Difference between revisions of "Acél Pál"
| (15 intermediate revisions by 2 users not shown) | |||
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | Acél Pál (Aczél Pál) (Siófok, | + | [[Item:Q237694|Acél Pál]] (Aczél Pál) ([https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q311 '''Siófok'''], 1885 – '''Hamburg''', 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az ''Ecce homo: egy történet háromszor'' című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a [https://itidata.abtk.hu/wiki/Item:Q155 '''Nyugat''']ban[https://itidata.abtk.hu/wiki/Nyugat <big>'''<code>→</code>'''</big>] (1913/10). – ''Lakájok'' című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt ''A lezüllött haláltánc kálváriája'' című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy ''Robinson Krausz'' című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi ''Apostol'' című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint ''Ne bántsd a magyart!'' címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A ''Ma'' VI/4. (1921. március 15.) számában ''Kollektív mozgás (kino-mechanika)'' címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a ''Patyomkin páncélos''t. Magyarra fordította John Reed ''Tíz nap, amely megrengette a világot'' című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő ''Új Előre'' közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt. |
| − | 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az Ecce homo: egy történet háromszor | + | |
| − | című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját | + | |
| − | mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a | + | |
| − | (1913/10). Lakájok című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki | + | Lásd még: [[Nyugat]] |
| − | rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását | + | [[Category:KASInet]] |
| − | is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az | ||
| − | általa írt A lezüllött haláltánc kálváriája című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és | ||
| − | |||
| − | rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi Apostol című elbeszélő költeményének | ||
| − | feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m | ||
| − | hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is | ||
| − | dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború | ||
| − | kitörése után filmhíradókat, valamint Ne bántsd a magyart! címmel hazafias filmszkeccset is | ||
| − | készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai | ||
| − | révén kapcsolódik. A Ma IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent | ||
| − | számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel | ||
| − | (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház | ||
| − | reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a | ||
| − | film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített | ||
| − | díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék | ||
| − | a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél | ||
| − | közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai | ||
| − | jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban | ||
| − | működött közre. A Ma VI/4. (1921. március 15.) számában Kollektív mozgás (kino- | ||
| − | mechanika) címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja | ||
| − | elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett | ||
| − | szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba | ||
| − | költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett | ||
| − | és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a Patyomkin | ||
| − | Magyarra fordította John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét, amelyet | ||
| − | a New Yorkban megjelenő Új Előre közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a | ||
| − | Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége | ||
| − | rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt. | ||
Latest revision as of 13:59, 3 January 2024
Acél Pál (Aczél Pál) (Siófok, 1885 – Hamburg, 1949) író, fordító, rendező, filmes szakember. 1913-ban két drámával lépett a nyilvánosság elé. Az Ecce homo: egy történet háromszor című munka voltaképpen három összefüggő egyfelvonásos, amelyek a kereszthalál témáját mutatják be különböző aspektusokból; Füst Milán elmarasztaló kritikát írt róla a Nyugatban→ (1913/10). – Lakájok című drámája kapcsán plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót, aki rágalmazási pert indított ellene. 1913-ban alapította meg Thália Filmgyár nevű vállalkozását is, amely kezdetben főként moziszkeccseket (rövid, szatirikus jeleneteket) állított elő; az általa írt A lezüllött haláltánc kálváriája című szkeccs a korabeli sztárok, Asta Nielsen és Psylander színészi manírjait parodizálta. Karinthy Robinson Krausz című írásából is rendezett rövidfilmet. Legnagyobb filmes vállalkozása Petőfi Apostol című elbeszélő költeményének feldolgozása (1914; bemutató: 1916), amely állítólag 1200 statisztát használt és 1800 m hosszú volt, de a cenzúra jelentősen megrövidítette. Acél filmtechnikai újításokon is dolgozott, feltalált egy módszert, amellyel éjszakai képek illúzióját lehetett kelteni. A háború kitörése után filmhíradókat, valamint Ne bántsd a magyart! címmel hazafias filmszkeccset is készített, de 1915-ben vállalata tönkrement. A magyar avantgárdhoz művészetelméleti írásai révén kapcsolódik. A Ma→ IV/8. (1919. július 1.) számában (az utolsó Budapesten megjelent számban) terjedelmes írást közöl „A színpad forradalma (dramaturgia ex machina)” címmel (p. 204–212). Miután áttekinti az antik görög, a shakespeare-i és a polgári színház reprezentációs előfeltevéseit és társadalmi beágyazottságát, azzal a javaslattal áll elő, hogy a film technikai lehetőségeit a színház szolgálatába kellene állítani: a változékony, vetített díszlet az ábrázolás realisztikusságát és dinamikusságát, míg az előtérben zajló színészi játék a jelenlétet és a hangzást adná az összhatáshoz. Ez a színházi élményt minden eddiginél közelebb vinné az életélményhez, de ebben inkább politikai-agitációs, mintsem esztétikai jelentőséget feltételez. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol további filmes vállalkozásokban működött közre. A Ma VI/4. (1921. március 15.) számában Kollektív mozgás (kino-mechanika) címmel közöl írást, amely a filmművészet expresszionista lehetőségeit taglalja elméleti síkon, példák nélkül (p. 64). Később az Egység Komját Aladár által vezetett szerkesztőségéhez csatlakozott, verseket közölt a lapban. 1925-ben Franciaországba költözött, a baloldali l’Humanité kiadójánál dolgozott. Munkás szavalókórusokat szervezett és rendezett, színpadra alkalmazta Eisenstein klasszikus filmjét, a Patyomkin páncélost. Magyarra fordította John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvét, amelyet a New Yorkban megjelenő Új Előre közölt folytatásokban. A harmincas évek elején a Szovjetunióban is járt, majd 1935-ben családjával Németországba költözött, felesége rokonaihoz. Haláláig visszavonultan élt.
Lásd még: Nyugat