Difference between revisions of "Annotáció Q339801"
(Created page with "'''97.''' '''K:''' Az adatok közzétevője, Mezősi Károly (I. alább) részben a BKmL-ra (Kecskemét), részben a Jászkun Kerület fennmaradt iratanyagára (Szolnok, Já...") |
|||
| Line 1: | Line 1: | ||
'''97.''' | '''97.''' | ||
| − | '''K:''' Az adatok közzétevője, Mezősi Károly (I. alább) részben a BKmL-ra (Kecskemét), részben a Jászkun Kerület fennmaradt iratanyagára (Szolnok, Jász- | + | '''K:''' Az adatok közzétevője, Mezősi Károly (I. alább) részben a BKmL-ra (Kecskemét), részben a Jászkun Kerület fennmaradt iratanyagára (Szolnok, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lt) utal (l. alább i. t. 481., ill, 482.), ezek valamelyikében akadt rájuk; közelebbi eligazítással, jelzetekkel nem szolgál, ezért csak az ő közlésére szorítkozhattunk. — |
| − | '''M:''' Mezősi Károly: „Újabb adatok Petőfi kunszentmiklósi kapcsolatairól." ItK 1963. 480—483. (I. ennek „Petrovits Sándor Úr Marha Szék Arendása" című fejezetét); úk. Mezősi: KP 201—205. Mezősi cikkében előadja, hogy a szóban forgó bérlet a Petrovits család utolsó kiskunsági vállalkozása volt. Ennek megalapozásához az apa felhasználta régi kiskunsági kapcsolatait is, de — ő maga már dunavecsei hússzékbérlő lévén — ebbe fiait: ténylegesen az ifjabb Petrovits Istvánt, | + | '''M:''' Mezősi Károly: „Újabb adatok Petőfi kunszentmiklósi kapcsolatairól." ItK 1963. 480—483. (I. ennek „Petrovits Sándor Úr Marha Szék Arendása" című fejezetét); úk. Mezősi: KP 201—205. Mezősi cikkében előadja, hogy a szóban forgó bérlet a Petrovits család utolsó kiskunsági vállalkozása volt. Ennek megalapozásához az apa felhasználta régi kiskunsági kapcsolatait is, de — ő maga már dunavecsei hússzékbérlő lévén — ebbe fiait: ténylegesen az ifjabb Petrovits Istvánt, névlegesen pedig magát a költőt is bevonta. „Nem valószínű — írja Mezősi —, hogy ilyen fontos számadási okmányokban, mint az adókivetési és adólerovási iratok — három éven át is névelírás esete fordulna elő, s tévedésből írták volna, más-más években és más-más adószedők az István helyett a Sándor nevet." Figyelemre méltó körülmény, hogy az apa, aki ekkor még makacsul ragaszkodik eredeti családi 225 nevéhez, fiát is következetesen Petrovics (Petrovits stb.) néven szerepelteti, jóllehet a költő — mint közismert — 1842 őszétől fogva a magánéletben is kizárólag a Petőfi nevet használta. E bérleti vállalkozás egyébként sikeres volt. Az apa a „végső számoláskor", 1845. nov. 2-án a hátralékos haszonbérrészletet hiánytalanul befizette. Az újabb ciklusra azonban már nem vállalta a bérletet, talán azért, jegyzi meg Mezősi, mert az árverésen az évi bérösszeget nagy mértékben felverték. |
Latest revision as of 14:52, 20 October 2023
97.
K: Az adatok közzétevője, Mezősi Károly (I. alább) részben a BKmL-ra (Kecskemét), részben a Jászkun Kerület fennmaradt iratanyagára (Szolnok, Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lt) utal (l. alább i. t. 481., ill, 482.), ezek valamelyikében akadt rájuk; közelebbi eligazítással, jelzetekkel nem szolgál, ezért csak az ő közlésére szorítkozhattunk. —
M: Mezősi Károly: „Újabb adatok Petőfi kunszentmiklósi kapcsolatairól." ItK 1963. 480—483. (I. ennek „Petrovits Sándor Úr Marha Szék Arendása" című fejezetét); úk. Mezősi: KP 201—205. Mezősi cikkében előadja, hogy a szóban forgó bérlet a Petrovits család utolsó kiskunsági vállalkozása volt. Ennek megalapozásához az apa felhasználta régi kiskunsági kapcsolatait is, de — ő maga már dunavecsei hússzékbérlő lévén — ebbe fiait: ténylegesen az ifjabb Petrovits Istvánt, névlegesen pedig magát a költőt is bevonta. „Nem valószínű — írja Mezősi —, hogy ilyen fontos számadási okmányokban, mint az adókivetési és adólerovási iratok — három éven át is névelírás esete fordulna elő, s tévedésből írták volna, más-más években és más-más adószedők az István helyett a Sándor nevet." Figyelemre méltó körülmény, hogy az apa, aki ekkor még makacsul ragaszkodik eredeti családi 225 nevéhez, fiát is következetesen Petrovics (Petrovits stb.) néven szerepelteti, jóllehet a költő — mint közismert — 1842 őszétől fogva a magánéletben is kizárólag a Petőfi nevet használta. E bérleti vállalkozás egyébként sikeres volt. Az apa a „végső számoláskor", 1845. nov. 2-án a hátralékos haszonbérrészletet hiánytalanul befizette. Az újabb ciklusra azonban már nem vállalta a bérletet, talán azért, jegyzi meg Mezősi, mert az árverésen az évi bérösszeget nagy mértékben felverték.