Difference between revisions of "Goll, Ivan"
| Line 5: | Line 5: | ||
Goll Isaac Lang néven született Elzász-Lotaringia határterületén, egy történelmileg vitás zónában, ahol keveredtek egymással nyelvek és etnikumok. Goll önmagát „sorsszerűen zsidónak, a véletlen alapján francia születésűnek, egy lepecsételt papír alapján pedig németnek” nevezte. | Goll Isaac Lang néven született Elzász-Lotaringia határterületén, egy történelmileg vitás zónában, ahol keveredtek egymással nyelvek és etnikumok. Goll önmagát „sorsszerűen zsidónak, a véletlen alapján francia születésűnek, egy lepecsételt papír alapján pedig németnek” nevezte. | ||
| − | Strasbourg-ban kezdte meg jogi tanulmányait, amelyet Svájcban, Freiburgban és Münchenben folytatott. 1913-ban Berlinben részt vett az expresszionista mozgalomban. E korszakában Goll barátkozott Elsa Lasker-Schulerrel, Hugo Ballal és Emmy Henningsszel is. | + | Strasbourg-ban kezdte meg jogi tanulmányait, amelyet Svájcban, Freiburgban és Münchenben folytatott. 1913-ban Berlinben'''<code>→</code>''' részt vett az expresszionista'''<code>→</code>''' mozgalomban. E korszakában Goll barátkozott Elsa Lasker-Schulerrel'''<code>→</code>''', Hugo Ballal'''<code>→</code>''' és Emmy Henningsszel'''<code>→</code>''' is. |
| − | A világháború kitörésekor, hogy elkerülje a katonai behívót, Svájcba szökött, ahol összebarátkozott a zürichi Cabaret Voltaire dadaistáival, nevezetesen Hans Arppal, továbbá Tristan Tzarával és Francis Picabiával is. Számos háborúellenes költeményt írt, a legnevezetesebb az 1916-os ''Requiem a halottakért,'' valamint több színdarabot. 1914 és 1918 között Svájcban élt (Zürich, Lausanne, Ascona), és tagja volt Romain Rolland és Henri Guilbeaux pacifista körének. | + | A világháború kitörésekor, hogy elkerülje a katonai behívót, Svájcba szökött, ahol összebarátkozott a zürichi'''<code>→</code>''' Cabaret Voltaire'''<code>→</code>''' dadaistáival'''<code>→</code>''', nevezetesen Hans Arppal'''<code>→</code>''', továbbá Tristan Tzarával'''<code>→</code>''' és Francis Picabiával'''<code>→</code>''' is. Számos háborúellenes költeményt írt, a legnevezetesebb az 1916-os ''Requiem a halottakért,'' valamint több színdarabot. 1914 és 1918 között Svájcban élt (Zürich, Lausanne, Ascona), és tagja volt Romain Rolland'''<code>→</code>''' és Henri Guilbeaux pacifista körének. |
| − | 1919-ben Goll Párizsban telepedett le, ahol az Apollinaire követőinek számító költők és festők köréhez csatlakozott (André Malraux, Fernand Léger, Blaise Cendrars, Marc Chagall, Robert Delaunay). Művészetét, amelyet korábban az expresszionizmus jellemzett, a kubista és a futurista esztétika alakította. Goll kubizmusa megelőlegezte későbbi szürrealista érdeklődését. | + | 1919-ben Goll Párizsban'''<code>→</code>''' telepedett le, ahol az Apollinaire'''<code>→</code>''' követőinek számító költők és festők köréhez csatlakozott (André Malraux'''<code>→</code>''', Fernand Léger'''<code>→</code>''', Blaise Cendrars'''<code>→</code>''', Marc Chagall'''<code>→</code>''', Robert Delaunay'''<code>→</code>'''). Művészetét, amelyet korábban az expresszionizmus jellemzett, a kubista'''<code>→</code>''' és a futurista esztétika alakította. Goll kubizmusa megelőlegezte későbbi szürrealista'''<code>→</code>''' érdeklődését. |
