Difference between revisions of "Malcolm Cowley"
(Created page with "Malcolm Cowley (Belsano, 1898. augusztus 24. – New Milford, 1989. március 27.), amerikai író, szerkesztő, költő és irodalomtörténész, -kritikus. Az 1920-as évek...") |
|||
Line 1: | Line 1: | ||
− | Malcolm Cowley (Belsano, 1898. augusztus 24. – New Milford, 1989. március 27.) | + | '''Malcolm Cowley''' ('''Belsano''', 1898. augusztus 24. – '''New Milford''', 1989. március 27.) amerikai író, szerkesztő, költő és irodalomtörténész, -kritikus. Az 1920-as évek „elveszett nemzedékének” krónikása. 1929 és 1944 között a ''New Republic'' irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. Kulturális kérdésekben általában baloldali álláspontot képviselt, a világválság éveiben sok irodalmi és politikai csatának részese volt. |
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
+ | A Harvard diákja volt, de az első világháború alatt – megszakítva a tanulást – Franciaországban mentőautó-sofőrként szolgált. 1920-ban ''cum laude'' diplomát szerzett a Harvardon, később Franciaországban folytatta tanulmányait. Itt ismerte meg az európai és különösen a párizsi avantgárdot, főként a dadaizmus'''<code>→</code>''' köreivel állt kapcsolatban. 1922 nyarára kedvezően változott meg New Yorkról és az amerikai kultúráról alkotott képe, mert meglepte, hogy sok francia dadaistát, köztük '''Louis Aragon'''t'''<code>→</code>''', '''Philippe Soupault'''-t'''<code>→</code>''' és '''Paul Éluard'''-t'''<code>→</code>''' lenyűgözte a modern amerikai kultúra, és közülük többen utánozták műveikben a New York-i élet gyors tempóját és gépi jellegét. | ||
− | Malcolm | + | Matthew Josephson és Harold Loeb mellett a ''Broom'' társszerkesztője lett, valamint közreműködött az emigráns ''Secession'' folyóiratban is. Párizsban Cowley mind a dadaizmusban, mind a kommunizmusban megtalálta a „harcban való bajtársiasság” érzését, amely vonzotta a városi kultúrához, ugyanakkor a társadalmi magány ellenszerének is látta. 1923-ban tért vissza az Egyesült Államokba, ahol terjeszteni szándékozta a dadaizmus szellemiségét. Connecticutban, Sherman városában telepedett le. Gyakran utazott Párizs és New York között. 1929-ben társszerkesztője lett a baloldali ''The New Republic'' folyóiratnak. |
+ | |||
+ | Cowley tehát egyike volt az 1920-as években Párizsban élő művészeknek és irodalmároknak. Ő lett az egyik legismertebb krónikása az Európában élő amerikai emigráns szerzőknek, hiszen gyakran töltött időt olyan modernista írókkal, mint Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald, John Dos Passos, '''Ezra Pound<code>→</code>''', '''Gertrude Stein<code>→</code>''', E. E. Cummings, Edmund Wilson, Erskine Caldwell. Első verseskötetében, a ''Blue Juniatá''ban Cowley „vándorló, földnélküli, gyökerestől elszakadt nemzedékként” jellemezte őket. Az ''Exile’s Return: A Narrative of Ideas'' (1934, átdolgozva: 1951) az 1920-as évek emigráns amerikai íróinak fontos társadalom- és irodalomtörténete, egyben az első önéletrajzi szöveg, amely előtérbe helyezte az amerikai emigráns tapasztalatokat. | ||
+ | |||
+ | 1935-ben Cowley segített létrehozni a The League of American Writers elnevezésű, baloldali írószervezetet. A második világháború idején politikai támadások kereszttüzébe került. 1944-ben irodalmi tanácsadóként, szerkesztőként és tehetségkutatóként dolgozott a Viking Pressnél. A ''Portable Library'' sorozat megírásával bízták meg. Első ilyen munkája a ''The Portable Hemingway'' volt (1944), amellyel sikerült megváltoztatnia az addig kevésbé értékelt Hemingway megítélését. További művei közé tartozik a ''The Literary Situation'' (1954) című tanulmány, amely az amerikai író társadalmában betöltött szerepéről szól, valamint kritika- és feljegyzésgyűjteményei. ''And I Worked at the Writer’s Trade'' (1978) című könyve egyesíti az irodalomtörténet és az önéletrajz műfaját. 1980-ban megjelentette az The Dream of the Golden Mountains: Remembering the 1930's-t, a nagy gazdasági világválság és a New Deal társadalom- és kultúrtörténetét. ''The View from 80 (Nyolcvan év magasából)'' című esszéjének témája az öregség. | ||
+ | |||
+ | A '''''Ma<code>→</code>''''' számára 1922-ben '''Gáspár Endre<code>→</code>''' fordította le ''Valuta'' című versét, amelyben az emigránsok kettős kötődése, gyökértelensége, illetve az Amerika iránti ambivalens csodálat fejeződik ki. A ''Ma'' amúgy népszerűsítette az általa szerkesztett Broom című folyóiratot is. | ||
+ | |||
+ | |||
+ | Malcolm Cowley. „Valuta”. ''Ma'' 8, 2–3. sz. (1922): 17. |
Revision as of 21:10, 6 December 2023
Malcolm Cowley (Belsano, 1898. augusztus 24. – New Milford, 1989. március 27.) amerikai író, szerkesztő, költő és irodalomtörténész, -kritikus. Az 1920-as évek „elveszett nemzedékének” krónikása. 1929 és 1944 között a New Republic irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. Kulturális kérdésekben általában baloldali álláspontot képviselt, a világválság éveiben sok irodalmi és politikai csatának részese volt.
A Harvard diákja volt, de az első világháború alatt – megszakítva a tanulást – Franciaországban mentőautó-sofőrként szolgált. 1920-ban cum laude diplomát szerzett a Harvardon, később Franciaországban folytatta tanulmányait. Itt ismerte meg az európai és különösen a párizsi avantgárdot, főként a dadaizmus→
köreivel állt kapcsolatban. 1922 nyarára kedvezően változott meg New Yorkról és az amerikai kultúráról alkotott képe, mert meglepte, hogy sok francia dadaistát, köztük Louis Aragont→
, Philippe Soupault-t→
és Paul Éluard-t→
lenyűgözte a modern amerikai kultúra, és közülük többen utánozták műveikben a New York-i élet gyors tempóját és gépi jellegét.
Matthew Josephson és Harold Loeb mellett a Broom társszerkesztője lett, valamint közreműködött az emigráns Secession folyóiratban is. Párizsban Cowley mind a dadaizmusban, mind a kommunizmusban megtalálta a „harcban való bajtársiasság” érzését, amely vonzotta a városi kultúrához, ugyanakkor a társadalmi magány ellenszerének is látta. 1923-ban tért vissza az Egyesült Államokba, ahol terjeszteni szándékozta a dadaizmus szellemiségét. Connecticutban, Sherman városában telepedett le. Gyakran utazott Párizs és New York között. 1929-ben társszerkesztője lett a baloldali The New Republic folyóiratnak.
Cowley tehát egyike volt az 1920-as években Párizsban élő művészeknek és irodalmároknak. Ő lett az egyik legismertebb krónikása az Európában élő amerikai emigráns szerzőknek, hiszen gyakran töltött időt olyan modernista írókkal, mint Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald, John Dos Passos, Ezra Pound→
, Gertrude Stein→
, E. E. Cummings, Edmund Wilson, Erskine Caldwell. Első verseskötetében, a Blue Juniatában Cowley „vándorló, földnélküli, gyökerestől elszakadt nemzedékként” jellemezte őket. Az Exile’s Return: A Narrative of Ideas (1934, átdolgozva: 1951) az 1920-as évek emigráns amerikai íróinak fontos társadalom- és irodalomtörténete, egyben az első önéletrajzi szöveg, amely előtérbe helyezte az amerikai emigráns tapasztalatokat.
1935-ben Cowley segített létrehozni a The League of American Writers elnevezésű, baloldali írószervezetet. A második világháború idején politikai támadások kereszttüzébe került. 1944-ben irodalmi tanácsadóként, szerkesztőként és tehetségkutatóként dolgozott a Viking Pressnél. A Portable Library sorozat megírásával bízták meg. Első ilyen munkája a The Portable Hemingway volt (1944), amellyel sikerült megváltoztatnia az addig kevésbé értékelt Hemingway megítélését. További művei közé tartozik a The Literary Situation (1954) című tanulmány, amely az amerikai író társadalmában betöltött szerepéről szól, valamint kritika- és feljegyzésgyűjteményei. And I Worked at the Writer’s Trade (1978) című könyve egyesíti az irodalomtörténet és az önéletrajz műfaját. 1980-ban megjelentette az The Dream of the Golden Mountains: Remembering the 1930's-t, a nagy gazdasági világválság és a New Deal társadalom- és kultúrtörténetét. The View from 80 (Nyolcvan év magasából) című esszéjének témája az öregség.
A Ma→
számára 1922-ben Gáspár Endre→
fordította le Valuta című versét, amelyben az emigránsok kettős kötődése, gyökértelensége, illetve az Amerika iránti ambivalens csodálat fejeződik ki. A Ma amúgy népszerűsítette az általa szerkesztett Broom című folyóiratot is.
Malcolm Cowley. „Valuta”. Ma 8, 2–3. sz. (1922): 17.