Difference between revisions of "Orbán Dezső"

Latest revision as of 11:32, 22 April 2025

Orbán Dezső (Győr, 1884. november 26. – Sydney, 1986. október 5.) festőművész, grafikus. A budapesti egyetemen matematika szakos hallgató volt, közben – osztálytársa, Gulácsy Lajos tanácsára – beadott egy képet a Műcsarnokba, amelyet 1903-ban kiállítottak (1905-ben és 1906-ban szerepelt képekkel itt, illetve a Nemzeti Szalon kiállításain). Az egyetem elvégzése után Párizsba utazott, szobatársa Berény Róbert volt. Rövid ideig a Julián Magánakadémia hallgatója volt, többször megfordult Gertrude Stein szalonjában. Budapesten az ő műtermében alakult meg a Keresők társasága (a Nyolcak elődje), több képpel is részt vett a Nyolcak kiállításain, majd 1913-ban a Művészház nemzetközi kiállításán, majd 1914-ben a bécsi Künstlerhausban is kiállított képet. 1917 áprilisában rendezte első önálló kiállítását, majd rövid időre csatlakozott Kassákékhoz: a Ma→ második 1917 decemberi tárlatán szerepelt volna képekkel, de ahogy erről Kassák→ az Egy ember életében beszámolt, ez egybeesett egy másik kiállításával, így mindkét vásznát Orbán rendelkezésére bocsátották. (A lapot az önálló tárlatról Kassák tudósította, aki szerint Orbán naturalista indíttatású, a Nyolcak csoportjából legkiemelkedőbbnek tekintett festészete „holtpontra jutott”.) 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezhetett kiállítást, egy évvel később a Tanácsköztársaság alatt részt vett a Művészeti Direktórium munkájában. Szerepvállalása miatt nem érte retorzió, az 1920-as években több kiállítása is volt, 1925-1926-ban Párizsba utazott. Az évtized végén képeit külföldön is bemutatták, Barcelonában aranyérmet nyert egy nemzetközi kiállításon (1929). 1931-ben megalapította az ATELIER Művészeti Tervező és Műhely Iskolát, ahol képzőművészeti és iparművészeti képzéseket tartottak (a növendékek munkáiból külső helyszínen először 1938-ban rendeztek nagysikerű tárlatot). Orbán 1939-ben Ausztráliába emigrált, és gyorsan alkalmazkodott az új körülményekhez: 1942-ben már önálló tárlata nyílt, új művészeti iskolát indított. Oktatói-művészeti elveit 1957-ben és 1968-ban foglalta könyvekbe (A Layman’s Guide to Creative Art, Understanding Art). Kapcsolata nem szakadt meg teljesen szülőhazájával, egyszer hazalátogatott és szerepelt a Műcsarnok külföldi alkotókat bemutató kiállításán is.

Kassák Lajos. „Tárlatok”. Ma 2, 7. sz. (1917): 114–115.

Passuth Krisztina. Orbán Dezső. Budapest: Corvina, 1977.

