Difference between revisions of "Krúdy Gyula"

From wikibase-docker
(Created page with "'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (19...")
 
 
Line 1: Line 1:
'''Krúdy Gyula''' (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.), író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. Mácza János a ''Ma'' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.
+
'''Krúdy Gyula''' ('''Nyíregyháza''', 1878. október 21. – '''Budapest''', 1933. május 12.) író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és ''A vörös postakocsi'' című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a ''Rosmersholm'' című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a ''Magyarország''ban a darabról. Mácza János a '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.
 +
 
  
  

Latest revision as of 14:29, 15 September 2023

Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, 1933. május 12.) író, újságíró, a Petőfi Társaság (1913–1920) és a Vörösmarty Akadémia (1918) tagja, Baumgarten-díjas (1930), Rothermere-díjas (1932). Már gimnazistaként újságíróként dolgozott, a fővárosba költözve rövid időn belül kapcsolatba került az akkori legfontosabb lapokkal. Néhány év alatt ismert író lett, évente több száz szöveget publikált, de hírnevét Szindbád-történeteinek és A vörös postakocsi című regénynek (1913) köszönhette. 1920-ban a Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt – koholt vádak alapján – ellehetetlenítették. Bár haláláig rendkívül termékeny író volt, a két világháború között gyakorta nyomorgott, betegeskedett. Temetésén az állam nem képviseltette magát. 1917-ben Krúdy a Rosmersholm című Ibsen-darab Nemzeti Színházban tartott főpróbáján járva lesújtó írást közölt a Magyarországban a darabról. Mácza János a Ma 1917/6-os számában a kritikából részleteket közölve az általa „biedermayer zsibárusnak” nevezett Krúdy véleményét cáfolja, mondván idejétmúltnak éppen neki nem kellene Ibsent neveznie. Kassák egy kései interjú során Krúdyt a magyar irodalom élvonalába tartozó, néha egyenetlen színvonalú, de megkerülhetetlen és értékes szerzőként emlegette. Külön kiemelte groteszk humorát, amelynek köszönhetően, „ha Magyarországon kifejlődött volna a szürrealizmus, akkor egyik ősének lehetne mondani Krúdyt”.


Mácza János. „Krúdy Gyula Ibsent kritizál”. Ma 2, 6. sz. (1917): 95.

Barta Lajos. „Krúdy Gyula bánata”. Bécsi Magyar Újság, 1923. november 1., 5.

H. L. [Hárs László]. „»A pesti nőrabló«”. Kortárs 2, 12. sz. (1948): 338.

Tóbiás Áron. „Interjú Kassák Lajossal”. In Krúdy világa, szerkesztette Tóbiás Áron, 516-520. Budapest: Osiris Kiadó, 2003.