Difference between revisions of "Rozványi Vilmos"
(Created page with "Rozványi Vilmos (eredeti neve: Rzepka Vilmos Mihály) (Budapest, 1892. február 7. – Budapest, 1954. október 26.), író, költő, újságíró. Első költeményeit – f...") |
|||
(2 intermediate revisions by the same user not shown) | |||
Line 1: | Line 1: | ||
− | Rozványi Vilmos (eredeti neve: Rzepka Vilmos Mihály) (Budapest, 1892. február 7. – Budapest, 1954. október 26.) | + | '''Rozványi Vilmos''' (eredeti neve: Rzepka Vilmos Mihály) ('''Budapest''', 1892. február 7. – '''Budapest''', 1954. október 26.) író, költő, újságíró. Első költeményeit – főként szerepverseket – még egyetemista korában közölte a '''''Nyugat<code>→</code>'''''. 1915-1916-ban '''''A Tett<code>→</code>''''' főmunkatársa, állandó szerzője költőként és novellistaként is, de a '''''Má'''''ban'''<code>→</code>''' már nem publikált. Elbeszéléseiben a társadalom legalján élő emberek életét mutatja meg, (látszólag) sorsdöntő pillanatokban, ösztöneiktől és a puszta érzelmeik által mozgatva. A ''Zarathustra a várkisasszony temetésén'' című elbeszélés a Nietzsche-filozófiájához való ambivalens viszonyulást mutatja meg mesei keretben (szemére veti, hogy nyárspolgári életével nem igazolta saját igazát, prófétai igéit). Expresszionista verseiben – a '''Kassák<code>→</code>'''-kör legtöbb tagjával ellentétben – gyakran alkalmaz rímet. 1919-ben a ''Nyugat''ban több kritikát is megjelentetett ''Új művészet'' és ''Új kultúra'' címen, amelyben Kassák körének szerzőit ('''Barta Sándor'''t'''<code>→</code>''' és '''Kahána Mózes'''t'''<code>→</code>'''), az abból kivált '''''1917 Szabadulás<code>→</code>'''''-csoportot '''Szélpál Árpád'''dal'''<code>→</code>''' közösen, illetve '''Hevesy Iván<code>→</code>''' és '''Guillaume Apollinaire<code>→</code>''' művészeti értekezéseit tárgyalta, az utóbbi két szerző kivételével ekkor már inkább bírálva őket ügyetlenségeik, egyénietlen hangjuk miatt. 1920-ban verseskötete jelent meg (''Virrasztó'', 1920). A '''Tanácsköztársaság<code>→</code>''' bukása után a jobboldalhoz csatlakozott, az ''Új Nemzedék'' munkatársaként, helyettes szerkesztőjeként dolgozott, később a ''Képes Krónika'' kritikusa lett. 1945 után a ''Kis Újság'' szerkesztőségének tagja, de ebben az időszakban írt az ''Új Idők''be is, többek között Kassák ''Összegyűjtött versei''ről. Több regénye jelent meg: ''A tilalmason'' (1921), ''Árnyak a hamufelhőn'' (1935), ''A végzetes baldráma'' (1943), ''Ég a föld'' (1943), ''Így kezdődik…'' (1944). Franciából is fordított, Maupassant és Lemonnier regényeit. |
− | Rozványi Vilmos. „Csóktrambulin rétora”. A Tett 1, 2. sz. (1915): 23–24. | + | |
− | Rozványi Vilmos. „Csóktrambulin rétora”. A Tett 2, 12. sz. (1916): | + | Rozványi Vilmos. „Csóktrambulin rétora”. ''A Tett'' 1, 2. sz. (1915): 23–24. |
− | Rozványi Vilmos, „Dunakorzó”. A Tett 2, 14. sz. (1916): 228. | + | |
+ | Rozványi Vilmos. „Csóktrambulin rétora”. ''A Tett'' 2, 12. sz. (1916): 195–196. (másodközlés) | ||
+ | |||
+ | Rozványi Vilmos, „Dunakorzó”. ''A Tett'' 2, 14. sz. (1916): 228. | ||
+ | |||
Rozványi Vilmos. „Férfitestek ünnepére”. A Tett 1, 5. sz. (1916): 79. | Rozványi Vilmos. „Férfitestek ünnepére”. A Tett 1, 5. sz. (1916): 79. | ||
− | Rozványi Vilmos. „A kórusvezető siralma. (Strófák az üres gyomorról, véres fejről s a Tompa-uccáról).” A Tett 2, 8. sz. (1916): 123–124. | + | |
− | Rozványi Vilmos. „Oltárom füstjében az ember ragyog”. A Tett 1, 4. sz. (1915): 55–56. | + | Rozványi Vilmos. „A kórusvezető siralma. (Strófák az üres gyomorról, véres fejről s a Tompa-uccáról).” ''A Tett'' 2, 8. sz. (1916): 123–124. |
− | Rozványi Vilmos. „Szent János utolsó prédikációi. (Az égi mannáról s a Jordánparti koleráról). (Az ige testéről), (A törvény nélkül valóságról.)”. A Tett 2, 11. sz. (1916): 171–173. | + | |
− | Rozványi Vilmos. „Férfierőt védő asszonyimádság”. A Tett 1, 6. sz. (1916): 88–94. | + | Rozványi Vilmos. „Oltárom füstjében az ember ragyog”. ''A Tett'' 1, 4. sz. (1915): 55–56. |
− | Rozványi Vilmos. „Novella és egyéb kísérletek”. A Tett 1, 1. sz. (1915): 4–6. | + | |
− | Rozványi Vilmos. „Az uccasöprő. (Rozványinak örök hűséggel.)”. A Tett 2, 9. sz. (1916): 142–148. | + | Rozványi Vilmos. „Szent János utolsó prédikációi. (Az égi mannáról s a Jordánparti koleráról). (Az ige testéről), (A törvény nélkül valóságról.)”. ''A Tett'' 2, 11. sz. (1916): 171–173. |
− | Rozványi Vilmos. „Zarathustra a várkisasszony temetésén”. A Tett 2, 13. sz. (1916): 203–206. | + | |
− | Rozványi Vilmos. „Kéri”. Vörös Lobogó 1919. ápr. 17. 21. | + | Rozványi Vilmos. „Férfierőt védő asszonyimádság”. ''A Tett'' 1, 6. sz. (1916): 88–94. |
− | Rozványi Vilmos. „Új költők ”. Nyugat 12, 1. sz. (1919): 71–72. | + | |
− | Rozványi Vilmos: „Új költők”. Nyugat 12, 6. sz. (1919): 441–442. | + | Rozványi Vilmos. „Novella és egyéb kísérletek”. ''A Tett'' 1, 1. sz. (1915): 4–6. |
− | Rozványi Vilmos. „Új kultúra”. Nyugat 12, 18–19. sz. (1919): 703–704 | + | |
− | Rozványi Vilmos. „A legmagánosabb költő, Kassák Lajos összegyűjtött versei.” Új Idők 1946, | + | Rozványi Vilmos. „Az uccasöprő. (Rozványinak örök hűséggel.)”. ''A Tett'' 2, 9. sz. (1916): 142–148. |
+ | |||
+ | Rozványi Vilmos. „Zarathustra a várkisasszony temetésén”. ''A Tett'' 2, 13. sz. (1916): 203–206. | ||
+ | |||
+ | Rozványi Vilmos. „Kéri”. ''Vörös Lobogó'' 1919. ápr. 17. 21. | ||
+ | |||
+ | Rozványi Vilmos. „Új költők ”. ''Nyugat'' 12, 1. sz. (1919): 71–72. | ||
+ | |||
+ | Rozványi Vilmos: „Új költők”. ''Nyugat'' 12, 6. sz. (1919): 441–442. | ||
+ | |||
+ | Rozványi Vilmos. „Új kultúra”. ''Nyugat'' 12, 18–19. sz. (1919): 703–704. | ||
+ | |||
+ | Rozványi Vilmos. „A legmagánosabb költő, Kassák Lajos összegyűjtött versei.” ''Új Idők'' 1946, 168–169. | ||
+ | [[Category:KASInet]] |
Latest revision as of 18:07, 27 November 2023
Rozványi Vilmos (eredeti neve: Rzepka Vilmos Mihály) (Budapest, 1892. február 7. – Budapest, 1954. október 26.) író, költő, újságíró. Első költeményeit – főként szerepverseket – még egyetemista korában közölte a Nyugat→
