást boldogít; szenvedély nélkül, de állhatatosabban karolja szívének választottját magához. Nem ismeri az élet gyönyörmámorát, de annak kárhozatát sem.