Difference between revisions of "Perlrott Csaba Vilmos"
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Perlrott Csaba Vilmos''' ('''Békéscsaba''', 1880. február 2. – '''Budapest''', 1955. január 23.), festőművész, grafikus. Fiatalon az Iparrajziskola kurzusaira járt, majd egy véletlen nyomán (miután édesapja órásműhelyében meglátta rajzait) Koszta József fogadta tanítványául. Az ő indíttatására utazott Nagybányára, ahol mesterei Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly voltak. 1905-ben Párizsba utazott, ahol hamarosan Matisse tanítványa lett, és 1907-ben kiállított a Függetlenek Szalonjában és az Őszi Szalonban is. Mivel Nagybányán a „neósok” köréhez sorolták, néhány társával 1909-1910-ben Kecskeméten alapított művésztelepet. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban, 1913-14-ben Münchenben és Párizsban, 1916 és 1918 között Davosban tartózkodott, ezt leszámítva Kecskeméten alkotott. 1915-ös tárlatáról '''[[Item:Q151695|Uitz Béla]]<code>→</code>''' tudósította a ''Má''t – „erősebb piktúra kell” – írta a festőről. (1919-ben házasságot kötött Gráber Margit festőművésszel, több éven át Európában utaznak (Pozsony, Drezda, Berlin). 1924-ben tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, 1939-ig a téli hónapokat Párizsban vagy Budapesten töltötte. 1937-től egyre gyakrabban járt ki festeni Szentendrére. Az 1920-as 30-as évek fordulóján számtalan erdélyi városban voltak közös kiállításai Kmetty Jánossal, illetve különböző szerveződésekkel (Nagybányai Festők Társasága, Szinyei Társaság). 1938-ban Kassák a ''Munká''ba írt egy kiállításáról beszámolót. 1938-ban tagja lett a Magyar Zsidó Irodalmi és Művészeti Bizottságnak, 1939 és 1944 között az Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület (OMIKE) által szervezett hat kiállítás mindegyikén szerepelt munkáival, 1951-ben tagja lett a Szentendrei Festők Társaságának. „Sem rajongó magyarázói, sem megbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló, modern festészetünk egyik úttörője. Párizsból elközvetítette hozzánk az új alkotó szellem jegyeit, s ő maga felszabadultan a közvetlen hatás alól, kifejezésre juttatta egyéniségének mondanivalóit” – írta róla Kassák 1947-ben, aki a ''Munká''ban, a ''Kortárs''ban és az ''Alkotás''ban is közölte munkáit. | + | '''[[Item:Q149437|Perlrott Csaba Vilmos]]''' ('''Békéscsaba''', 1880. február 2. – '''Budapest''', 1955. január 23.), festőművész, grafikus. Fiatalon az Iparrajziskola kurzusaira járt, majd egy véletlen nyomán (miután édesapja órásműhelyében meglátta rajzait) Koszta József fogadta tanítványául. Az ő indíttatására utazott Nagybányára, ahol mesterei Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly voltak. 1905-ben Párizsba utazott, ahol hamarosan Matisse tanítványa lett, és 1907-ben kiállított a Függetlenek Szalonjában és az Őszi Szalonban is. Mivel Nagybányán a „neósok” köréhez sorolták, néhány társával 1909-1910-ben Kecskeméten alapított művésztelepet. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban, 1913-14-ben Münchenben és Párizsban, 1916 és 1918 között Davosban tartózkodott, ezt leszámítva Kecskeméten alkotott. 1915-ös tárlatáról '''[[Item:Q151695|Uitz Béla]]<code>→</code>''' tudósította a ''Má''t – „erősebb piktúra kell” – írta a festőről. (1919-ben házasságot kötött Gráber Margit festőművésszel, több éven át Európában utaznak (Pozsony, Drezda, Berlin). 1924-ben tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, 1939-ig a téli hónapokat Párizsban vagy Budapesten töltötte. 