Difference between revisions of "Adattári adat Q334595"
(Created page with "'''Nov. 9.''' Honderü, ll. félév. 19. sz., 372. Medve Imre: Beszél a fákkal a bús Őszi szél. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Beszédeit megérté a kebel: Mert h...") |
|||
(One intermediate revision by the same user not shown) | |||
Line 1: | Line 1: | ||
− | '''Nov. 9.''' Honderü, ll. félév. 19. sz., 372. Medve Imre: Beszél a fákkal a bús Őszi szél. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Beszédeit megérté a kebel: Mert hullnak a sárguló levelek Mindegyíkével egyegy lét vesz el. Pedig mi szép volt a nyíló tavasznak S az érlelő nyárnak dús korszaka Leszállt a multnak pusztító ölébe, Hosszu az őszi hüvös éjszaka. | + | '''Nov. 9.''' Honderü, ll. félév. 19. sz., 372. |
+ | |||
+ | Medve Imre: | ||
+ | |||
+ | ''Beszél a fákkal a bús Őszi szél.'' | ||
+ | |||
+ | <blockquote>Beszél a fákkal a bús őszi szél, | ||
+ | |||
+ | Beszédeit megérté a kebel: | ||
+ | |||
+ | Mert hullnak a sárguló levelek | ||
+ | |||
+ | Mindegyíkével egyegy lét vesz el. | ||
+ | |||
+ | Pedig mi szép volt a nyíló tavasznak | ||
+ | |||
+ | S az érlelő nyárnak dús korszaka | ||
+ | |||
+ | Leszállt a multnak pusztító ölébe, | ||
+ | |||
+ | Hosszu az őszi hüvös éjszaka.</blockquote> | ||
+ | |||
+ | |||
+ | |||
+ | A hosszu éjen, hosszak álmaink! | ||
+ | |||
+ | De felderülend bájos reggelünk; | ||
+ | |||
+ | Midőn igaz propheták énekén | ||
+ | |||
+ | Egy igaz lstent ismer kebelünk. | ||
+ | |||
+ | Sok századok keserve nyomja lelkünk | ||
+ | |||
+ | A tiszta hűség, s honfirény szaka, | ||
+ | |||
+ | Leszállt a multnak pusztító ölébe, | ||
+ | |||
+ | Hosszu az őszi hüvös éjszaka. | ||
+ | |||
+ | Szabadság! be sokszor emlegetnek, | ||
+ | |||
+ | De nincs ki bírná tiszta képedet. | ||
+ | |||
+ | Vérrel bemocskolák oltáridat, | ||
+ | |||
+ | Szentségtelenné tették nevedet. | ||
+ | |||
+ | Otromba vétkek bő palástja lettél, | ||
+ | |||
+ | Elmult a becsületnek fényszaka | ||
+ | |||
+ | Leszáll[t] a multnak pusztító ölébe, | ||
+ | |||
+ | Hosszu az őszi hűvös éjszaka. | ||
+ | |||
+ | Szent templomodba egy önző csoport | ||
+ | |||
+ | Vétkes kezekkel ortüzet vetett, | ||
+ | |||
+ | Hogy legyen romja gyászos ravatal | ||
+ | |||
+ | A szent jogok ős lstene felett. | ||
+ | |||
+ | Sirjál velem honom! te árva nemzet! | ||
+ | |||
+ | Hol van dicsőségednek napja? | ||
+ | |||
+ | Leszállt a multnak pusztító ölébe, | ||
+ | |||
+ | Hosszu az őszi hüvös éjszaka. | ||
+ | |||
+ | Sirjál velem honom! te árvahon, | ||
+ | |||
+ | Még nem pirul a váltság reggele: | ||
+ | |||
+ | E nép szivéről még nem olvadott | ||
+ | |||
+ | A gyáva önzésnek jégkérge le. | ||
+ | |||
+ | Nincs önbecsülés, és az egyetértés | ||
+ | |||
+ | Tettekben dús virágzó korszaka | ||
+ | |||
+ | Leszállt a multnak pusztító ölébe, | ||
+ | |||
+ | Hosszu az őszi hüvös éjszaka. |
Latest revision as of 05:39, 7 June 2023
Nov. 9. Honderü, ll. félév. 19. sz., 372.
Medve Imre:
Beszél a fákkal a bús Őszi szél.
Beszél a fákkal a bús őszi szél,
Beszédeit megérté a kebel:
Mert hullnak a sárguló levelek
Mindegyíkével egyegy lét vesz el.
Pedig mi szép volt a nyíló tavasznak
S az érlelő nyárnak dús korszaka
Leszállt a multnak pusztító ölébe,
Hosszu az őszi hüvös éjszaka.
A hosszu éjen, hosszak álmaink!
De felderülend bájos reggelünk;
Midőn igaz propheták énekén
Egy igaz lstent ismer kebelünk.
Sok századok keserve nyomja lelkünk
A tiszta hűség, s honfirény szaka,
Leszállt a multnak pusztító ölébe,
Hosszu az őszi hüvös éjszaka.
Szabadság! be sokszor emlegetnek,
De nincs ki bírná tiszta képedet.
Vérrel bemocskolák oltáridat,
Szentségtelenné tették nevedet.
Otromba vétkek bő palástja lettél,
Elmult a becsületnek fényszaka
Leszáll[t] a multnak pusztító ölébe,
Hosszu az őszi hűvös éjszaka.
Szent templomodba egy önző csoport
Vétkes kezekkel ortüzet vetett,
Hogy legyen romja gyászos ravatal
A szent jogok ős lstene felett.
Sirjál velem honom! te árva nemzet!
Hol van dicsőségednek napja?
Leszállt a multnak pusztító ölébe,
Hosszu az őszi hüvös éjszaka.
Sirjál velem honom! te árvahon,
Még nem pirul a váltság reggele:
E nép szivéről még nem olvadott
A gyáva önzésnek jégkérge le.
Nincs önbecsülés, és az egyetértés
Tettekben dús virágzó korszaka
Leszállt a multnak pusztító ölébe,
Hosszu az őszi hüvös éjszaka.