Ozenfant, Amédée

Amédée Ozenfant (Amédée J. Ozenfant) (Saint-Quentin, 1886. április 15. – Cannes, 1966. május 4.), francia festő és művészeti író. A kubizmus híve, Charles-Edouard Jeanneret-vel (a későbbi Le Corbusier) együtt a purista iskola megalapítója. 1904-től a Saint-Quentin-i rajziskolába járt. A következő évben Párizsban egy építészeti műteremben kezdett dolgozni, de Charles Cottet-nál festészetet is tanult.

Ozenfant első önálló kiállítására 1908-ban került sor a párizsi Nemzeti Szalonon. 1910-ben a Salon d’Automne kiállításon, 1911-ben pedig a Salon des Indépendants kiállításon vett részt. 1909 és 1913 között körutat tett Oroszországba, Olaszországba, Belgiumba és Hollandiába, továbbá előadásokat hallgatott a párizsi Collège de France-ban. 1915-ben Max Jacobbal és Guillaume Apollinaire-rel közösen megalapította a L’Élan című folyóiratot, amelyet 1917-ig szerkesztett. Ekkoriban kezdte el megfogalmazni a purizmus elméletét. 1917-ben találkozott Jeanneret-vel, azaz a későbbi Le Corbusier-vel, akivel együtt fogalmazták meg a purizmus tanait Après le cubisme című könyvükben (Jeanneret egyébként az ő hatására vette fel a Le Corbusier nevet). Az első purista kiállításra is 1917-ben került sor. Le Corbusier-vel a L’Esprit Nouveau című folyóiratban is együtt dolgoztak. A korai purista manifesztumokban a színt a formához képest másodlagosnak tekintették, és ez megmutatkozott abban, ahogyan Le Corbusier az 1920-as évek közepén készült munkáiban elhelyezte a színeket a diszkrét építészeti elemek megerősítésére. Angliában azonban Ozenfant finomította a színnel kapcsolatos elképzeléseit az Architectural Review számára írt cikkekben. Ozenfant a színek fontosságáról alkotott újragondolásai részben Paul Signac divizionista (neoimpresszionista) elméleteinek hatására alakultak ki. A színt Ozenfant ekkor már az építészet lényeges elemének tekintette, úgy vélte, hogy a szín mindig módosítja az épület formáját.

Ozenfant 1921-ben részt vett a párizsi Galerie Druet második purista kiállításán. 1924-ben Fernand Légerrel együtt szabad műtermet nyitott Párizsban, ahol együtt tanított Alekszandra Ekszterrel és Marie Laurencin-nel. Ozenfant és Le Corbusier 1925-ben írta meg La Peinture moderne című könyvüket. Ebben az évben Ozenfant kiállított a párizsi Exposition des arts décoratifs vitatott Esprit Nouveau pavilonjában. A művésznek 1928-ban önálló kiállítása volt Párizsban. Art (Művészet) című könyve 1928-ban jelent meg. Ozenfant 1929-ben az Académie Moderne-en tanított, 1932-ben pedig megalapította az Académie Ozenfant-t. 1935 és 1938 között Londonban, 1939-től 1955 között pedig New Yorkban működtette akadémiáját. Felvette az amerikai állampolgárságot, és mindenfelé tanított is az Egyesült Államokban. Egyéni kiállítást rendezett 1940-ben Chicagóban. 1955-ben tért vissza Franciaországba.

1922 márciusában a Ma leközli azt a felhívást, amely „a modern szellem védelmének és irányelveinek meghatározására” szerveződő párizsi kongressszus programját fekteti le. A kongresszus kezdeményezői – a szervezőbizottság tagjai – között Ozenfant is szerepel Georges Auriggal, André Bretonnal, Robert Delaunayval, Fernand Léger-vel, Jean Paulhannal és Roger Vitrackal közösen.

A Mában később egy csendéletét is bemutatják, közvetlenül Jeanneret (Le Corbusier) hasonló stílusú képe mellett, továbbá közösen írt programjukat, A purista esztétika vázlatát is közlik.

E tanulmány egyik alaptörekvése, hogy kikapcsolja az esztétikai vizsgálódásokból a túl szubjektívnak tekintett szépet. A művészet területén szerintük kizárólag az elsődleges érzékelésre lehet alapozni, minden értékítélet nélkül, ugyanis ez – például a színekre vagy formákra vonatkoztatva – mindenkinél fix és általános. Mivel tehát a tiszta geometria formák a legerősebben szabnak irányt ítéletünknek, a művészetnek geometriára épülő eszközökkel kell működnie, így leszünk képesek egy minél egyetemesebbnek nevezhető nyelvet alkalmazni. A mi korunknak is megvan a maga érzésmódja, akárcsak a régieknek, írják, de még nem alakult ki egy ezt közvetítő plasztikus eszközrendszer, nyelv. A művészet célja elképzelésük szerint, hogy egy magasabbrendű érzést indukáljon, a matematikai rendét, amit a fent vázolt purista eszközökkel lehet megvalósítani.

A Munkában 1929-ben is bemutatják egy festményét.

„Párisi kongresszus. Nemzetközi Kongresszus a modern szellem védelmének és irányelveinek meghatározása”. Ma 7, 3. sz. (1922): 47.

Ozenfant, Amédée. „Csendélet”. Ma 8, 4. sz. (1923): 31. 16x12 cm.

Ozenfant, Amédée. „Festmény”. Munka 2, 4. sz. (1929): 99. 12,8x13 cm.