Annotáció Q345278

113.

K: Az egykori bécsi udvari rendőrség levéltárának Petőfi-dossziéjával együtt az 1927. évi bécsi munkásfelkelés idején elégett (l. 104. sz. jegyz.). A szöveget ezt megelőző közlése tartotta fenn, l. alább. —

M: Pester Lloyd 1922. ápr. 14., 4., Wertheimer Ede közlésének 6. sz. darabjaként, I. az előbb idézett jegyzetet. Ford.: Tábori Kornél, Tolnai Világlapja 1923. jan. 10.; 13. l. (úk. Hatv² 1. k. 915.). Közlésünk Wertheimer szövege nyomán történt. A PDI 1846. szept. 19-i száma hírt adott az erdélyi országgyűlés szept. eleji ünnepélyes megnyitásáról, majd hozzátette: „Ez érdekes hongyülésre Pestről többen készülnek, különösen Csengery a P. Hirlap szerkesztője; — Obernyik és Petőfi már több idő óta Szathmárba, s innen az erdélyi országgyűlésre utaztak" stb. A hír egyrészt a tényeknek megfelelően közölte, hogy a költő Obernyik Károllyal (s nem Csengeryvel) együtt indult el, azzal a céllal, hogy részt vesz az erdélyi országgyűlés megnyitásán (bár előbb Szatmáron és környékén tettek látogatásokat), másrészt a jelentés írójának tévedésére is magyarázattal szolgál: a névtelen besúgó éppen ebben az újsághírben láthatta együtt az országgyűlésre készülő Csengery és P nevét. P és Obernyik szatmári együttlétére nézve I. VP 7. k. 391—392.: elutazásuk augusztus végén történhetett, mert P az Összes költemények vételárának felét 1846. aug. 28-án, nyilván közvetlenül útrakelése előtt vette fel, vö. uo. 638.; míg Csengery még a jelentés szerint is csak okt. közepe táján indult útnak. Lehet, hogy P-vel még a nyáron megállapodott, hogy az országgyűlésen találkoznak; tény azonban, hogy a költő, bár valóban készült odautazni, Szendrey Júliával való megismerkedése (szept. 8.) után egyre halogatta a továbbindulást, majd végleg letett az országgyűlésen való részvételről (vö. uo. 314.). Ugy látszik tehát, hogy Csengerynek nem tett határozott ígéretet az ottani együttműködésre vagy feladatvállalásra, de az is lehetséges, hogy a besúgó itt közölt „értesülései" a fenti félreértésen alapuló puszta kombinációk voltak. Sedlnitzky rendőrminiszter azonban mindenesetre komolyan vette a jelentés tartalmát, mert az államtanács elé is terjesztette (I. 114. sz. szöveg és jegyz.). A jelentés utolsó mondata a költőnek a cenzúrával kapcsolatos erőszakos fellépéseiről feltehetően Peregriny cenzortól elmondott esetekre vonatkozik, melyekről korábbi bizalmas jelentések szerzői már beszámoltak, ill. amelyeket ismételten szóvá tettek (l. 104., 105. és 109. sz. szöveg és jegyz.).