Difference between revisions of "Gáspár Endre"
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', Bourgeois, Carlos | + | '''Gáspár Endre''' ('''Debrecen''', 1897. január 22. – '''Budapest''', 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után ''A Hírlap'' munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a ''Népakarat'' szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát '''[[Item:Q45937|Kassák]]'''ról'''<code>→</code>''' (''Kassák Lajos az ember és munkája'', Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (''Gáspár Endre emlékének''). Gáspár Endre fordította a '''''Der Sturm<code>→</code>''''' „''Ma''-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a '''''2×2<code>→</code>''''' egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A '''''[[Item:Q336957|Má]]'''''ba'''<code>→</code>''' németül is publikált (pl. ''Vom alten bis zum neuen Gedicht'', 1923/8), de 1921-től többek között '''Borges<code>→</code>''', '''Bourgeois<code>→</code>''', '''Carlos Williams<code>→</code>''', '''Cowley<code>→</code>''', '''Folgore<code>→</code>''', '''Claire<code>→</code>''' és '''Ivan Goll<code>→</code>''', '''Marinetti<code>→</code>''', '''Micić<code>→</code>''', '''Rivas<code>→</code>''', '''Sauvage<code>→</code>''', '''Suschny<code>→</code>''', '''Tzara<code>→</code>''' verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi ''Diogenes''be számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a ''Bécsi Magyar Újság''ban is. A '''''Dokumentum'''''ba'''→''' ''A kritika krízise'' címmel írt tanulmányt (1926), a ''Kortárs''ban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain. |
Revision as of 15:45, 3 January 2024
Gáspár Endre (Debrecen, 1897. január 22. – Budapest, 1955. április 15.) műfordító, író, újságíró, József Attila-díjas (1953). Szülővárosában folytatott egyetemi tanulmányai után A Hírlap munkatársa, majd a Tanácsköztársaság alatt a Népakarat szerkesztője volt. A román hadsereg bevonulása után a fővárosba, innen a kommün bukása után Pozsonyba, majd Bécsbe emigrált, utóbbi helyen dolgozott színházi fordítóként 1938-ig, amikor az Anschlusst követően letartóztatták. Ezután visszaköltözött Budapestre. 1944-ben deportálták. Tizennégy nyelven fordított magyarra, több száz könyvet fordított németre – a havi „penzuma” bécsi évei alatt állítólag két regény volt, de haldoklásának napjaiban is folyamatosan dolgozott. Ő írta az első monográfiát Kassákról→ (Kassák Lajos az ember és munkája, Bécs, Julius Fischer, 1924), aki verset írt emigráns bajtársa és barátja emlékére (Gáspár Endre emlékének). Gáspár Endre fordította a Der Sturm→ „Ma-számába” a magyar költők verseit (1924/2), a 2×2→ egyetlen megjelent számának felét ő szerkesztette: ebbe a blokkba az ő válogatásába kerültek be szerzők, ezen kívül irodalmi szemlét írt francia, német, olasz és angol művekről, illetve Cocteau négy versét tolmácsolta. 1926-ban Párizsban felolvasott a maisták előadóestjén. A Mába→ németül is publikált (pl. Vom alten bis zum neuen Gedicht, 1923/8), de 1921-től többek között Borges→, Bourgeois→, Carlos Williams→, Cowley→, Folgore→, Claire→ és Ivan Goll→, Marinetti→, Micić→, Rivas→, Sauvage→, Suschny→, Tzara→ verseit és tanulmányait fordította. Ausztriai tartózkodása alatt a bécsi Diogenesbe számos Ady-verset fordított angolra, de publikált a Bécsi Magyar Újságban is. A Dokumentumba→ A kritika krízise címmel írt tanulmányt (1926), a Kortársban is jelentek meg írásai és fordításai 1947–48-ban. Minden műnemből és műfajból fordított, 1948 után külföldi szocialista realista szövegek is megszólaltak tolmácsolásában a különböző fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok hasábjain.
G. E. [Gáspár Endre]. „A MA jubileumi száma”. Bécsi Magyar Újság, 1922. május 13., 6.
g. e. [Gáspár Endre]. „Francia, német, olasz és angol szemle”. 2×2 1, 1. sz. (1922): 59–63.
Gáspár Endre. „Útban az új etika felé”. Ma 8, 2-3. sz. (1922): 23–28.
Gáspár Endre. Kassák Lajos az ember és munkája. Bécs: Julius Fischer, 1924.
Gáspár Endre. „A kritika krízise”. Dokumentum 1, 1. sz. (1926): 24–27.