Difference between revisions of "Lékai János"
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Lékai János''' ('''Varasd''', 1895. június 17. – '''New York''', 1925. július 17.), magyar író, újságíró. A budapesti Kereskedelmi Akadémián végzett, hivatalnokként dolgozott. A Galilei Kör tagjaként 1918-ban sikertelen merényletet követett el Tisza István ellen. (Minderről Kassák részletesen beszámolt az ''Egy ember életé''ben.) Letartóztatásából az őszirózsás forradalom idején szabadult. A KMP és az Ifjúmunkások Országos Szövetségének alapítója, utóbbinak elnöke is volt. A Tanácsköztársaság alatt osztályvezető volt. Kassákkal ebben a mozgalmas három évben állt kapcsolatban, a '''[[Item:Q336957|''Má'']]'''ban'''<code>→</code>''' két beszámolója és három novellája jelent meg. A Tanácsköztársaság leverésének híre Bécsben érte, ezután | + | '''Lékai János''' ('''Varasd''', 1895. június 17. – '''New York''', 1925. július 17.), magyar író, újságíró. A budapesti Kereskedelmi Akadémián végzett, hivatalnokként dolgozott. A Galilei Kör tagjaként 1918-ban sikertelen merényletet követett el Tisza István ellen. (Minderről '''[[Item:Q45937|Kassák]]<code>→</code>''' részletesen beszámolt az ''Egy ember életé''ben.) Letartóztatásából az őszirózsás forradalom idején szabadult. A KMP és az Ifjúmunkások Országos Szövetségének alapítója, utóbbinak elnöke is volt. A Tanácsköztársaság alatt osztályvezető volt. Kassákkal ebben a mozgalmas három évben állt kapcsolatban, a '''[[Item:Q336957|''Má'']]'''ban'''<code>→</code>''' két beszámolója és három novellája jelent meg. A Tanácsköztársaság leverésének híre Bécsben érte, ezután 1919–1920-ban két éven át illegális küldetés során Nyugat-Európa több városában fordult meg, majd a Szovjetunióba érkezett. Itt jelentek meg drámái könyv alakban (1921), New Yorkban, ahová a Komintern küldte az ''Új Előre'' című lap szerkesztője lett. Egy elbeszéléskötete és egy, a Ku-Klux-Klánról szóló regénye Németországban látott napvilágot. (1924) |
| + | |||
| Line 6: | Line 7: | ||
Lékay [Lékai] János. „Tárlatok. Rippl Rónai József (Ernst Múzeum)”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 94–95. | Lékay [Lékai] János. „Tárlatok. Rippl Rónai József (Ernst Múzeum)”. ''Ma'' 2, 6. sz. (1917): 94–95. | ||
| − | Lékai János. „Szentpétervár, 1917. február 22.” | + | Lékai János. „Szentpétervár, 1917. február 22.” ''Ma'' 3, 8–9. sz. (1918): 101–102. |
Lékai János. „Barackenspial Nr. 37”. ''Ma'' 3, 4. sz. (1918): 44–45. | Lékai János. „Barackenspial Nr. 37”. ''Ma'' 3, 4. sz. (1918): 44–45. | ||
Latest revision as of 15:20, 3 January 2024
Lékai János (Varasd, 1895. június 17. – New York, 1925. július 17.), magyar író, újságíró. A budapesti Kereskedelmi Akadémián végzett, hivatalnokként dolgozott. A Galilei Kör tagjaként 1918-ban sikertelen merényletet követett el Tisza István ellen. (Minderről Kassák→ részletesen beszámolt az Egy ember életében.) Letartóztatásából az őszirózsás forradalom idején szabadult. A KMP és az Ifjúmunkások Országos Szövetségének alapítója, utóbbinak elnöke is volt. A Tanácsköztársaság alatt osztályvezető volt. Kassákkal ebben a mozgalmas három évben állt kapcsolatban, a Mában→ két beszámolója és három novellája jelent meg. A Tanácsköztársaság leverésének híre Bécsben érte, ezután 1919–1920-ban két éven át illegális küldetés során Nyugat-Európa több városában fordult meg, majd a Szovjetunióba érkezett. Itt jelentek meg drámái könyv alakban (1921), New Yorkban, ahová a Komintern küldte az Új Előre című lap szerkesztője lett. Egy elbeszéléskötete és egy, a Ku-Klux-Klánról szóló regénye Németországban látott napvilágot. (1924)
Lékay [Lékai] János. „Aukciók”. Ma 2, 5. sz. (1917): 79.
Lékay [Lékai] János. „Tárlatok. Rippl Rónai József (Ernst Múzeum)”. Ma 2, 6. sz. (1917): 94–95.
Lékai János. „Szentpétervár, 1917. február 22.” Ma 3, 8–9. sz. (1918): 101–102.
Lékai János. „Barackenspial Nr. 37”. Ma 3, 4. sz. (1918): 44–45.
Lékai János. „De ha mégis?”. Ma 4, 6. sz. (1919): 134–135.
Illés László. „Szépségimádat és haláltudat egy irodalmár merénylő lelkivilágában (Lékai János, a szélsőbal szellemiségű avantgarde költő)”. Irodalomtörténet 77, 1–2. sz. (1996): 166-177.