Difference between revisions of "Adattári adat Q334595"

From wikibase-docker
(Created page with "'''Nov. 9.''' Honderü, ll. félév. 19. sz., 372. Medve Imre: Beszél a fákkal a bús Őszi szél. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Beszédeit megérté a kebel: Mert h...")
 
Line 1: Line 1:
'''Nov. 9.''' Honderü, ll. félév. 19. sz., 372. Medve Imre: Beszél a fákkal a bús Őszi szél. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Beszédeit megérté a kebel: Mert hullnak a sárguló levelek Mindegyíkével egyegy lét vesz el. Pedig mi szép volt a nyíló tavasznak S az érlelő nyárnak dús korszaka Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. 150 1847 A hosszu éjen, hosszak álmaink! De felderülend bájos reggelünk; Midőn igaz propheták énekén Egy igaz lstent ismer kebelünk. Sok századok keserve nyomja lelkünk A tiszta hűség, s honfirény szaka, Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. Szabadság! be sokszor emlegetnek, De nincs ki bírná tiszta képedet. Vérrel bemocskolák oltáridat, Szentségtelenné tették nevedet. Otromba vétkek bő palástja lettél, Elmult a becsületnek fényszaka Leszáll[t] a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hűvös éjszaka. Szent templomodba egy önző csoport Vétkes kezekkel ortüzet vetett, Hogy legyen romja gyászos ravatal A szent jogok ős lstene felett. Sirjál velem honom! te árva nemzet! Hol van dícsőségednek napja? Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. Sirjál velem honom! te árvahon, Még nem pirul a váltság reggele: E nép szivéről még nem olvadott A gyáva önzésnek jégkérge le. Nincs önbecsűlés, és az egyetértés Tettekben dús virágzó korszaka Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka.
+
'''Nov. 9.''' Honderü, ll. félév. 19. sz., 372.  
 +
 
 +
Medve Imre:  
 +
 
 +
''Beszél a fákkal a bús Őszi szél.'' <blockquote>Beszél a fákkal a bús őszi szél,  
 +
 
 +
Beszédeit megérté a kebel:  
 +
 
 +
Mert hullnak a sárguló levelek  
 +
 
 +
Mindegyíkével egyegy lét vesz el.  
 +
 
 +
Pedig mi szép volt a nyíló tavasznak  
 +
 
 +
S az érlelő nyárnak dús korszaka  
 +
 
 +
Leszállt a multnak pusztító ölébe,  
 +
 
 +
Hosszu az őszi hüvös éjszaka.</blockquote>
 +
 
 +
 
 +
A hosszu éjen, hosszak álmaink! De felderülend bájos reggelünk; Midőn igaz propheták énekén Egy igaz lstent ismer kebelünk. Sok századok keserve nyomja lelkünk A tiszta hűség, s honfirény szaka, Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. Szabadság! be sokszor emlegetnek, De nincs ki bírná tiszta képedet. Vérrel bemocskolák oltáridat, Szentségtelenné tették nevedet. Otromba vétkek bő palástja lettél, Elmult a becsületnek fényszaka Leszáll[t] a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hűvös éjszaka. Szent templomodba egy önző csoport Vétkes kezekkel ortüzet vetett, Hogy legyen romja gyászos ravatal A szent jogok ős lstene felett. Sirjál velem honom! te árva nemzet! Hol van dícsőségednek napja? Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. Sirjál velem honom! te árvahon, Még nem pirul a váltság reggele: E nép szivéről még nem olvadott A gyáva önzésnek jégkérge le. Nincs önbecsűlés, és az egyetértés Tettekben dús virágzó korszaka Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka.

Revision as of 05:19, 7 June 2023

Nov. 9. Honderü, ll. félév. 19. sz., 372.

Medve Imre:

Beszél a fákkal a bús Őszi szél.

Beszél a fákkal a bús őszi szél,

Beszédeit megérté a kebel:

Mert hullnak a sárguló levelek

Mindegyíkével egyegy lét vesz el.

Pedig mi szép volt a nyíló tavasznak

S az érlelő nyárnak dús korszaka

Leszállt a multnak pusztító ölébe,

Hosszu az őszi hüvös éjszaka.


A hosszu éjen, hosszak álmaink! De felderülend bájos reggelünk; Midőn igaz propheták énekén Egy igaz lstent ismer kebelünk. Sok századok keserve nyomja lelkünk A tiszta hűség, s honfirény szaka, Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. Szabadság! be sokszor emlegetnek, De nincs ki bírná tiszta képedet. Vérrel bemocskolák oltáridat, Szentségtelenné tették nevedet. Otromba vétkek bő palástja lettél, Elmult a becsületnek fényszaka Leszáll[t] a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hűvös éjszaka. Szent templomodba egy önző csoport Vétkes kezekkel ortüzet vetett, Hogy legyen romja gyászos ravatal A szent jogok ős lstene felett. Sirjál velem honom! te árva nemzet! Hol van dícsőségednek napja? Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. Sirjál velem honom! te árvahon, Még nem pirul a váltság reggele: E nép szivéről még nem olvadott A gyáva önzésnek jégkérge le. Nincs önbecsűlés, és az egyetértés Tettekben dús virágzó korszaka Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka.