Difference between revisions of "Goll, Claire"
(Created page with "Claire Goll (Klara Liliane Aischmann) (Nuremberg, 1890. október 29. – Párizs, 1977. május 30. ), költő, író, újságíró. Münchenben nőtt fel jómódú, asszimil...") |
|||
| (7 intermediate revisions by 3 users not shown) | |||
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | Claire Goll (Klara Liliane Aischmann) ( | + | '''[[Item:Q334126|Claire Goll]]''' (Klara Liliane Aischmann) ('''[[Item:Q15246|Nürnberg]]''', 1890. október 29. – '''[[Item:Q131|Párizs]]''', 1977. május 30. ), költő, író, újságíró. |
| − | Münchenben nőtt fel jómódú, asszimilált zsidó szülők második gyermekeként. Első, rövidre sikerült házassága után 1917-ben | + | Münchenben nőtt fel jómódú, asszimilált zsidó szülők második gyermekeként. Első, rövidre sikerült házassága után 1917-ben '''[[Item:Q11371|Genf]]'''be'''<code>→</code>''' költözött, ahol orvostudományt és pszichológiát tanult, illetve pacifista újságcikkeket írt. Itt találkozott jövendőbeli második férjével, '''[[Item:Q334152|Yvan (Iwan, Ivan) Goll]]'''-lal'''<code>[https://itidata.abtk.hu/wiki/Ivan_Goll →]</code>''', akivel négy évvel később, 1921-ben házasodtak össze. '''[[Item:Q220|Zürich]]'''be'''<code>→</code>''', majd Asconába mentek, 1919-ben pedig '''[[Item:Q131|Párizs]]'''ba'''<code>→</code>''' költöztek. '''[[Item:Q221|Svájc]]'''ban'''<code>→</code>''' nagy hatással volt rá az ott gyülekező író- és művésztársaság, Párizsban rendszeresen vendégül látták a francia avantgárd legfontosabb figuráit, és szinte ikonikus párként tartották őket számon. Házasságuk Ywan Goll haláláig (1950) tartott, melyet azonban mindkét oldalról hűtlenségek és egy szakítás is tarkított (Claire Goll 1918-ban szeretője volt '''[[Item:Q25867|Rainer Maria Rilké]]'''nek'''<code>→</code>''' is, akivel utána is közeli barátok maradtak). |
| − | 1918-ban egy verseskötettel (Mitwelt) és egy novellagyűjteménnyel debütált (Die Frauen erwachen). | + | 1918-ban egy verseskötettel ''(Mitwelt)'' és egy novellagyűjteménnyel debütált ''(Die Frauen erwachen)''. |
| − | 1919-es párizsi letelepedésük után cikkeket (politikai-pacifista publicisztikákat, illetve képzőművészeti, irodalmi, színház-és divatkritikákat) publikált, regények (Une Allemande à Paris, 1924, Une perle, 1929), lírakötetek (például: Lyrische Filme, 1922) jelentek meg tőle. Kiadott közös szerelmes vers-gyűjteményeket is férjével (Poèmes d’amour, Poèmes de jalousie, és Poèmes de la vie et de la mort), lefordított számos kortárs regényt, könyveket szerkesztett. A háború és a náci üldözés elől Amerikába emigráltak, Brooklynban telepedtek le, ahol folytatták munkájukat. | + | 1919-es párizsi letelepedésük után cikkeket (politikai-pacifista publicisztikákat, illetve képzőművészeti, irodalmi, színház-és divatkritikákat) publikált, regények (''Une Allemande à Paris,'' 1924, ''Une perle,'' 1929), lírakötetek (például: ''Lyrische Filme,'' 1922) jelentek meg tőle. Kiadott közös szerelmes vers-gyűjteményeket is férjével ''(Poèmes d’amour, Poèmes de jalousie,'' és ''Poèmes de la vie et de la mort),'' lefordított számos kortárs regényt, könyveket szerkesztett. A háború és a náci üldözés elől Amerikába emigráltak, Brooklynban telepedtek le, ahol folytatták munkájukat. |
