Difference between revisions of "Adattári adat Q336057"

Latest revision as of 06:10, 15 June 2023

104.

Petőfiné Szendrey Júlia –Szendrey Ignáchoz [Töredék]

[1847 végén.]

– – – – Még arról szól édes apám, hogy egykedvűen távoztam el hazulról, minden megilletődés nélkül. Hogy ez úgy látszott, igen természetes; a büszkeség adott erre erőt nekem. Bocsásson meg kedves atyám, hogy e szót használom, és bocsásson meg, ha megsérteném következő nyilatkozatommal, mit szeretnék elkerülni, hogy maradjon e kínos mult födve, miként azért éppen előbb esdettem... de szükséges, mert fáj, hogy ez elváláskori egykedvűségemet szeretethiánynak magyarázzák szüleim. Tehát: látva milly hidegen, megvetően bánnak édes apám és anyám Sándorommal, jövendő férjemmel, ki iránti szerelmem adta egyedül az erőt le nem roskadni annyi küzdés alatt, őt láttam illy helyzetben, ki minden szegénysége, nélkülözései mellett soha megvetést, megaláztatást nem türt és nem tűrhet soha, már mint költő sem, ha egyéb tulajdonságait nem nézzük is – őt láttam illy helyzetben, férjemet, kit áldani annyi mint engem áldani, kit eltaszítni annyi mint engem eltaszítni – ezt látva önkénytelenül éreztem, hogy csak csüggedetlenségemmel pótolhatom ki neki, mit más részről szenvedett. És ő ölelve közeledett édes apámhoz és visszaútasíttatott – ekkor összehuzódni éreztem szívemet, és keserű gyönyört éreztem vidám arccal jó kedvvel távozni onnan, hova talán többé vissza nem térhetek.

@@ Line 1: / Line 1: @@
-'''104.''' K: jelenleg ismeretlen helyen. (Fénymásolata MDSzJ. a könyv végén közölt fakszimile-gyűjtemény VIII. oldala.) P kézírása. M: MDSZJ 253; VP 5. k., 185.
+'''104.'''
-A levél (amelynek Szendrey Júlia tollából való kézirata nem maradt fenn, s amelynek szövegéből így mindössze a közölt részletet ismerjük) 1847 utolsó napjaiban íródhatott, mert Szendrey Ignác 1848. jan. 6-án már válaszolt rá. (L. a 105. sz. levelet.) Ma már nem lehet eldönteni, hogy a rendelkezésünkre álló kézirat P eredeti fogalmazása-e, amelyet Júlia levele megírásánál felhasznált, vagy ellenkezőleg: P által utólag készített másolat.
+''Petőfiné Szendrey Júlia –Szendrey Ignáchoz [Töredék]''
+[1847 végén.]
+– – – – Még arról szól édes apám, hogy egykedvűen távoztam el hazulról, minden megilletődés nélkül. Hogy ez úgy látszott, igen természetes; a büszkeség adott erre erőt nekem. Bocsásson meg kedves atyám, hogy e szót használom, és bocsásson meg, ha megsérteném következő nyilatkozatommal, mit szeretnék elkerülni, hogy maradjon e kínos mult födve, miként azért éppen előbb esdettem... de szükséges, mert fáj, hogy ez elváláskori egykedvűségemet szeretethiánynak magyarázzák szüleim. Tehát: látva milly hidegen, megvetően bánnak édes apám és anyám Sándorommal, jövendő férjemmel, ki iránti szerelmem adta egyedül az erőt le nem roskadni annyi küzdés alatt, őt láttam illy helyzetben, ki minden szegénysége, nélkülözései mellett soha megvetést, megaláztatást nem türt és nem tűrhet soha, már mint költő sem, ha egyéb tulajdonságait nem nézzük is – őt láttam illy helyzetben, férjemet, kit áldani annyi mint engem áldani, kit eltaszítni annyi mint engem eltaszítni – ezt látva önkénytelenül éreztem, hogy csak csüggedetlenségemmel pótolhatom ki neki, mit más részről szenvedett. És ő ölelve közeledett édes apámhoz és visszaútasíttatott – ekkor összehuzódni éreztem szívemet, és keserű gyönyört éreztem vidám arccal jó kedvvel távozni onnan, hova talán többé vissza nem térhetek.