Esszéiben, például a ''Die drei guten Geister Frankreichs'' ''(Franciaország három jó szelleme)'' címűben Goll jobb megértést szorgalmazta franciák és németek között. Érdeklődéséről a szürrealizmus iránt olyan, Párizsban írt drámái és filmforgatókönyvei tanúskodnak, mint a ''Die Chaplinade'' és a ''Methusalem''. E művek ötvözik a fantáziát, a valóságot és az abszurdot, s igyekeznek sokkhatást kifejteni. | Esszéiben, például a ''Die drei guten Geister Frankreichs'' ''(Franciaország három jó szelleme)'' címűben Goll jobb megértést szorgalmazta franciák és németek között. Érdeklődéséről a szürrealizmus iránt olyan, Párizsban írt drámái és filmforgatókönyvei tanúskodnak, mint a ''Die Chaplinade'' és a ''Methusalem''. E művek ötvözik a fantáziát, a valóságot és az abszurdot, s igyekeznek sokkhatást kifejteni. | ||
| − | Goll 1921-ben, négyévi kapcsolat után vette feleségül Clara Aischmann költőnőt, újságírót, aki ezek után [[Item:Q334126|'''Claire Goll''']]'''[[Claire Goll|<code>→</code>]]''' néven publikált. Mindketten szerepeltek a berlini ''Die Aktion'' és a ''Der Sturm'' című folyóiratokban. Saját, ''Surréalisme'' című folyóiratának egyetlen száma 1924-ben jelent meg, egy hónappal André Breton szürrealista kiáltványa előtt. Vers-, regény- és esszégyűjteményei megjelentek Franciaországban és Németországban is. ''Földnélküli János''-dalaiban két kultúra közé szorult bolygó zsidóként fejezi ki magányát. | + | Goll 1921-ben, négyévi kapcsolat után vette feleségül Clara Aischmann költőnőt, újságírót, aki ezek után [[Item:Q334126|'''Claire Goll''']]'''[[Claire Goll|<code>→</code>]]''' néven publikált. Mindketten szerepeltek a berlini ''Die Aktion'''<code>→</code>''''' és a ''Der Sturm'''<code>→</code>''''' című folyóiratokban. Saját, ''Surréalisme'' című folyóiratának egyetlen száma 1924-ben jelent meg, egy hónappal André Breton'''<code>→</code>''' szürrealista kiáltványa előtt. Vers-, regény- és esszégyűjteményei megjelentek Franciaországban és Németországban is. ''Földnélküli János''-dalaiban két kultúra közé szorult bolygó zsidóként fejezi ki magányát. |
| − | + | Németországban'''<code>→</code>''' voltaképpen ő indította el a szürrealista irányt, a francia szürrealizmus német nyelvű közvetítőjeként is számon tartják. A szürrealizmus lényegét 1924-es kiáltványában ''(Manifest des Surrealismus)'' így határozta meg: „A realitás minden nagy művészet alapja (…) Minden művészi alkotás kiindulópontja a természetben van. A kubisták fölébe hajoltak a legegyszerűbb, a legértéktelenebb tárgynak, és odáig mentek el, hogy beleragasztottak a képbe egy darabka festett papírt, egy játékkártyát vagy egy gyufásdoboz tetejét. – A valóságnak ebből a magasabb művészi síkra való átviteléből keletkezett a szürrealizmus.” 1939-ben a pacifista Goll az Egyesült Államokba emigrált feleségével, ahol a ''Hemispheres'' című francia-amerikai irodalmi folyóiratot szerkesztette, amely olyan szerzőket publikált, mint Saint-John Perse, André Breton és Henry Miller. | |
1947-ben tértek vissza Párizsba. Késői költeményeit olykor keserűség, reményvesztettség jellemzi. 1950-ben halt meg, hagyatékát Claire Goll gondozta. | 1947-ben tértek vissza Párizsba. Késői költeményeit olykor keserűség, reményvesztettség jellemzi. 1950-ben halt meg, hagyatékát Claire Goll gondozta. | ||
| Line 21: | Line 21: | ||