| − | Késői önéletrajzi kötetei (Der gestohlene Himmel [1962] | + | Késői önéletrajzi kötetei (''Der gestohlene Himmel'' [1962] és a ''Traumtänzerin'' [1971]) nem kaptak nagyobb figyelmet. Paul Celant plagizálással vádolta meg („Goll Affair”). Leghíresebb (posztumusz) regényében, a ''Der Neger Jupiter raubt Europa'' (1987) címűben reflektál korának szexuális és a rasszokhoz kapcsolódó diskurzusaira, illetve a zsidók háború utáni helyzetére. |
Franciául és németül egyaránt alkotott. | Franciául és németül egyaránt alkotott. | ||
| − | Az | + | Az 1920-as években Claire Goll és férje Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban '''[[Item:Q45937|Kassák]]'''nak'''<code>→</code>''' elküldte Bázelben megjelent ''Lyrische Filme'' című verskötetének dedikált példányát. |
| − | A | + | A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ban'''<code>→</code>''' 1922-ben egy vers ''(Hereroasszonyok dala)'' jelent meg tőle, illetve '''[[Item:Q145418|Gáspár Endre]]<code>→</code>''' számolt be egy 1923-as recenzióban – két másik könyv mellett – a Claire Goll által szerkesztett ''Die neue Welt'' című, amerikai líraantológiáról. A nyugat-afrikai versként feltüntetett szöveg mellett – amely egy idős, az emberek (férfiak) által már semmibe vett asszony sorsát mutatja be – nem is szerzőként tüntették fel Claire Goll nevét („Claire Goll után”), mintha ő csak a „nyugat-afrikaiként” számon tartott költemény közreadója lenne, s a mű mellett a fordító neve sem szerepel. Gáspár Endre hármas kritikájában, miután a ''Die neue Welt'' című könyv kapcsán – noha az csak a feleség munkája – csodálattal adózott a Goll-házaspár példaszerű együttműködésének, munkájuk harmóniájának, az antológia összeállítását szép emberi gesztusként értékeli. Bár a forrongó erők dokumentumát látja benne, magukat a szövegeket valójában kicsit idejétmúltnak ítéli (nagyrészt háborús tematika), és a legerősebb, a figyelemre leginkább számot tartó résznek az utolsó, a fekete és indián költők műveit felsorakoztató fejezetet véli. |
| − | Goll, Claire. „Hereroasszonyok dala. (Északnyugat-Afrika), Claire Goll után”. Ma 7, | + | Goll, Claire. „Hereroasszonyok dala. (Északnyugat-Afrika), Claire Goll után”. Ma 7, 5–6. sz.(1922): 10. |
Gáspár Endre. „Három könyv”. Ma 9, 2. sz. (1923): 112. | Gáspár Endre. „Három könyv”. Ma 9, 2. sz. (1923): 112. | ||
| + | |||
| + | |||
| + | |||
| + | „Claire Goll”. ''Jewish Women Archive''. https://jwa.org/encyclopedia/article/goll-claire. | ||
| + | |||
| + | ''Yvan und Claire Goll. Bücher und Bilder''. Mainz: Gutenberg-Museum, 1973. | ||
| + | |||
| + | Stefanescu, Alina. „Yvan Goll, Claire, surrealism, and Paris”. https://www.alinastefanescuwriter.com/blog/category/books. | ||
| + | [[Category:KASInet]] | ||
Latest revision as of 15:23, 3 January 2024
Claire Goll (Klara Liliane Aischmann) (Nürnberg, 1890. október 29. – Párizs, 1977. május 30. ), költő, író, újságíró.
