Difference between revisions of "Servranckx, Victor"
Line 1: | Line 1: | ||
− | '''Victor Servranckx''' ('''Diegem''', 1897. június 26. – '''Vilvoorde''', 1965. december 11.), belga festőművész. A brüsszeli akadémián tanult, itt ismerkedett meg René Magritte-tal, akivel együtt 1922-ben ''Tiszta Művészet. Az esztétika védelmében'' írtak tanulmányt. A 7 Arts című lapban publikált, az 1920-as években Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Németországban rendezett kiállításokon állított ki. Az évtized végén ismerkedett meg '''[[Item:Q148832|Moholy-Nagy László]]'''val<code>'''[[Moholy-Nagy László|→]]'''</code>, aki az 1930-as évek elején felkínált neki egy tanári állást chicagói tanintézményében, de Servranckx nem fogadta el a felkérést. Az 1958-es brüsszeli világkiállításon egyetlen belga képzőművészként állították ki munkáit. Az 1920-as években építészettel és formatervezéssel is elkezdett foglalkozni a festészet helyett, a kubizmus és a konstruktivizmus helyett utolsó évtizedeiben a szürrealizmust preferálta. A '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' 1924–1925-ben közölt tőle szövegeket, mint az európai avantgárd „flamand ágának” legismertebb képviselőjétől. Kassák a ''Dokumentum'' egyik címlapjára Servranckx művészi hitvallásából helyezett el szövegrészeket. | + | '''[[Item:Q338254|Victor Servranckx]]''' ('''Diegem''', 1897. június 26. – '''Vilvoorde''', 1965. december 11.), belga festőművész. A brüsszeli akadémián tanult, itt ismerkedett meg René Magritte-tal, akivel együtt 1922-ben ''Tiszta Művészet. Az esztétika védelmében'' írtak tanulmányt. A 7 Arts című lapban publikált, az 1920-as években Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Németországban rendezett kiállításokon állított ki. Az évtized végén ismerkedett meg '''[[Item:Q148832|Moholy-Nagy László]]'''val<code>'''[[Moholy-Nagy László|→]]'''</code>, aki az 1930-as évek elején felkínált neki egy tanári állást chicagói tanintézményében, de Servranckx nem fogadta el a felkérést. Az 1958-es brüsszeli világkiállításon egyetlen belga képzőművészként állították ki munkáit. Az 1920-as években építészettel és formatervezéssel is elkezdett foglalkozni a festészet helyett, a kubizmus és a konstruktivizmus helyett utolsó évtizedeiben a szürrealizmust preferálta. A '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' 1924–1925-ben közölt tőle szövegeket, mint az európai avantgárd „flamand ágának” legismertebb képviselőjétől. Kassák a ''Dokumentum'' egyik címlapjára Servranckx művészi hitvallásából helyezett el szövegrészeket. |
Revision as of 17:56, 2 October 2023
Victor Servranckx (Diegem, 1897. június 26. – Vilvoorde, 1965. december 11.), belga festőművész. A brüsszeli akadémián tanult, itt ismerkedett meg René Magritte-tal, akivel együtt 1922-ben Tiszta Művészet. Az esztétika védelmében írtak tanulmányt. A 7 Arts című lapban publikált, az 1920-as években Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Németországban rendezett kiállításokon állított ki. Az évtized végén ismerkedett meg Moholy-Nagy Lászlóval→
, aki az 1930-as évek elején felkínált neki egy tanári állást chicagói tanintézményében, de Servranckx nem fogadta el a felkérést. Az 1958-es brüsszeli világkiállításon egyetlen belga képzőművészként állították ki munkáit. Az 1920-as években építészettel és formatervezéssel is elkezdett foglalkozni a festészet helyett, a kubizmus és a konstruktivizmus helyett utolsó évtizedeiben a szürrealizmust preferálta. A Ma→
1924–1925-ben közölt tőle szövegeket, mint az európai avantgárd „flamand ágának” legismertebb képviselőjétől. Kassák a Dokumentum egyik címlapjára Servranckx művészi hitvallásából helyezett el szövegrészeket.
Servranckx, Victor. „Kép”. Ma 9, 3–4. sz. (1924): 127.
Servranckx, Victor. „Mérnöki architektúra”. Fordította Erg Ágoston. Ma 10, 1–2. sz. (1925): 177.
Servranckx, Victor. „Kompozíció”. Ma 10, 1–2. sz. (1925): 178.
Servranckx, Victor. „Építem az életemet…”. Dokumentum 2, 3. sz. (1927): címlap.
Baeyens, Cyriel. „V. Servranckx brüsszeli kiállításához”. Fordította Ruttkay Mór. Ma 9, 3–4. sz. (1924): 126–127.