Kassák önéletrajzi művében, az ''Egy ember életé''ben azt állítja, Gollról mint az új költőgeneráció tagjáról, s mint a humanizmus egyik fontos alakjáról Szittyától hallott először. Babitscsal való vitájában, annak a 10 pontjukról írott kritikájára válaszul ugyanitt fontosnak tartja megjegyezni: „a harc, amit folytatunk, s amit mennél nagyobb körben általánosítani szeretnénk, az nem az anarchiát akarja fölidézni, hanem egy új, a mainál kollektívebb társadalmi állapot kialakítását készíti elő. Elszigeteltségünk csak Magyarországra vonatkozik. Kint a külföldön vannak már társaink, művészetben és a politikában is. Ludwig Rubiner, Ivan Goll, Marcel Martinet, Henri Guilbeaux, Romain Rolland és mások a nemzetközi írók közül és a német, orosz és francia szocialisták balszárnya.” | Kassák önéletrajzi művében, az ''Egy ember életé''ben azt állítja, Gollról mint az új költőgeneráció tagjáról, s mint a humanizmus egyik fontos alakjáról Szittyától hallott először. Babitscsal való vitájában, annak a 10 pontjukról írott kritikájára válaszul ugyanitt fontosnak tartja megjegyezni: „a harc, amit folytatunk, s amit mennél nagyobb körben általánosítani szeretnénk, az nem az anarchiát akarja fölidézni, hanem egy új, a mainál kollektívebb társadalmi állapot kialakítását készíti elő. Elszigeteltségünk csak Magyarországra vonatkozik. Kint a külföldön vannak már társaink, művészetben és a politikában is. Ludwig Rubiner, Ivan Goll, Marcel Martinet, Henri Guilbeaux, Romain Rolland és mások a nemzetközi írók közül és a német, orosz és francia szocialisták balszárnya.” | ||
| − | Először a ''Ma'' 1918-as karácsonyi, nemzetközi számában jelenik meg szövege. A ''Ditiramb'' című vers, melyet Reiter Róbert ültet át magyarra, a mindenkori forradalmárt énekli meg, aki egyetemessé, kozmikussá válik, ezáltal képes harcba vinni az emberiséget. Székely János fordította ''Processzió'' című versét az 1919/5. számba. A Kassák Lajos fordításban megjelent ''Gillotin'' (1921) egy párizsi, átlagosan derűsnek mutatkozó reggelt borzol fel egy kivégzés, majd felhangzik a kiáltás, „Vive la France!”. 1922 februárjában Gáspár Endre pedig három szürrealista hangoltságú költeményt is lefordít a folyóiratba ''(Az idő öngyilkossága, A Montparnasse állomása, Telefon)''. | + | Először a ''Ma'''<code>→</code>''''' 1918-as karácsonyi, nemzetközi számában jelenik meg szövege. A ''Ditiramb'' című vers, melyet Reiter Róbert'''<code>→</code>''' ültet át magyarra, a mindenkori forradalmárt énekli meg, aki egyetemessé, kozmikussá válik, ezáltal képes harcba vinni az emberiséget. Székely János'''<code>→</code>''' fordította ''Processzió'' című versét az 1919/5. számba. A Kassák Lajos'''<code>→</code>''' fordításban megjelent ''Gillotin'' (1921) egy párizsi, átlagosan derűsnek mutatkozó reggelt borzol fel egy kivégzés, majd felhangzik a kiáltás, „Vive la France!”. 1922 februárjában Gáspár Endre'''<code>→</code>''' pedig három szürrealista hangoltságú költeményt is lefordít a folyóiratba ''(Az idő öngyilkossága, A Montparnasse állomása, Telefon)''. |
