Difference between revisions of "Auric, Georges"
(Created page with "'''Georges Auric''' (Lodéve, 1899. február 15. – Párizs, 1983. július 23.), francia zeneszerző és zongoraművész. Első hangversenyét 14 évesen adta, Erik Satie men...") |
|||
Line 1: | Line 1: | ||
− | '''Georges Auric''' (Lodéve, 1899. február 15. – Párizs, 1983. július 23.), francia zeneszerző és zongoraművész. Első hangversenyét 14 évesen adta, Erik Satie mentorálta. Társaival zenét írt Cocteau ''Az Eiffel-torony násznépe'' című darabjához. Az 1930-as évektől filmzenéket is írt, ekkoriban közel került a korabeli baloldali művészeti és politikai csoportokhoz. A ''Má''ban egy kongresszus szervezőjeként szerepelt, a ''Dokumentum'' kortárs zenét bemutató rövid tanulmánya is megemlítette nevét. | + | '''Georges Auric''' ('''Lodéve''', 1899. február 15. – '''Párizs''', 1983. július 23.), francia zeneszerző és zongoraművész. Első hangversenyét 14 évesen adta, Erik Satie mentorálta. Társaival zenét írt Cocteau ''Az Eiffel-torony násznépe'' című darabjához. Az 1930-as évektől filmzenéket is írt, ekkoriban közel került a korabeli baloldali művészeti és politikai csoportokhoz. A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' egy kongresszus szervezőjeként szerepelt, a ''Dokumentum'' kortárs zenét bemutató rövid tanulmánya is megemlítette nevét. |
+ | |||
Revision as of 14:32, 15 September 2023
Georges Auric (Lodéve, 1899. február 15. – Párizs, 1983. július 23.), francia zeneszerző és zongoraművész. Első hangversenyét 14 évesen adta, Erik Satie mentorálta. Társaival zenét írt Cocteau Az Eiffel-torony násznépe című darabjához. Az 1930-as évektől filmzenéket is írt, ekkoriban közel került a korabeli baloldali művészeti és politikai csoportokhoz. A Mában→
egy kongresszus szervezőjeként szerepelt, a Dokumentum kortárs zenét bemutató rövid tanulmánya is megemlítette nevét.
„Párisi kongresszus: Nemzetközi kongresszus a modern szellem védelmének és irányelveinek meghatározására”. Ma 7, 3. sz. (1922): 47.
Stuckenschmidt, Hans Heinz. „Az új zene képviselői”. Dokumentum 2, 4. sz. (1927): 6.