@@ Line 1: / Line 1: @@
-'''Orbán Dezső''' (Győr, 1884. november 26. – Sydney, 1986. október 5.), festőművész, grafikus. A budapesti egyetemen matematika szakos hallgató volt, közben – osztálytársa, Gulácsy Lajos tanácsára – beadott egy képet a Műcsarnokba, amelyet 1903-ban kiállítottak (1905-ben és 1906-ban szerepelt képekkel itt, illetve a Nemzeti Szalon kiállításain). Az egyetem elvégzése után Párizsba utazott, szobatársa Berény Róbert volt. Rövid ideig a Julián Magánakadémia hallgatója volt, többször megfordult Gertrude Stein szalonjában. Budapesten az ő műtermében alakult meg a Keresők társasága (a Nyolcak elődje), több képpel is részt vett a Nyolcak kiállításain, majd 1913-ban a Művészház nemzetközi kiállításán, majd 1914-ben a bécsi Künstlerhausban is kiállított képet. 1917 áprilisában rendezte első önálló kiállítását, majd rövid időre csatlakozott Kassákékhoz: a ''Ma'' második 1917 decemberi tárlatán szerepelt volna képekkel, de ahogy erről Kassák az ''Egy ember életé''ben beszámolt, ez egybeesett egy másik kiállításával, így mindkét vásznát Orbán rendelkezésére bocsátották. (A lapot az önálló tárlatról Kassák tudósította, aki szerint Orbán naturalista indíttatású, a Nyolcak csoportjából legkiemelkedőbbnek tekintett festészete „holtpontra jutott”.) 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezhetett kiállítást, egy évvel később a Tanácsköztársaság alatt részt vett a Művészeti Direktórium munkájában. Szerepvállalása miatt nem érte retorzió, az 1920-as években több kiállítása is volt, 1925-1926-ban Párizsba utazott. Az évtized végén képeit külföldön is bemutatták, Barcelonában aranyérmet nyert egy nemzetközi kiállításon (1929). 1931-ben megalapította az ATELIER Művészeti Tervező és Műhely Iskolát, ahol képzőművészeti és iparművészeti képzéseket tartottak (a növendékek munkáiból külső helyszínen először 1938-ban rendeztek nagysikerű tárlatot). Orbán 1939-ben Ausztráliába emigrált, és gyorsan alkalmazkodott az új körülményekhez: 1942-ben már önálló tárlata nyílt, új művészeti iskolát indított. Oktatói-művészeti elveit 1957-ben és 1968-ban foglalta könyvekbe (''A Layman’s Guide to Creative Art'', ''Understanding Art''). Kapcsolata nem szakadt meg teljesen szülőhazájával, egyszer hazalátogatott és szerepelt a Műcsarnok külföldi alkotókat bemutató kiállításán is.
+'''Orbán Dezső''' (Győr, 1884. november 26. – Sydney, 1986. október 5.) festőművész, grafikus. A budapesti egyetemen matematika szakos hallgató volt, közben – osztálytársa, Gulácsy Lajos tanácsára – beadott egy képet a Műcsarnokba, amelyet 1903-ban kiállítottak (1905-ben és 1906-ban szerepelt képekkel itt, illetve a Nemzeti Szalon kiállításain). Az egyetem elvégzése után Párizsba utazott, szobatársa Berény Róbert volt. Rövid ideig a Julián Magánakadémia hallgatója volt, többször megfordult Gertrude Stein szalonjában. Budapesten az ő műtermében alakult meg a Keresők társasága (a Nyolcak elődje), több képpel is részt vett a Nyolcak kiállításain, majd 1913-ban a Művészház nemzetközi kiállításán, majd 1914-ben a bécsi Künstlerhausban is kiállított képet. 1917 áprilisában rendezte első önálló kiállítását, majd rövid időre csatlakozott Kassákékhoz: a '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' második 1917 decemberi tárlatán szerepelt volna képekkel, de ahogy erről '''[[Item:Q45937|Kassák]]<code>→</code>''' az ''Egy ember életé''ben beszámolt, ez egybeesett egy másik kiállításával, így mindkét vásznát Orbán rendelkezésére bocsátották. (A lapot az önálló tárlatról Kassák tudósította, aki szerint Orbán naturalista indíttatású, a Nyolcak csoportjából legkiemelkedőbbnek tekintett festészete „holtpontra jutott”.) 1918-ban az Ernst Múzeumban rendezhetett kiállítást, egy évvel később a Tanácsköztársaság alatt részt vett a Művészeti Direktórium munkájában. Szerepvállalása miatt nem érte retorzió, az 1920-as években több kiállítása is volt, 1925-1926-ban Párizsba utazott. Az évtized végén képeit külföldön is bemutatták, Barcelonában aranyérmet nyert egy nemzetközi kiállításon (1929). 1931-ben megalapította az ATELIER Művészeti Tervező és Műhely Iskolát, ahol képzőművészeti és iparművészeti képzéseket tartottak (a növendékek munkáiból külső helyszínen először 1938-ban rendeztek nagysikerű tárlatot). Orbán 1939-ben Ausztráliába emigrált, és gyorsan alkalmazkodott az új körülményekhez: 1942-ben már önálló tárlata nyílt, új művészeti iskolát indított. Oktatói-művészeti elveit 1957-ben és 1968-ban foglalta könyvekbe ''(A Layman’s Guide to Creative Art'', ''Understanding Art)''. Kapcsolata nem szakadt meg teljesen szülőhazájával, egyszer hazalátogatott és szerepelt a Műcsarnok külföldi alkotókat bemutató kiállításán is.
-Kassák Lajos. „Tárlatok”. MA 2, 7. sz. (1917): 114-115.
+Kassák Lajos. „Tárlatok”. ''Ma'' 2, 7. sz. (1917): 114–115.
 Passuth Krisztina. ''Orbán Dezső''. Budapest: Corvina, 1977.
 [[Category:KASInet]]