Difference between revisions of "Walleshausen Rolla"
(Created page with "Walleshausen Rolla (Walleshausen Borbála) (Újpest, 1894. ???? – Budapest, 1945. február 12.), író, költő. 1894-ben született Újpesten, öt idősebb testvére volt,...") |
|||
Line 1: | Line 1: | ||
− | Walleshausen Rolla (Walleshausen Borbála) (Újpest, 1894. | + | '''Walleshausen Rolla''' (Walleshausen Borbála) ('''Újpest''', 1894. ? – '''Budapest''', 1945. február 12.), író, költő. |
− | 1894-ben született Újpesten, öt idősebb testvére volt, köztük Cselényi Walleshausen Zsigmond festő, Hollósy Simon tanítványa. Megyeren élt a család, de mivel az édesapa vasútépítő mérnök volt, sokat költöztek a Monarchián belül. Mivel a kislány keverte a nyelveket, a szülei beadták egy bentlakásos intézetbe, majd édesapja halála után egy nagynénjéhez került: ezekről a fájdalmas tapasztalatokról szól későbbi egyetlen - önéletrajzi ihletésű - regénye, az Ismeretlen úton. Később is sokat költözött a család, éltek Horvátországban is. Walleshausen Rolla előbb színésznőnek, s főleg táncosnőnek készült, egyik bátyja segítségével színiiskolába járt az 1910-es években. Férje ellenezte színésznői ambícióit. Már előbb is írt: művei jelentek meg az Új | + | |
+ | 1894-ben született Újpesten, öt idősebb testvére volt, köztük Cselényi Walleshausen Zsigmond festő, Hollósy Simon tanítványa. Megyeren élt a család, de mivel az édesapa vasútépítő mérnök volt, sokat költöztek a Monarchián belül. Mivel a kislány keverte a nyelveket, a szülei beadták egy bentlakásos intézetbe, majd édesapja halála után egy nagynénjéhez került: ezekről a fájdalmas tapasztalatokról szól későbbi egyetlen - önéletrajzi ihletésű - regénye, az ''Ismeretlen úton''. Később is sokat költözött a család, éltek Horvátországban is. Walleshausen Rolla előbb színésznőnek, s főleg táncosnőnek készült, egyik bátyja segítségével színiiskolába járt az 1910-es években. Férje ellenezte színésznői ambícióit. Már előbb is írt: művei jelentek meg az ''Új Idők''ben, a ''Pesti Hírlap''ban, de a ''Nyugat'' és a ''Ma'' is közölt tőle néhány szöveget: az utóbbiban 1919-ben két prózaverse ''(Babilon, Tuberkulózis)'' jött ki. A Tuberkolózis mintha a betegség intenzívebbé válását, elburjánzását ragadná meg eksztatikus gondolatritmusokkal építkező szerkezetével, ugyanakkor meglehetősen közvetett módon (erősödő dobolás), a ''Babilon'' a Bábel torony-történetnek egy elvont expresszionista átirata. A ''Má''ban publikált két alkotás esetében tehát erős expresszionista hatásról is beszélhetünk, de van hasonló nyugatos írása is (''Láz'', 1923;) – miközben máskor avantgárdnak a legkevésbé sem tekinthető műveket jelentet meg. 1919-ben Blattner Géza bábszínháza játszotta egy székely ihletésű mesejátékát. Már említett regényéhez, amely egy ifjúsági regénysorozatban, a ''Százszorszépek'' (Singer és Wolfner: ''Magyar lányok könyvtára'') című szériában látott napvilágot 1931-ben, a főként konzervatív körökben népszerű neves lányregényszerző, Tutsek Anna írt előszót. | ||
+ | |||
1945-ben, az oroszok betörésekor, németbarátok lévén, teljes családjával – férjével, lányával, vejével – öngyilkos lett, s a felnőttek megmérgezték a két unokát is. | 1945-ben, az oroszok betörésekor, németbarátok lévén, teljes családjával – férjével, lányával, vejével – öngyilkos lett, s a felnőttek megmérgezték a két unokát is. | ||
+ | |||
Írásainak nagy része elveszett. | Írásainak nagy része elveszett. | ||
− | + | Walleshausen Rolla. „Babilon”. ''Ma'' 4, 4. sz. (1919): 53–54. | |
− | Walleshausen Rolla. „Tuberkulózis”. Ma 4, 2. sz. (1919): 24. | + | |
+ | Walleshausen Rolla. „Tuberkulózis”. ''Ma'' 4, 2. sz. (1919): 24. | ||
− | + | Lukács Anikó. „Családi öngyilkosság az ostrom végén. Budapest, 1945. február 12.” In Lukács Anikó és Tóth Árpád (szerk.). ''Az érzelmek története, Rendi társadalom – polgári társadalom'' 31, 99–122. (Budapest: Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület, 2019). | |
+ | [[Category:KASInet]] |
Revision as of 18:14, 27 November 2023
Walleshausen Rolla (Walleshausen Borbála) (Újpest, 1894. ? – Budapest, 1945. február 12.), író, költő.
1894-ben született Újpesten, öt idősebb testvére volt, köztük Cselényi Walleshausen Zsigmond festő, Hollósy Simon tanítványa. Megyeren élt a család, de mivel az édesapa vasútépítő mérnök volt, sokat költöztek a Monarchián belül. Mivel a kislány keverte a nyelveket, a szülei beadták egy bentlakásos intézetbe, majd édesapja halála után egy nagynénjéhez került: ezekről a fájdalmas tapasztalatokról szól későbbi egyetlen - önéletrajzi ihletésű - regénye, az Ismeretlen úton. Később is sokat költözött a család, éltek Horvátországban is. Walleshausen Rolla előbb színésznőnek, s főleg táncosnőnek készült, egyik bátyja segítségével színiiskolába járt az 1910-es években. Férje ellenezte színésznői ambícióit. Már előbb is írt: művei jelentek meg az Új Időkben, a Pesti Hírlapban, de a Nyugat és a Ma is közölt tőle néhány szöveget: az utóbbiban 1919-ben két prózaverse (Babilon, Tuberkulózis) jött ki. A Tuberkolózis mintha a betegség intenzívebbé válását, elburjánzását ragadná meg eksztatikus gondolatritmusokkal építkező szerkezetével, ugyanakkor meglehetősen közvetett módon (erősödő dobolás), a Babilon a Bábel torony-történetnek egy elvont expresszionista átirata. A Mában publikált két alkotás esetében tehát erős expresszionista hatásról is beszélhetünk, de van hasonló nyugatos írása is (Láz, 1923;) – miközben máskor avantgárdnak a legkevésbé sem tekinthető műveket jelentet meg. 1919-ben Blattner Géza bábszínháza játszotta egy székely ihletésű mesejátékát. Már említett regényéhez, amely egy ifjúsági regénysorozatban, a Százszorszépek (Singer és Wolfner: Magyar lányok könyvtára) című szériában látott napvilágot 1931-ben, a főként konzervatív körökben népszerű neves lányregényszerző, Tutsek Anna írt előszót.
1945-ben, az oroszok betörésekor, németbarátok lévén, teljes családjával – férjével, lányával, vejével – öngyilkos lett, s a felnőttek megmérgezték a két unokát is.
Írásainak nagy része elveszett.
Walleshausen Rolla. „Babilon”. Ma 4, 4. sz. (1919): 53–54.
Walleshausen Rolla. „Tuberkulózis”. Ma 4, 2. sz. (1919): 24.
Lukács Anikó. „Családi öngyilkosság az ostrom végén. Budapest, 1945. február 12.” In Lukács Anikó és Tóth Árpád (szerk.). Az érzelmek története, Rendi társadalom – polgári társadalom 31, 99–122. (Budapest: Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület, 2019).