| − | Az 1919-es májusi számban megjelentetik Goll ''Az új Franciaország'' című esszéjét, melynek párdarabja Kurt Pinthus ''Az új Németország''a: mintegy egymásra felel a két írás, kibékítve az ellentéteket. Goll egyébként kifejezetten pacifista hangvételű írása azonban a franciák (a felvilágosodástól eredeztetett, alapvetően a realitás talaján maradó) világnézetét üdvözli a szerinte túl idealista német szemlélettel szemben. A humanizmus annyiban individualista véleménye szerint, amennyiben az egyén, a személyiség tiszteletben tartásával kezdődik, amelyet nem szabad megsérteni semmilyen kollektivitás érdekében (mint ahogy Rousseau is a társadalom felől származtatja a rosszat, az egyedi embert még jónak gondolja). Ugyanakkor Goll is aktivista, amennyiben az alkotó tett világalakító erejére számít, de ezt a tettet – és e véleményével nyilván Kassák szimpátiáját is kivívja – első szinten művészi tettként definiálja, mint amely „a szép tanúsítása az individuum függetlenségével, az élet minden nyilvánulásában, minden társadalomban.” | + | Az 1919-es májusi számban megjelentetik Goll ''Az új Franciaország'' című esszéjét, melynek párdarabja Kurt Pinthus'''<code>→</code>''' ''Az új Németország''a: mintegy egymásra felel a két írás, kibékítve az ellentéteket. Goll egyébként kifejezetten pacifista hangvételű írása azonban a franciák (a felvilágosodástól eredeztetett, alapvetően a realitás talaján maradó) világnézetét üdvözli a szerinte túl idealista német szemlélettel szemben. A humanizmus annyiban individualista véleménye szerint, amennyiben az egyén, a személyiség tiszteletben tartásával kezdődik, amelyet nem szabad megsérteni semmilyen kollektivitás érdekében (mint ahogy Rousseau is a társadalom felől származtatja a rosszat, az egyedi embert még jónak gondolja). Ugyanakkor Goll is aktivista, amennyiben az alkotó tett világalakító erejére számít, de ezt a tettet – és e véleményével nyilván Kassák szimpátiáját is kivívja – első szinten művészi tettként definiálja, mint amely „a szép tanúsítása az individuum függetlenségével, az élet minden nyilvánulásában, minden társadalomban.” |
| − | Gollnak Archipenko művészetéről előbb cikke a ''Má''ban, majd a '' | + | Gollnak Archipenko'''<code>→</code>''' művészetéről előbb cikke a ''Má''ban, majd a ''Ma–Horizont'' sorozatban önálló kötete jelenik meg (1921), 1922-ben pedig a Chaplinről'''<code>→</code>''' szóló film teljes forgatókönyvét lehozza a lap, s a német nyelvű színházi és filmes különszám bemutatja Caden'''<code>→</code>''' egy fotóvázlatát a filmhez ''(Chaplin a plakáton)''. Ugyanebben a kiadványban egy, a ''Methusalem''hez készült marionett-tervet is találunk G. Teltschertől'''<code>→</code>'''. |
| − | Gáspár Endre kritikát is megfogalmaz Goll ''Les cinq continents (Öt földrész)'' című antológiájával kapcsolatban, amelyet – bár ennek szükségszerűségét elismeri – kicsit szubjektívnak vél, de üdvözli, hogy előtérbe helyezi a kis népek irodalmait is (még ha a válogatást és a fordításokat nem is ítéli mindig a legszerencsésebbnek). Ugyanakkor hiányolja egyes vezető költők kimaradását a kötetből (Cummings, Tzara). (A magyar költők egyébként – Ady Endre három, Barta Sándor egy, Kassák egy verssel szerepel – az ún. szláv csoportban kaptak a válogatásban helyet.) | + | Gáspár Endre kritikát is megfogalmaz Goll ''Les cinq continents (Öt földrész)'' című antológiájával kapcsolatban, amelyet – bár ennek szükségszerűségét elismeri – kicsit szubjektívnak vél, de üdvözli, hogy előtérbe helyezi a kis népek irodalmait is (még ha a válogatást és a fordításokat nem is ítéli mindig a legszerencsésebbnek). Ugyanakkor hiányolja egyes vezető költők kimaradását a kötetből (Cummings'''<code>→</code>''', Tzara'''<code>→</code>'''). (A magyar költők egyébként – Ady Endre'''<code>→</code>''' három, Barta Sándor'''<code>→</code>''' egy, Kassák egy verssel szerepel – az ún. szláv csoportban kaptak a válogatásban helyet.) |
| − | Goll szürrealizmus-koncepciójáról („vizuális realitás”) esik szó többek között abban az összegző munkában, amelyet Ernst Joseph publikál a ''Má''ban az irányzat különböző csoportjairól. | + | Goll szürrealizmus-koncepciójáról („vizuális realitás”) esik szó többek között abban az összegző munkában, amelyet Ernst Joseph'''<code>→</code>''' publikál a ''Má''ban az irányzat különböző csoportjairól. |
| − | Palasovszky dadaista Zöld Szamár Színházának egyetlen, 1925-ben megtartott estjén az előadott három darab közül kettő Goll dramatizált verse volt: az ''Új Orfeusz'' és a ''Párizs ég'' (a harmadik Jean Cocteau színdarabja, ''Az Eiffel-torony násznépe''). Az első jelenet, az ''Új Orfeusz'' Mittay László rendezésében), amelyben a lelketlen, unalmas hivatalban a frakkos Orfeuszt szorgos gépírókisasszonyok veszik körbe, s gépük kopogásával, olykor pedig sóhajtozásukkal kísérik a költő tragikus szerelmének történetét. Az alaphangul szolgáló írógép-kopogást egy jazzband zenéje egészíti ki (Jemnitz Sándor zeneszerző a dobok hangjával a metropolisz lüktetésének ritmusát kívánja éreztetni). A ''Párizs ég'' egy szokásos párizsi hétköznapot visz színre: a gazdagok szórakozásait, a munkások szenvedését, a földalattit és egy autóbalesetet. Látszólag értelem nélküli képekből álló kompozíció, amelyek viszont együtt a reménytelenség érzetét keltik a gúnyosan kommentelő régi görög kar kommentárjai mellett. | + | Palasovszky'''<code>→</code>''' dadaista Zöld Szamár'''<code>→</code>''' Színházának egyetlen, 1925-ben megtartott estjén az előadott három darab közül kettő Goll dramatizált verse volt: az ''Új Orfeusz'' és a ''Párizs ég'' (a harmadik Jean Cocteau'''<code>→</code>''' színdarabja, ''Az Eiffel-torony násznépe''). Az első jelenet, az ''Új Orfeusz'' Mittay László'''<code>→</code>''' rendezésében), amelyben a lelketlen, unalmas hivatalban a frakkos Orfeuszt szorgos gépírókisasszonyok veszik körbe, s gépük kopogásával, olykor pedig sóhajtozásukkal kísérik a költő tragikus szerelmének történetét. Az alaphangul szolgáló írógép-kopogást egy jazzband zenéje egészíti ki (Jemnitz Sándor'''<code>→</code>''' zeneszerző a dobok hangjával a metropolisz lüktetésének ritmusát kívánja éreztetni). A ''Párizs ég'' egy szokásos párizsi hétköznapot visz színre: a gazdagok szórakozásait, a munkások szenvedését, a földalattit és egy autóbalesetet. Látszólag értelem nélküli képekből álló kompozíció, amelyek viszont együtt a reménytelenség érzetét keltik a gúnyosan kommentelő régi görög kar kommentárjai mellett. |
| − | Ivan Goll | + | Ivan Goll Párizsban→ találkozott Tihanyi Lajossal'''<code>→</code>''', aki litográfiát készített a költőről. |
Goll, Ivan. „Az új Franciaország”. ''Ma'' 4, 5. sz. (1919): 74–77. | Goll, Ivan. „Az új Franciaország”. ''Ma'' 4, 5. sz. (1919): 74–77. | ||
Revision as of 10:28, 28 July 2023
Ivan Goll (Isaac Lang, Yvan Goll, Iwan Goll, Ywan Goll) (Saint-Dié, 1891. március 29. – Párizs, 1950. február 27.), költő, író, újságíró, forgatókönyvíró.