1937-től egyre gyakrabban járt ki festeni Szentendrére. Az 1920-as 30-as évek fordulóján számtalan erdélyi városban voltak közös kiállításai Kmetty Jánossal, illetve különböző szerveződésekkel (Nagybányai Festők Társasága, Szinyei Társaság). 1938-ban Kassák a ''Munká''ba írt egy kiállításáról beszámolót. 1938-ban tagja lett a Magyar Zsidó Irodalmi és Művészeti Bizottságnak, 1939 és 1944 között az Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület (OMIKE) által szervezett hat kiállítás mindegyikén szerepelt munkáival, 1951-ben tagja lett a Szentendrei Festők Társaságának. „Sem rajongó magyarázói, sem megbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló, modern festészetünk egyik úttörője. Párizsból elközvetítette hozzánk az új alkotó szellem jegyeit, s ő maga felszabadultan a közvetlen hatás alól, kifejezésre juttatta egyéniségének mondanivalóit” – írta róla Kassák 1947-ben, aki a ''Munká''ban, a ''Kortárs''ban és az ''Alkotás''ban is közölte munkáit. |
Revision as of 19:04, 29 February 2024
Perlrott Csaba Vilmos (Békéscsaba, 1880. február 2. – Budapest, 1955. január 23.), festőművész, grafikus. Fiatalon az Iparrajziskola kurzusaira járt, majd egy véletlen nyomán (miután édesapja órásműhelyében meglátta rajzait) Koszta József fogadta tanítványául. Az ő indíttatására utazott Nagybányára, ahol mesterei Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly voltak. 1905-ben Párizsba utazott, ahol hamarosan Matisse tanítványa lett, és 1907-ben kiállított a Függetlenek Szalonjában és az Őszi Szalonban is. Mivel Nagybányán a „neósok” köréhez sorolták, néhány társával 1909-1910-ben Kecskeméten alapított művésztelepet. 1911-ben ösztöndíjjal Spanyolországban, 1913-14-ben Münchenben és Párizsban, 1916 és 1918 között Davosban tartózkodott, ezt leszámítva Kecskeméten alkotott. 1915-ös tárlatáról Uitz Béla→ tudósította a Mát – „erősebb piktúra kell” – írta a festőről. (1919-ben házasságot kötött Gráber Margit festőművésszel, több éven át Európában utaznak (Pozsony, Drezda, Berlin). 1924-ben tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, 1939-ig a téli hónapokat Párizsban vagy Budapesten töltötte. 1937-től egyre gyakrabban járt ki festeni Szentendrére. Az 1920-as 30-as évek fordulóján számtalan erdélyi városban voltak közös kiállításai Kmetty Jánossal, illetve különböző szerveződésekkel (Nagybányai Festők Társasága, Szinyei Társaság). 1938-ban Kassák a Munkába írt egy kiállításáról beszámolót. 1938-ban tagja lett a Magyar Zsidó Irodalmi és Művészeti Bizottságnak, 1939 és 1944 között az Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület (OMIKE) által szervezett hat kiállítás mindegyikén szerepelt munkáival, 1951-ben tagja lett a Szentendrei Festők Társaságának. „Sem rajongó magyarázói, sem megbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló, modern festészetünk egyik úttörője. Párizsból elközvetítette hozzánk az új alkotó szellem jegyeit, s ő maga felszabadultan a közvetlen hatás alól, kifejezésre juttatta egyéniségének mondanivalóit” – írta róla Kassák 1947-ben, aki a Munkában, a Kortársban és az Alkotásban is közölte munkáit.
Perlrott Csaba Vilmos. „Rajz”. Munka 10, 58. sz. (1938): 1961.
Perlrott Csaba Vilmos. „Kilátás a műteremből”. Kortárs 1, 4. sz. (1947): 120.
Perlrott Csaba Vilmos. „Rajz”. Kortárs 2, 17. sz. (1948): 519.
Perlrott Csaba Vilmos. „Rajz”. Alkotás 1, 5-6. sz. (1947): 39.
Uitz Béla. „A fiatalok két tárlaton”. A Tett 1, 4. sz. (1915): 68.
Kassák Lajos. „Kiállítások”. Munka 10, 58. sz. (1938): 1999-2001.
Kassák Lajos. Vallomás tizenöt művészről. Interjúk. Monor: Popper Nyomda, 1942.
Kassák Lajos. Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Budapest: Magyar Műkiadó, 1947.