Aleksić, Dragan

Dragan Aleksić (Bunić,1958. 1901. december 22. – Belgrád, 1958. július 22.): szerb költő, író, újságíró, filmrendező, a szerb dada (yugo dada) alapítója. Vinkovciban tett gimnázium érettségit. Első versei 1918-ban jelentek meg Zágrábban egy diáklapban. 1920-tól szláv nyelveket tanult Prágában, itt indult dadaista pályafutása. Írt beszédeket, manifesztumokat, novellákat, drámákat, verseket, szépirodalmi műveket, dada-esszéket (Schwittersről és Tatlinról) és dada-kritikát (Seifertcseh költőről). Kitalálta az ún. organikus művészeti irányzatot, s ennek híveként határozta meg önmagát. Kapcsolatban állt a dada más, fontos európai képviselőivel, Kurt Schwittersszel, Raoul Hausmann-nal, Walter Mehringgel, Richard Huelsenbeckkel, Max Ernsttel, Tristan Tzarával. Elküldte nekik „orgart” című előadásának fordítását, amelynek alapján befogadták a dadaisták közé.

Aleksić tevékenységének hírére Branko Ve Poljanski elhagyta Szlovéniát, és 1921 áprilisában Bécsen keresztül Prágába utazott, hogy találkozzanak. Közös, viharosra sikerült dadaista rendezvényt tartottak Prágában, meglátogatták Kassák Lajost Bécsben (aki a Mában az új ismeretség hatására 1922-ben publikálta Aleksićtől a Taba ciklont, egy dada halandzsaverset), majd Zágrábban telepedtek le, ahol együttműködtek egy filmes folyóirat, a Kinofon megalapításában. Egy adminisztratív probléma miatt Aleksić 1921 nyara után abbahagyta prágai tanulmányait.

1921 áprilisában Prágában kezdett együttműködni Ljubomir Micić avantgárd lapjával, a Zenittel. Dada- és Zenit-rendezvényeket szervezett Branko Poljanskival. Megismerkedett a cseh avantgárd Devĕtsil-csoporttal. Nyáron visszatért Jugoszláviába, onnantól kezdve Vinkovci, Zágráb és Belgrád között ingázott.

Létrehozta a „fajtiszta dada csoportot” (Dragan Sremac, Vido Lastovo, Slavko Stanic, Mihailo S. Petrov, Anthony Milinković), melyből mozgalmat akart csinálni. Mivel a Zenit veszélyt látott Aleksić működésében, megvált tőle: erős pozíciója az európai dadaista körökben, a Dada-klub megalapítása és a dadaista folyóiratok kiadása nem tetszett Ljubomir Micićnek, aki magának szánta az avantgárd vezér szerepét.

1922-ben saját két saját – mindössze egy számot megért – folyóiratot adott ki, a Dada-Tankot és a Dada Jazzt.  A Dada-Tankban Tristan Tzara és Kurt Schwitters versei jelentek meg, valamint egy részlet Huelsenbeck Dada Almanach című bevezetőjéből. A Dada Tankban szerepeltek még Mihailo S. Petrov képversei és grafikái, valamint Erwin Enders egyik képversének fordítása, amely eredetileg a Mában jelent meg. Képzőművészeti elképzeléseit a következőképpen fogalmazta meg: „A kép maga a szín. A szuprematista korlátlanul önmaga és színe sincs. [...] A fekete és a fehér létezik. A kanyargó szín mindennek az absztrakciója. A forma a Tükörjáték bolondozása. Nem kell a képre aláírás. [...] A kép maga a szín, a színtelenség vagy a kanyargás.”

Aleksić 1922-ben több „dadaista matinét” szervezett. Az elsőt 1922 júniusában Újvidéken rendezték meg, több magyar aktivista segítségével. Aleksić 1922. május 14-én levélben értesítette Tzarát ezekről az eseményekről. A második „dadaista matinéra” az eszéki Royal moziban került sor 1922. augusztus 20-án, ahol nyolc dadaista drámát adtak elő.  További két matinét szerveztek október 1-jén Vinkovciban és november 3-án Szabadkán, szintén magyar művészek közreműködésével. Aleksić több szerb és külföldi lapba írt, a Mán kívül például az újvidéki Útba, a Hypnosba stb.

1922 végén Belgrádba távozott, innentől kezdve hosszú éveken keresztül szerkesztette a Vreme című lap kulturális rovatát.

1928-ig dadaista szövegeket publikált, később hagyományosabb stílusban alkotott. Főbb témái ekkor a néger művészet, a konstruktivista festészet, a mozi és a költészet kapcsolata volt, valamint a riport. A konstruktivizmust az összes korábbi nagy modern művészeti irányzat, az impresszionizmus, az expresszionizmus és a kubizmus szintézisének tekintette, a művészeti fejlődés újabb lépcsőfokának. Segédkezett Boško Tokin Így segíts minket Isten című néma filmburleszkjének rendezésében.

Jugoszlávia második világháborús megszállása alatt Aleksić folytatta a kulturális rovat szerkesztését a Novo Vreme-ben. Letartóztatták és megkínozták, gerincsérülése miatt haláláig ágyhoz volt kötve. Ebben az időszakban leginkább rádiójátékokat írt.

Dragan Aleksić. „Taba ciklon”. Ma 8, 5 – 6. sz. (1922): 13.

Jasna Jovanov. „Dragan Aleksić, a képzőművészeti kritikus (1901–1958)”. Fordította Rajsli Emese. Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle 63, 1. sz.  (2017): 73–81.

„Dragan Aleksić”, Avantgarde Museum, https://www.avantgarde-museum.com/en/museum/collection/authors/dragan-aleksic~pe4508/.

Dragan Aleksić. „Taba ciklon”. Ma 8, 5 – 6. sz. (1922): 13.

Jasna Jovanov. „Dragan Aleksić, a képzőművészeti kritikus (1901–1958)”. Fordította Rajsli Emese. Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle 63, 1. sz. (2017): 73–81.

„Dragan Aleksić”, Avantgarde Museum, https://www.avantgarde-museum.com/en/museum/collection/authors/dragan-aleksic~pe4508/.