Elzászi származású költő, író, drámaíró, műfordító, szerkesztő, németül és franciául egyaránt alkotott. Több műfajban dolgozott, írt verseket, színdarabokat, sőt „egy érzelmes szürrealista filmet”, a Die Chaplinade (1920) címűt is.
Goll Isaac Lang néven született Elzász-Lotaringia határterületén, egy történelmileg vitás zónában, ahol keveredtek egymással nyelvek és etnikumok. Goll önmagát „sorsszerűen zsidónak, a véletlen alapján francia születésűnek, egy lepecsételt papír alapján pedig németnek” nevezte.
Strasbourg-ban kezdte meg jogi tanulmányait, amelyet Svájcban, Freiburgban és Münchenben folytatott. 1913-ban Berlinben→ részt vett az expresszionista→ mozgalomban. E korszakában Goll barátkozott Elsa Lasker-Schulerrel→, Hugo Ballal→ és Emmy Henningsszel→ is.
A világháború kitörésekor, hogy elkerülje a katonai behívót, Svájcba szökött, ahol összebarátkozott a zürichi→ Cabaret Voltaire→ dadaistáival→, nevezetesen Hans Arppal→, továbbá Tristan Tzarával→ és Francis Picabiával→ is. Számos háborúellenes költeményt írt, a legnevezetesebb az 1916-os Requiem a halottakért, valamint több színdarabot. 1914 és 1918 között Svájcban élt (Zürich, Lausanne, Ascona), és tagja volt Romain Rolland→ és Henri Guilbeaux pacifista körének.
1919-ben Goll Párizsban→ telepedett le, ahol az Apollinaire→ követőinek számító költők és festők köréhez csatlakozott (André Malraux→, Fernand Léger→, Blaise Cendrars→, Marc Chagall→, Robert Delaunay→). Művészetét, amelyet korábban az expresszionizmus jellemzett, a kubista→ és a futurista esztétika alakította. Goll kubizmusa megelőlegezte későbbi szürrealista→ érdeklődését.
Esszéiben, például a Die drei guten Geister Frankreichs (Franciaország három jó szelleme) címűben Goll jobb megértést szorgalmazta franciák és németek között. Érdeklődéséről a szürrealizmus iránt olyan, Párizsban írt drámái és filmforgatókönyvei tanúskodnak, mint a Die Chaplinade és a Methusalem. E művek ötvözik a fantáziát, a valóságot és az abszurdot, s igyekeznek sokkhatást kifejteni.
Goll 1921-ben, négyévi kapcsolat után vette feleségül Clara Aischmann költőnőt, újságírót, aki ezek után Claire Goll→ néven publikált. Mindketten szerepeltek a berlini Die Aktion→ és a Der Sturm→ című folyóiratokban. Saját, Surréalisme című folyóiratának egyetlen száma 1924-ben jelent meg, egy hónappal André Breton→ szürrealista kiáltványa előtt. Vers-, regény- és esszégyűjteményei megjelentek Franciaországban és Németországban is. Földnélküli János-dalaiban két kultúra közé szorult bolygó zsidóként fejezi ki magányát.
Németországban→ voltaképpen ő indította el a szürrealista irányt, a francia szürrealizmus német nyelvű közvetítőjeként is számon tartják. A szürrealizmus lényegét 1924-es kiáltványában (Manifest des Surrealismus) így határozta meg: „A realitás minden nagy művészet alapja (…) Minden művészi alkotás kiindulópontja a természetben van. A kubisták fölébe hajoltak a legegyszerűbb, a legértéktelenebb tárgynak, és odáig mentek el, hogy beleragasztottak a képbe egy darabka festett papírt, egy játékkártyát vagy egy gyufásdoboz tetejét. – A valóságnak ebből a magasabb művészi síkra való átviteléből keletkezett a szürrealizmus.” 1939-ben a pacifista Goll az Egyesült Államokba emigrált feleségével, ahol a Hemispheres című francia-amerikai irodalmi folyóiratot szerkesztette, amely olyan szerzőket publikált, mint Saint-John Perse, André Breton és Henry Miller.
