Goll, Claire

Claire Goll (Klara Liliane Aischmann) (Nürnberg, 1890. október 29. – Párizs, 1977. május 30. ), költő, író, újságíró.

Münchenben nőtt fel jómódú, asszimilált zsidó szülők második gyermekeként. Első, rövidre sikerült házassága után 1917-ben Genfbe→ költözött, ahol orvostudományt és pszichológiát tanult, illetve pacifista újságcikkeket írt. Itt találkozott jövendőbeli második férjével, Yvan (Iwan, Ivan) Goll-lal→, akivel négy évvel később, 1921-ben házasodtak össze. Zürichbe→, majd Asconába mentek, 1919-ben pedig Párizsba→ költöztek. Svájcban→ nagy hatással volt rá az ott gyülekező író- és művésztársaság, Párizsban rendszeresen vendégül látták a francia avantgárd legfontosabb figuráit, és szinte ikonikus párként tartották őket számon. Házasságuk Ywan Goll haláláig (1950) tartott, melyet azonban mindkét oldalról hűtlenségek és egy szakítás is tarkított (Claire Goll 1918-ban szeretője volt Rainer Maria Rilkének→ is, akivel utána is közeli barátok maradtak).

1918-ban egy verseskötettel (Mitwelt) és egy novellagyűjteménnyel debütált (Die Frauen erwachen).

1919-es párizsi letelepedésük után cikkeket (politikai-pacifista publicisztikákat, illetve képzőművészeti, irodalmi, színház-és divatkritikákat) publikált, regények (Une Allemande à Paris, 1924, Une perle, 1929), lírakötetek (például: Lyrische Filme, 1922) jelentek meg tőle. Kiadott közös szerelmes vers-gyűjteményeket is férjével (Poèmes d’amour, Poèmes de jalousie, és Poèmes de la vie et de la mort), lefordított számos kortárs regényt, könyveket szerkesztett. A háború és a náci üldözés elől Amerikába emigráltak, Brooklynban telepedtek le, ahol folytatták munkájukat.

Késői önéletrajzi kötetei (Der gestohlene Himmel [1962] és a Traumtänzerin [1971]) nem kaptak nagyobb figyelmet. Paul Celant plagizálással vádolta meg („Goll Affair”). Leghíresebb (posztumusz) regényében, a Der Neger Jupiter raubt Europa (1987) címűben reflektál korának szexuális és a rasszokhoz kapcsolódó diskurzusaira, illetve a zsidók háború utáni helyzetére.

Franciául és németül egyaránt alkotott.

Az 1920-as években  Claire Goll és férje Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban Kassáknak→ elküldte Bázelben megjelent Lyrische Filme című verskötetének dedikált példányát.

A Mában→ 1922-ben egy vers (Hereroasszonyok dala) jelent meg tőle, illetve Gáspár Endre→ számolt be egy 1923-as recenzióban – két másik könyv mellett – a Claire Goll által szerkesztett Die neue Welt című, amerikai líraantológiáról. A nyugat-afrikai versként feltüntetett szöveg mellett – amely egy idős, az emberek (férfiak) által már semmibe vett asszony sorsát mutatja be – nem is szerzőként tüntették fel Claire Goll nevét („Claire Goll után”), mintha ő csak a „nyugat-afrikaiként” számon tartott költemény közreadója lenne, s a mű mellett a fordító neve sem szerepel. Gáspár Endre hármas kritikájában – miután a Die neue Welt című könyv kapcsán – noha az csak a feleség munkája – csodálattal adózott a Goll-házaspár példaszerű együttműködésének, munkájuk harmóniájának, s az antológia összeállítását egyébként is szép emberi gesztusként értékeli. Bár a forrongó erők dokumentumát látja benne, magukat a szövegeket valójában kicsit idejétmúltnak ítéli (nagyrészt háborús tematika), és a legerősebb, a figyelemre leginkább számot tartó résznek az utolsó, a fekete és indián költők műveit felsorakoztató fejezetet véli.

Goll, Claire. „Hereroasszonyok dala. (Északnyugat-Afrika), Claire Goll után”. Ma 7, 5–6. sz.(1922): 10.

Gáspár Endre. „Három könyv”. Ma 9, 2. sz. (1923): 112.