Difference between revisions of "Tatlin, Vlagyimir Jevgrafovics"
(Created page with "'''Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin''' (Moszkva, Oroszország, 1885. december 16. – Moszkva, Szovjetunió, 1953. május 31.), orosz festőművész, építész és díszletterve...") |
m (BucsicsKatalin moved page Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin to Tatlin, Vlagyimir Jevgrafovics) |
||
| (4 intermediate revisions by the same user not shown) | |||
| Line 1: | Line 1: | ||
| − | '''Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin''' (Moszkva, Oroszország, 1885. december 16. – Moszkva, Szovjetunió, 1953. május 31.), orosz festőművész, építész és díszlettervező. Harkovi képzőművészeti tanulmányait megszakítva tengerésznek állt, az első világháború kezdetéig kisebb-nagyobb szünetekkel a Fekete-tengert járta. Moszkvában folytatta tanulmányait és az 1910-es évektől kezdve egyre gyakrabban állított ki orosz avantgárd művészekkel Odesszában, Moszkvában és Szentpéterváron. 1915-ben részt vett a petrográdi (szentpétervári) 0.10 című kiállításon, de szuprematista alkotásai miatt összekülönbözött Maleviccsel. 1918 és 1920 között dolgozott ''A III. Internacionálé emlékművé''nek tervén. A 400 méter magas, mozgó felhőkarcoló felépítését sem az anyagiak, sem az akkori technikai körülmények nem engedték megvalósulni. 1919-től Szentpéterváron dolgozott az állami művészeti stúdióban, 1925 és 1927 között a kijevi művészeti intézet oktatója és vezetője volt, az 1930-as évektől színházakkal működött együtt. Élete vége felé rendszerellenes megnyilvánulásai miatt elvesztette munkáját. A ''Ma'' az 1920-as „orosz estélyén” mutatta be munkásságát (az eseményről Uitz Béla írt beszámolót, aki 1921-ben Moszkvában ismerkedett meg Tatlinnal). Kassák, miután munkáival személyesen is találkozott 1922-ben Berlinben az Első orosz művészeti kiállításon, munkákat közölt tőle, több, róla szóló tanulmánynak is helyet adott lapjában, részletesebben pedig ''Az új orosz művészet'' című cikkében foglalkozott vele, kiemelve, hogy a „praktikus célok” és a tökéletes kivitelezésre való törekvés ellenére a konstruktivisták rengeteg „naiv, nagyképű és hiábavaló limlomot” produkáltak. | + | '''Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin''' ('''Moszkva''', Oroszország, 1885. december 16. – '''Moszkva''', Szovjetunió, 1953. május 31.), orosz festőművész, építész és díszlettervező. Harkovi képzőművészeti tanulmányait megszakítva tengerésznek állt, az első világháború kezdetéig kisebb-nagyobb szünetekkel a Fekete-tengert járta. Moszkvában folytatta tanulmányait és az 1910-es évektől kezdve egyre gyakrabban állított ki orosz avantgárd művészekkel Odesszában, Moszkvában és Szentpéterváron. 1915-ben részt vett a petrográdi (szentpétervári) 0.10 című kiállításon, de szuprematista alkotásai miatt összekülönbözött Maleviccsel. 1918 és 1920 között dolgozott ''A III. Internacionálé emlékművé''nek tervén. A 400 méter magas, mozgó felhőkarcoló felépítését sem az anyagiak, sem az akkori technikai körülmények nem engedték megvalósulni. 1919-től Szentpéterváron dolgozott az állami művészeti stúdióban, 1925 és 1927 között a kijevi művészeti intézet oktatója és vezetője volt, az 1930-as évektől színházakkal működött együtt. Élete vége felé rendszerellenes megnyilvánulásai miatt elvesztette munkáját. A '''''[[Item:Q336957|Ma]]<code>→</code>''''' az 1920-as „orosz estélyén” mutatta be munkásságát (az eseményről '''[[Item:Q151695|Uitz Béla]]<code>→</code>''' írt beszámolót, aki 1921-ben Moszkvában ismerkedett meg Tatlinnal). Kassák, miután munkáival személyesen is találkozott 1922-ben Berlinben az Első orosz művészeti kiállításon, munkákat közölt tőle, több, róla szóló tanulmánynak is helyet adott lapjában, részletesebben pedig ''Az új orosz művészet'' című cikkében foglalkozott vele, kiemelve, hogy a „praktikus célok” és a tökéletes kivitelezésre való törekvés ellenére a konstruktivisták rengeteg „naiv, nagyképű és hiábavaló limlomot” produkáltak. |
| + | |||
Latest revision as of 19:24, 23 November 2023
Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin (Moszkva, Oroszország, 1885. december 16. – Moszkva, Szovjetunió, 1953. május 31.), orosz festőművész, építész és díszlettervező. Harkovi képzőművészeti tanulmányait megszakítva tengerésznek állt, az első világháború kezdetéig kisebb-nagyobb szünetekkel a Fekete-tengert járta. Moszkvában folytatta tanulmányait és az 1910-es évektől kezdve egyre gyakrabban állított ki orosz avantgárd művészekkel Odesszában, Moszkvában és Szentpéterváron. 1915-ben részt vett a petrográdi (szentpétervári) 0.10 című kiállításon, de szuprematista alkotásai miatt összekülönbözött Maleviccsel. 1918 és 1920 között dolgozott A III. Internacionálé emlékművének tervén. A 400 méter magas, mozgó felhőkarcoló felépítését sem az anyagiak, sem az akkori technikai körülmények nem engedték megvalósulni. 1919-től Szentpéterváron dolgozott az állami művészeti stúdióban, 1925 és 1927 között a kijevi művészeti intézet oktatója és vezetője volt, az 1930-as évektől színházakkal működött együtt. Élete vége felé rendszerellenes megnyilvánulásai miatt elvesztette munkáját. A Ma→ az 1920-as „orosz estélyén” mutatta be munkásságát (az eseményről Uitz Béla→ írt beszámolót, aki 1921-ben Moszkvában ismerkedett meg Tatlinnal). Kassák, miután munkáival személyesen is találkozott 1922-ben Berlinben az Első orosz művészeti kiállításon, munkákat közölt tőle, több, róla szóló tanulmánynak is helyet adott lapjában, részletesebben pedig Az új orosz művészet című cikkében foglalkozott vele, kiemelve, hogy a „praktikus célok” és a tökéletes kivitelezésre való törekvés ellenére a konstruktivisták rengeteg „naiv, nagyképű és hiábavaló limlomot” produkáltak.
Tatlin, Vlagyimir. „Kontra-relief”. Ma 7, 2–3. sz. (1922): 22.
Tatlin, Vlagyimir. „Kompozíció”. Dokumentum 2, 1. sz. (1922): 6.
Tatlin, Vlagyimir. „Üvegtorony”. Dokumentum 2, 3. sz. (1922): 19.
Uitz Béla. „Jegyzetek a MA orosz estélyéhez”. Ma 6, 4. sz. (1921): 52.
Punin, Nathan. „Tatlin üvegtornya”. Fordította Mácza János. MA 7, 5–6. sz. (1922): 31.
Hirschel-Protsh, Günther. „Konstuktivizmus und Dynamik”. Ma 10, 3–4. sz. (1925): 193.
Kassák Lajos. „Az új orosz művészet”. Dokumentum 2, 1. sz. (1927): 3-7.
Liszickij, El. „A mai orosz építészet”. Fordította Forgó Pál. Dokumentum 2, 3. sz. (1927): 17-20.