Münchenben nőtt fel jómódú, asszimilált zsidó szülők második gyermekeként. Első, rövidre sikerült házassága után 1917-ben Genfbe→ költözött, ahol orvostudományt és pszichológiát tanult, illetve pacifista újságcikkeket írt. Itt találkozott jövendőbeli második férjével, Yvan (Iwan, Ivan) Goll-lal→, akivel négy évvel később, 1921-ben házasodtak össze. Zürichbe→, majd Asconába mentek, 1919-ben pedig Párizsba→ költöztek. Svájcban→ nagy hatással volt rá az ott gyülekező író- és művésztársaság, Párizsban rendszeresen vendégül látták a francia avantgárd legfontosabb figuráit, és szinte ikonikus párként tartották őket számon. Házasságuk Ywan Goll haláláig (1950) tartott, melyet azonban mindkét oldalról hűtlenségek és egy szakítás is tarkított (Claire Goll 1918-ban szeretője volt Rainer Maria Rilkének→ is, akivel utána is közeli barátok maradtak).
1918-ban egy verseskötettel (Mitwelt) és egy novellagyűjteménnyel debütált (Die Frauen erwachen).
1919-es párizsi letelepedésük után cikkeket (politikai-pacifista publicisztikákat, illetve képzőművészeti, irodalmi, színház-és divatkritikákat) publikált, regények (Une Allemande à Paris, 1924, Une perle, 1929), lírakötetek (például: Lyrische Filme, 1922) jelentek meg tőle. Kiadott közös szerelmes vers-gyűjteményeket is férjével (Poèmes d’amour, Poèmes de jalousie, és Poèmes de la vie et de la mort), lefordított számos kortárs regényt, könyveket szerkesztett. A háború és a náci üldözés elől Amerikába emigráltak, Brooklynban telepedtek le, ahol folytatták munkájukat.
Késői önéletrajzi kötetei (Der gestohlene Himmel [1962] és a Traumtänzerin [1971]) nem kaptak nagyobb figyelmet. Paul Celant plagizálással vádolta meg („Goll Affair”). Leghíresebb (posztumusz) regényében, a Der Neger Jupiter raubt Europa (1987) címűben reflektál korának szexuális és a rasszokhoz kapcsolódó diskurzusaira, illetve a zsidók háború utáni helyzetére.
Franciául és németül egyaránt alkotott.
Az 1920-as években Claire Goll és férje Kassák Lajossal is kapcsolatba került. Claire Goll 1923-ban Kassáknak→ elküldte Bázelben megjelent Lyrische Filme című verskötetének dedikált példányát.
A Mában→ 1922-ben egy vers (Hereroasszonyok dala) jelent meg tőle, illetve Gáspár Endre→ számolt be egy 1923-as recenzióban – két másik könyv mellett – a Claire Goll által szerkesztett Die neue Welt című, amerikai líraantológiáról. A nyugat-afrikai versként feltüntetett szöveg mellett – amely egy idős, az emberek (férfiak) által már semmibe vett asszony sorsát mutatja be – nem is szerzőként tüntették fel Claire Goll nevét („Claire Goll után”), mintha ő csak a „nyugat-afrikaiként” számon tartott költemény közreadója lenne, s a mű mellett a fordító neve sem szerepel. Gáspár Endre hármas kritikájában, miután a Die neue Welt című könyv kapcsán – noha az csak a feleség munkája – csodálattal adózott a Goll-házaspár példaszerű együttműködésének, munkájuk harmóniájának, az antológia összeállítását szép emberi gesztusként értékeli. Bár a forrongó erők dokumentumát látja benne, magukat a szövegeket valójában kicsit idejétmúltnak ítéli (nagyrészt háborús tematika), és a legerősebb, a figyelemre leginkább számot tartó résznek az utolsó, a fekete és indián költők műveit felsorakoztató fejezetet véli.
Goll, Claire. „Hereroasszonyok dala. (Északnyugat-Afrika), Claire Goll után”. Ma 7, 5–6. sz.(1922): 10.
Gáspár Endre. „Három könyv”. Ma 9, 2. sz. (1923): 112.
„Claire Goll”. Jewish Women Archive. https://jwa.org/encyclopedia/article/goll-claire.
Yvan und Claire Goll. Bücher und Bilder. Mainz: Gutenberg-Museum, 1973.
Stefanescu, Alina. „Yvan Goll, Claire, surrealism, and Paris”. https://www.alinastefanescuwriter.com/blog/category/books.