. 1915-1916-ban A Tett→
főmunkatársa, állandó szerzője költőként és novellistaként is, de a Mában→
már nem publikált. Elbeszéléseiben a társadalom legalján élő emberek életét mutatja meg, (látszólag) sorsdöntő pillanatokban, ösztöneiktől és a puszta érzelmeik által mozgatva. A Zarathustra a várkisasszony temetésén című elbeszélés a Nietzsche-filozófiájához való ambivalens viszonyulást mutatja meg mesei keretben (szemére veti, hogy nyárspolgári életével nem igazolta saját igazát, prófétai igéit). Expresszionista verseiben – a Kassák→
-kör legtöbb tagjával ellentétben – gyakran alkalmaz rímet. 1919-ben a Nyugatban több kritikát is megjelentetett Új művészet és Új kultúra címen, amelyben Kassák körének szerzőit (Barta Sándort→
és Kahána Mózest→
), az abból kivált 1917 Szabadulás→
-csoportot Szélpál Árpáddal→
közösen, illetve Hevesy Iván→
és Guillaume Apollinaire→
művészeti értekezéseit tárgyalta, az utóbbi két szerző kivételével ekkor már inkább bírálva őket ügyetlenségeik, egyénietlen hangjuk miatt. 1920-ban verseskötete jelent meg (Virrasztó, 1920). A Tanácsköztársaság→
bukása után a jobboldalhoz csatlakozott, az Új Nemzedék munkatársaként, helyettes szerkesztőjeként dolgozott, később a Képes Krónika kritikusa lett. 1945 után a Kis Újság szerkesztőségének tagja, de ebben az időszakban írt az Új Időkbe is, többek között Kassák Összegyűjtött verseiről. Több regénye jelent meg: A tilalmason (1921), Árnyak a hamufelhőn (1935), A végzetes baldráma (1943), Ég a föld (1943), Így kezdődik… (1944). Franciából is fordított, Maupassant és Lemonnier regényeit.
Rozványi Vilmos. „Csóktrambulin rétora”. A Tett 1, 2. sz. (1915): 23–24.
Rozványi Vilmos. „Csóktrambulin rétora”. A Tett 2, 12. sz. (1916): 195–196. (másodközlés)
Rozványi Vilmos, „Dunakorzó”. A Tett 2, 14. sz. (1916): 228.
Rozványi Vilmos. „Férfitestek ünnepére”. A Tett 1, 5. sz. (1916): 79.
Rozványi Vilmos. „A kórusvezető siralma. (Strófák az üres gyomorról, véres fejről s a Tompa-uccáról).” A Tett 2, 8. sz. (1916): 123–124.
Rozványi Vilmos. „Oltárom füstjében az ember ragyog”. A Tett 1, 4. sz. (1915): 55–56.
Rozványi Vilmos. „Szent János utolsó prédikációi. (Az égi mannáról s a Jordánparti koleráról). (Az ige testéről), (A törvény nélkül valóságról.)”. A Tett 2, 11. sz. (1916): 171–173.
Rozványi Vilmos. „Férfierőt védő asszonyimádság”. A Tett 1, 6. sz. (1916): 88–94.
Rozványi Vilmos. „Novella és egyéb kísérletek”. A Tett 1, 1. sz. (1915): 4–6.
Rozványi Vilmos. „Az uccasöprő. (Rozványinak örök hűséggel.)”. A Tett 2, 9. sz. (1916): 142–148.
Rozványi Vilmos. „Zarathustra a várkisasszony temetésén”. A Tett 2, 13. sz. (1916): 203–206.
Rozványi Vilmos. „Kéri”. Vörös Lobogó 1919. ápr. 17. 21.
Rozványi Vilmos. „Új költők ”. Nyugat 12, 1. sz. (1919): 71–72.
Rozványi Vilmos: „Új költők”. Nyugat 12, 6. sz. (1919): 441–442.
Rozványi Vilmos. „Új kultúra”. Nyugat 12, 18–19. sz. (1919): 703–704.
Rozványi Vilmos. „A legmagánosabb költő, Kassák Lajos összegyűjtött versei.” Új Idők 1946, 168–169.