1947-ben tértek vissza Párizsba. Késői költeményeit olykor keserűség, reményvesztettség jellemzi. 1950-ben halt meg, hagyatékát Claire Goll gondozta.
Kassák önéletrajzi művében, az Egy ember életében azt állítja, Gollról mint az új költőgeneráció tagjáról, s mint a humanizmus egyik fontos alakjáról Szittyától hallott először. Babitscsal való vitájában, annak a 10 pontjukról írott kritikájára válaszul ugyanitt fontosnak tartja megjegyezni: „a harc, amit folytatunk, s amit mennél nagyobb körben általánosítani szeretnénk, az nem az anarchiát akarja fölidézni, hanem egy új, a mainál kollektívebb társadalmi állapot kialakítását készíti elő. Elszigeteltségünk csak Magyarországra vonatkozik. Kint a külföldön vannak már társaink, művészetben és a politikában is. Ludwig Rubiner, Ivan Goll, Marcel Martinet, Henri Guilbeaux, Romain Rolland és mások a nemzetközi írók közül és a német, orosz és francia szocialisták balszárnya.”
Először a Ma→ 1918-as karácsonyi, nemzetközi számában jelenik meg szövege. A Ditiramb című vers, melyet Reiter Róbert→ ültet át magyarra, a mindenkori forradalmárt énekli meg, aki egyetemessé, kozmikussá válik, ezáltal képes harcba vinni az emberiséget. Székely János→ fordította Processzió című versét az 1919/5. számba. A Kassák Lajos→ fordításban megjelent Gillotin (1921) egy párizsi, átlagosan derűsnek mutatkozó reggelt borzol fel egy kivégzés, majd felhangzik a kiáltás, „Vive la France!”. 1922 februárjában Gáspár Endre→ pedig három szürrealista hangoltságú költeményt is lefordít a folyóiratba (Az idő öngyilkossága, A Montparnasse állomása, Telefon).
Az 1919-es májusi számban megjelentetik Goll Az új Franciaország című esszéjét, melynek párdarabja Kurt Pinthus→ Az új Németországa: mintegy egymásra felel a két írás, kibékítve az ellentéteket. Goll egyébként kifejezetten pacifista hangvételű írása azonban a franciák (a felvilágosodástól eredeztetett, alapvetően a realitás talaján maradó) világnézetét üdvözli a szerinte túl idealista német szemlélettel szemben. A humanizmus annyiban individualista véleménye szerint, amennyiben az egyén, a személyiség tiszteletben tartásával kezdődik, amelyet nem szabad megsérteni semmilyen kollektivitás érdekében (mint ahogy Rousseau is a társadalom felől származtatja a rosszat, az egyedi embert még jónak gondolja). Ugyanakkor Goll is aktivista, amennyiben az alkotó tett világalakító erejére számít, de ezt a tettet – és e véleményével nyilván Kassák szimpátiáját is kivívja – első szinten művészi tettként definiálja, mint amely „a szép tanúsítása az individuum függetlenségével, az élet minden nyilvánulásában, minden társadalomban.”
Gollnak Archipenko→ művészetéről előbb cikke a Mában, majd a Ma–Horizont sorozatban önálló kötete jelenik meg (1921), 1922-ben pedig a Chaplinről→ szóló film teljes forgatókönyvét lehozza a lap, s a német nyelvű színházi és filmes különszám bemutatja Caden→ egy fotóvázlatát a filmhez (Chaplin a plakáton). Ugyanebben a kiadványban egy, a Methusalemhez készült marionett-tervet is találunk G. Teltschertől→.
