Guilbeaux, Henri

Henri Guilbeaux (Henri Émile Louis Guilbeaux) (Verviers [Belgium], 1884. november 5. – Párizs, 1938. június 16.), író, költő, újságíró, politikai aktivista.

Gyermek- és ifjúkorát Belgiumban töltötte, mert francia szülei itt telepedtek le; középiskolai tanulmányait is itt végezte. Ezután Liège-ben tanult, majd két évet Berlinben töltött, ahol német irodalommal és filozófiával foglalkozott (1904-1906). Megismerkedett Richard Dehmellel és avantgárd költőkkel. A kortárs német költészet hatására a futurizmus→ és Verhaeren tanítványa, valamint Whitman→ csodálója lett, a modern világ kifejezésének vágya késztette arra, hogy a dinamikus költészet mellett foglaljon állást. 1907-ben Strasbourgban jelentek meg versei (Berlin, carnet d’un solitaire), majd 1909-ben a La Phalange-nál adott ki kötetet (Berlin, feuilles d’un solitaire). 1908-ban Verhaerenről, 1910-ben Whitmanről írt könyvet. 1908-ban visszatért Franciaországba. Párizs környékén telepedett le.

Tagja volt a Szocialista Pártnak, de hamarosan kilépett belőle. Gyakran megfordult anarchista körökben is. James Burkley álnéven rendszeresen publikált a L'Assiette au Beurre című lapban, amelynek főszerkesztője lett. 1913-ban a Mouvement Anarchiste (Anarchista Mozgalom) munkatársa volt. Létrehozta a menedékjog védelmére létrehozott bizottságot, majd többekkel megalapított egy francia-német csoportot, amelynek a két nemzet békíttetése volt a célja. Számos baloldali újságba és folyóiratba publikált.

A háború első hónapjaitól kezdve Romain Rolland védelmezője volt. Marcel Martinet→ vezette be a Vie Ouvrière (Munkásélet) csoportba, ahol Trockijjal és Martovval is találkozott. 1915 júniusában Svájcba utazott, ahol tagja volt a Romain Rollandot körülvevő pacifista és internacionalista csoportnak. Több előadást tartott róla, majd 1915 végén brosúráját adott ki a védelmében.

1916. január 15-én Henri Guilbeaux Genfben megjelentette Demain című folyóiratának első számát, amelyet a háborúval szembeni ellenállás központjaként hozott létre. A munkatársak többsége meggyőződéses pacifista volt; csak kevés forradalmi marxista csatlakozott a laphoz. Romain Rolland, Jouve→, Martinet, Lunacsarskij ugyancsak közreműködött a folyóiratban. Romain Rolland hamarosan szembekerült a Guilbeaux képviselte iránnyal, túlságosan erőszakos hangvételűnek, s nem elég dokumentaristának tartotta, noha nem lépett ki a lapból. A Demain fokozatosan a Zimmerwald elvein alapuló konferencia baloldali, bolsevista eszméi mellé állt.

1917-ben, Genfben kiadták Du champ des horreurs (A borzalmak mezejéről) című verseskötetét. A februári orosz forradalom után Henri Guilbeaux kezdeményezte egy Salut à la Révolution russe (Üdvözlet az orosz forradalomnak) című kötet kiadását, amely Romain Rolland szövegéből, Pierre-Jean Jouve, Marcel Martinet és saját maga verseiből állt össze. Kiadta továbbá Jouve és Martinet betiltott verseit. Szocialista szervezetekben is tevékenykedett.

1917 nyarán a Pravda hivatalos tudósítójává nevezték ki. Franciaországban németbarátsággal és defetizmussal vádolták, ezért 1918 februárjában hírszerzési vizsgálat indult ellene, előbb őrizetben volt, majd internálták, végül kiutasították az országból. 1919 februárjában Németországon keresztül Lenin hívására és segítségével Oroszországba távozott. A francia haditanács távollétében halálbüntetésre ítélte, „amiért Németországgal hírszerző kapcsolatokat tartott fenn, amelyek eredménye írások terjesztésében nyilvánult meg, a sajtón, nevezetesen a Demain című folyóiraton keresztül folytatott kampányban ".

1922 nyarán Berlinbe érkezett, hogy a Szovjet-Oroszország és a Nyugat közötti kulturális kapcsolatok helyreállításán dolgozzon. Könyvet írt Leninről, amelyet több országban megjelentetett. A Weltbühne→ szerkesztőségében kapott munkát. 1924-ben a L'Humanité tudósítója lett. 1929-ben elvesztette állását; szegénységben vegetált. A Les Humbles kampányt indított mellette, M. Parijanine és M. Wullens 1926-ban létrehozta az „Henri Guilbeaux Franciaországba való visszatérésének bizottságát”, amelyhez Romain Rolland, Georges Duhamel→, Édouard Dujardin és Charles Vildrac is csatlakozott. 1932 augusztusában visszatért Franciaországba. A párizsi katonai törvényszéken rendezett felülvizsgálati tárgyalásának eredményeképpen 1933. január 28-án felmentették.

1933–1938 között továbbra is pacifista maradt. Tanulmányozta Szovjet-Oroszország, a nemzetiszocialista Németország és Mussolini Olaszországának struktúráit és ideológiáját, bemutatva a különböző tapasztalatok közötti hasonlóságokat. Németországot illetően bírálta a Kommunista Internacionálé stratégiáját, amely szerinte lehetővé tette a nácizmus hatalomra kerülését. Trockij híveként egyre ellenségesebbé vált Szovjet-Oroszországgal szemben, amelyet imperialista és militarista államként ítélt el. Agyvérzésben hunyt el.

Kassák→ a korai avantgárd időszakban egyik fő példaképüknek tekintette, Aktivizmus című programadó cikkében 1919-ben Barbusse és Rolland jószándékú, de passzivitásában eredménytelen pacifizmusával szemben Guilbeaux és Franz Pfemfert aktivista művészetét jelöli ki irányadónak. Az Egy ember életében  pedig ezt írja: „Ellenségeink és ellenfeleink hiába fogják ránk, hogy hebehurgya legények vagyunk, akik csak az anarchiát akarjuk fölkeverni, mi tudjuk magunkról, hogy minden lépésünket meggondolással lépjük ki, s a harc, amit folytatunk, s amit mennél nagyobb körben általánosítani szeretnénk, az nem az anarchiát akarja fölidézni, hanem egy új, a mainál kollektívebb társadalmi állapot kialakítását készíti elő. Elszigeteltségünk csak Magyarországra vonatkozik. Kint a külföldön vannak már társaink, művészetben és a politikában is. Ludwig Rubiner→, Ivan Goll→, Marcel Martinet, Henri Guilbeaux, Romain Rolland és mások a nemzetközi írók közül és a német, orosz és francia szocialisták balszárnya. Ma még ők is kiközösítettek és megvetettek, de mi hisszük, hogy övék a jövő.”

A Rajna éneke 1916 (Le Chant de Rhin) című versét – mely a Du champ des horreurs című kötetből való - Reiter Róbert→ fordította le a Ma→ 1919. június 15-i számába. Óda ahhoz a folyóhoz, amely egy új, germán-kelta „fajt” teremt meg, de ez éppen a béke záloga, hiszen ugyanakkor testvérré teszi a partján élő népeket – egyszerre választja és köti össze „Galliát és Németországot”.

Guilbeaux, Henri. „A Rajna éneke 1916”. Fordította Reiter Róbert. Ma 4, 7. sz. (1919): 170–171.

Kassák Lajos. „Aktivizmus. (Felolvasás 1919. II. 20.)”. Ma 4, 4. sz. (1919): 46–51.