Gáspár Endre kritikát is megfogalmaz Goll Les cinq continents (Öt földrész) című antológiájával kapcsolatban, amelyet – bár ennek szükségszerűségét elismeri – kicsit szubjektívnak vél, de üdvözli, hogy előtérbe helyezi a kis népek irodalmait is (még ha a válogatást és a fordításokat nem is ítéli mindig a legszerencsésebbnek). Ugyanakkor hiányolja egyes vezető költők kimaradását a kötetből (Cummings→, Tzara→). (A magyar költők egyébként – Ady Endre→ három, Barta Sándor→ egy, Kassák egy verssel szerepel – az ún. szláv csoportban kaptak a válogatásban helyet.)
Goll szürrealizmus-koncepciójáról („vizuális realitás”) esik szó többek között abban az összegző munkában, amelyet Ernst Joseph→ publikál a Mában az irányzat különböző csoportjairól.
Palasovszky→ dadaista Zöld Szamár→ Színházának egyetlen, 1925-ben megtartott estjén az előadott három darab közül kettő Goll dramatizált verse volt: az Új Orfeusz és a Párizs ég (a harmadik Jean Cocteau→ színdarabja, Az Eiffel-torony násznépe). Az első jelenet, az Új Orfeusz Mittay László→ rendezésében), amelyben a lelketlen, unalmas hivatalban a frakkos Orfeuszt szorgos gépírókisasszonyok veszik körbe, s gépük kopogásával, olykor pedig sóhajtozásukkal kísérik a költő tragikus szerelmének történetét. Az alaphangul szolgáló írógép-kopogást egy jazzband zenéje egészíti ki (Jemnitz Sándor→ zeneszerző a dobok hangjával a metropolisz lüktetésének ritmusát kívánja éreztetni). A Párizs ég egy szokásos párizsi hétköznapot visz színre: a gazdagok szórakozásait, a munkások szenvedését, a földalattit és egy autóbalesetet. Látszólag értelem nélküli képekből álló kompozíció, amelyek viszont együtt a reménytelenség érzetét keltik a gúnyosan kommentelő régi görög kar kommentárjai mellett.
Ivan Goll Párizsban→ találkozott Tihanyi Lajossal→, aki litográfiát készített a költőről.
Goll, Ivan. „Az új Franciaország”. Ma 4, 5. sz. (1919): 74–77.
Goll, Ivan. „Processzió”. Fordította Székely János. Ma 4, 7. sz. (1919): 148–149.
Goll, Ivan. „Archipenko”. Ma 6, 6. sz. (1921): 71.
Goll, Ivan. „Chaplin – Filmköltemény. Az emberiesség kis mozija”. Fordította Bolgár Imre. Ma 8, 4. sz. (1923): 34–40.
Goll, Ivan. „Ditiramb”. Fordította Reiter Róbert. Ma 3, 12. sz. (1918): 139.
Goll, Ivan. „Gilotin”. Fordította Kassák Lajos. Ma 6, 7. sz. (1921): 94.
Goll, Ivan. „Az idő öngyilkossága”. Fordította Gáspár Endre. Ma 7, 3. sz. (1922): 44.
Goll, Ivan. „A Montparnasse állomása”. Fordította Gáspár Endre. Ma 7, 3. sz. (1922): 44.
Goll, Ivan. „Telefon”. Fordította Gáspár Endre. Ma 7, 3. sz. (1922): 44.
Goll. Ivan. Archipenko. Wien: Horizon–Ma, 1921.
Ernst, Joseph. „»Surréalisme«”. Ma 10, 3–4. sz. (1925): 204.
Gáspár Endre. „Les Cinq Continents. Ivan Goll új lírai világantológiája”. Ma 9, 1. sz. (1923): 99.
------
Altanis-Protzer, Ute. Yvan Goll. Der andere Surrealist der europäischen Avantgarde. München: Grin Verlag, 2016.
Galácz Judit. „S jött a Zöld Szamár és helyesen bőgött… – avagy a dada mint lehetőség a színház újragondolására”. Artmagazin online, https://www.artmagazin.hu/articles/archivum/2581d5735353cc21b44be5b0267663b3.